172240. lajstromszámú szabadalom • Fonalfék, főként kettős cérnázó orsókhoz
3 172240 4 képpen csaknem teljesen lefedi, miáltal gyakorlatilag zárt cső áll elő. A találmány szerinti fonalfék fontos célja, hogy lehetővé tegye a fékezőtestek és az áthidalócső áthelyezését a fékező, ill, nyugalmi helyzetből a fonalbefüzési helyzetbe a lehető legegyszerűbb eszközökkel és kizárólag külső behatással, vagyis a fékezőtestek, ill. az áthidalócső közvetlen megfogása nélkül. Ezt a feladatot a találmány szerinti fonalfék oly módon éri el, hogy a fonalvezető csatorna megszakított szakaszának végfelületein egy-egy, részben vagy egész terjedelmében kúpos fékfelület van kiképezve; a két felület bővülő nyílásával van egymás felé fordítva. A*fékfelületek között fékező szervként teleszkópos fékbetét helyezkedik el, amelyben alkalmazott rugó előfeszítése a fékbetét megnyúlása irányában hat és a fékbetét végein kiképzett legömbölyített fejrészek a megfelelő fékfelületre támaszkodnak. A fékfelületek közül legalább az egyik a fékházban eltolható nyomótagon van kiképezve. A fékfelületek között sugárirányban eltolható áthidalócső van elhelyezve, amely nyugalmi helyzetében a fékházhoz oldható kapcsolattal csatlakozik és amelynek peremein a fékfelületekkel azonos kúposságú csúszófelületek vannak. Eszerint tehát a teleszkópos fékbetétnek a fékező helyzetből való kimozdítására nincs külön szerkezet, hanem ezt a feladatot az áthidalócső végzi el. A befűzési művelet befejezése és a tölcsérfelületek közötti távolság megnövekedése után a belső rugóval a megnyúlás irányában előfeszített teleszkópos fékbetét az áthidalócsövet a befűzési helyzetből a fékház belső felülete felé tolja el. Az áthidalócsövet a fékház fala melletti nyugalmi helyzetében megtartó oldható kapcsolatot mágnestartó és ebben elhelyezett mágnes képezi. Ez lehet permanens mágnes, amely lehet maga az áthidalócső, ill. a fékház fala, vagy ezek részei, vagy lehet ezeken elhelyezve. Az előbbiekben leírt kivitel esetében tehát a fékezőtest és az áthidalócső eltolása a nyomótag tengelyirányú eltolása révén következik be. Ennek érdekében a nyomótag és a fonalbevezető cső egymáshoz rögzítve vannak és a fékházban eltolhatok. Ily módon elegendő a fékházból kinyúló fonalbevezető csőre gyakorolt tengelyirányú nyomóerő a fonalbevezető csatorna szabaddá tételére a fonal pneumatikus befűzéséhez. Ezt a nyomó erőt pl. a pneumatikus befűző készüléknek a fonalbevezető csőre való felhelyezésével egyidejűleg lehet kifejteni. Célszerű, ha a fonalbevezető csőnek a nyugalmi helyzete irányában ható előfeszítő rugója van. Ezáltal a teleszkópos fékbetét rugóerejétől függetlenül biztosítható a fonalbevezető cső és a nyomótag megbízható visszatérése a nyugalmi helyzetbe. Előnyös, hogy a fékezőerő, amellyel a teleszkópos fékbetét a fékfelületekre szorul, változtatható legyen. Ily módon egyrészt a teleszkóprugó megereszkedése kiegyenlíthető, másrészt a fékezőerő a feldolgozásra kerülő fonalnak megfelelően állítható be. A fékezőerő egyszerű módon befolyásolható úgy, hogy legalább az egyik nyomótagnak változtatható helyzetű alátámasztása van. A nyomótag nyugalmi helyzetének finombeállítása érdekében a nyomótag alátámasztására a fékházban egyenesbe vezetett ütközőhüvely szolgál; az ütközőhüvely és az elforgatható beállítóhüvely között csavaros kapcsolat van. Az ütközőhüvely elfordulásának megakadályozására csapszeg és kivágás szolgál. A csavaros kapcsolat a beállító hüvelyben, ill. az ütköző hüvelyben levő csavarmenethoronyból és az ebbe benyúló csapszegből áll. A beállítóhüvelynek rugós arretáló retesze van, amellyel meghatározott szögállásokban rögzíthető. Ily módon a fékező erő meghatározott és reprodukálható értékei állíthatók be, és egyben biztosítható, hogy egy kiválasztott beállítás a kettős cérnázó orsó üzeme közben nem változik. Ha a fonalakra aránylag nagy fékező erőt kell kifejteni, célszerű két vagy több, tengelyirányban sorbakapcsolt teleszkópos fékbetétet és az ezekhez tartozó alsó és felső nyomótagokat alkalmazni. A teljes fékező erőnek több fékező helyre és így több közepes méretű fékező erőre való felosztásával ugyanis egyenletesebb és kíméletesebb fékezés érhető el. Több fékezőhelynek soros tengelyirányú elrendezés esetében fontos, hogy a fékezőtestek és az áthidalócsövek eltolása a fonalbefüzési helyzetbe és onnan vissza a nyugalmi helyzetbe minél egyszerűbb legyen. Ez oly módon érhető el, hogy az első fékezőhely esetében az eltolás külső behatásra megy végbe, míg a második fékezőhely esetében az eltolás az első fékezőhely által gyakorolt behatás eredménye. A fékezési állapotnak megfelelő nyugalmi állapotból a befűzési állapotba átvivő szerv a felső szálfék esetében a felső nyomótagból és a hozzá rögzített, a fonalfékből kinyúló mozgatószervből áll, míg az alsó fonalfék esetében a felső fonalfék alsó nyomótagjából, az alsó fonalfék felső nyomótagjából és az ezeket mereven öszszekötő szervből. A fékező testek és az áthidaló csövek áttolása a fonalbevezető csőre gyakorolt egyszerű nyomóerővel, pl. azáltal válik lehetségessé, hogy a felső fonalfék felső nyomótagjaihoz rögzített és a fonalfékből kinyúló mozgatószerv a fonalbevezető cső. A felső fonalfék alsó nyomótagját és az alsó fonalfék felső nyomótagját mereven összekötő szerv a fonalvezető csatorna egy szakaszát képező összekötőcső. A felső fonalfék alsó nyomótagja és a fékház között rugó van, amely annak nyugalmi helyzete irányában van előfeszítve. Két vagy több fékezőhely esetében is lehetőség van arra, hogy legalább egy fékezőhelyen a fékezőerő beállítható legyen. Ez pl. oly módon érhető el, hogy a fékházat valamelyik fékezőhely környezetében kettéosztjuk; a két fékházrész egymáshoz képest elforgatható és az elforgatás a fékezőerőt beállító mechanizmust mozgatja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
