172191. lajstromszámú szabadalom • Vasúti sín felső felületével azonos szintű átjáró

3 172191 nyába néző felületrészen. A rögzítőelemet a lép­csős bevágásnál azáltal is lehet merevíteni, hogy a lépcsős bevágást hosszirányban egy vagy több határolófelülettel képezzük ki, úgyhogy a bevá­gás nyitott tetejű doboz alakját veszi fel. A gya­korlat ennek a kialakítási módnak helyességét igazolja, különösen azoknál az átjáróknál, ahol a vasúti sín nem derékszögben halad az út közép­vonalának síkjához viszonyítva, mert itt fennáll az a veszély, hogy a rögzítőelem nemcsak hogy lefelé csúszik el, de oldalsó irányban is elmozdul­hat. Ezt az oldalirányú elmozdulást gyakorlatilag az említett falkialakítással teljesen el lehet ke­rülni. Annak érdekében pedig, hogy a rögzítőelem sarkairíák letöredezésgt elkerüljük, a rögzítőele­men égy félkörkeresztmetszetű horonyt képez­tünk ki, mégpedig a. burkoló-lap azon tartomá­nyának közelében, ahol a lépcsőalakú bevágás van; ezáltal ugyanis a rögzítőelemnek nem lesz éles sarka és így lényegében a gumi-anyagú test kisebb feszültségeknek van kitéve. A gumiszel­vényt célszerűen ferdére vágjuk be a sín oldal­profilja mellett levő görbületi sugarakhoz közel eső részén oly módon, hogy a gumianyagú rög­zítőelem és a burkolólap nem érintkeznek egy­mással ezeken a pontokon, mivel itt üreges rész képződik. Mivel pedig a sín profilja bizonyos tűréshatárok között van legyártva, abban az esetben, ha ez a tolerancia pozitív, tehát a sín­profil vastagabb ezeken a pontokon, akkor itt a gumi-anyagú rögzítőelem nyomásnak van kitéve, amely nyomás áttételeződik a rögzítőelem végei­re és ez végső soron a sarkok letöredezéséhez vezet. A rögzítőelemnek függőleges irányban ha­tó terhelés alatti deformálódása, amely a talál­mány szerinti megoldásnak megfelelően kialakí­tott lépcsős bevágásnál következik be, tehát ott, ahol a gumianyagú rögzítőelemmel szorosan il­leszkedik, azzal csökkenthető, hogy a rögzítő­elem szabad vége, amely a burkolólap alatt he­lyezkedik el, a burkolólap végétől lényegében a sín vízszintes alátámasztásáig húzódik. Ámbár a sínt körülfogó rögzítőelemnek kiala­kítása önmagábanvéve ismert műszaki intézke­dés, nyilvánvalóan nagy szükség van arra, hogy a rögzítőelemet a sín fektetési szögének megfe­lelően alakítsuk ki, mivel a sín helyzete a leg­több esetben a függőlegestől eltér. Igen nagy ter­helésnek van kitéve a rögzítőelem akkor, amikor a burkolólapokon nehéz járművek haladnak ke­resztül, de nemcsak ez a körülmény, hanem a legkisebb illesztési pontatlanságok is deformációt idéznek elő, ennek következménye pedig az, hogy a rögzítőelem letöredezik. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő szerkezetet egy kiviteli példán, a leíráshoz mel­lékelt rajzok segítségével közelebbről is megma­gyarázzuk. A rajzokon az la és lb ábrák a keresztirányú vasúti átjárók ismert kialakítási módját szemléltetik. A 2. és 3. ábrák a találmány szerinti megoldás­nak megfelelően kialakított, vasúti síneket ke­resztező átjáró elemeit keresztmetszetben mutat­ják be, végül a 4. ábrán egy olyan burkolólapot látunk nézeti ábrázolásban, amely az átjáró kialakításához szükséges módon van legyártva. Amint az la ábrán látjuk, az ismert, vasúti sí­neket keresztező átjáróhoz az 1 és 2 burkolóla­pokat alkalmazzuk, mely burkolólapokat a 6 sín­hez a 3, 4, 5 rögzítőelemek szorítják hozzá. A 4 és 5 rögzítőelem-részek együttesen a 3 rögzítő­elemmel, azonos profilt alkotnak, bár egymás­tól el vannak választva avégből, hogy a síneket keresztező átjáró összeállítását meg lehessen könnyíteni. Ennek a szerkezetnek nagy hátrá­nya az, hogy — amint az lb ábra mutatja — az 1, 2 burkolólap a 3, 4, 5 rögzítőelemek 7, 8 alsó részei a síntől eltávolodnak a sín behajlása kö­vetkeztében és így a rögzítőelemek a 9 és 10 alsó részek tartományában tönkremennek, széttöre­deznek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően az 1, 2 burkolólapok — amint a 2. ábrán látha­tó — a 11 és 12 lépcsős bevágásokkal vannak ki­alakítva. Ezekbe a bevágásokba illeszkednek a 3’ és 5’ rögzítőelemek, mely rögzítőelemek 13, 14 alulsó felülete fűrészfog-szerűen van kiké­pezve úgy, hogy a fűrészprofil a sín irányába mutat. Természetes, hogy ettől eltérő egyéb pro­filja is lehet a rögzítőelemek alsó felületének. Avégből, hogy a rögzítőelemeknek a 6 sín profil­jához történő, esetleges szabálytalan illeszkedé­sét elkerüljük — ami abból eredhet, hogy a sín a tűréshatáron belül van, de nem pontos — a rögzítőelemek 15, 16, 17, 18 felületeit lekerekít­jük. Mivel pedig a rögzítőelemeknek az 1, 2 bur­kolólapokhoz képest végzett elmozdulását nem tudjuk elkerülni, s mivel a törések a 17, 18 felü­leteknél következnek be — mert ezek vannak a legnagyobb igénybevételnek kitéve — a 3’, 5’ rögzítőelem felületeit úgy alakítottuk ki, hogy e tartományoknál egy-egy 19 félkör alakú bevá­gás — horony — van, amely a rögzítőelemen végighalad és a sín hosszirányát követi. Annak érdekében pedig, hogy a sínre és a rög­zítőelemekre ható erőket jobban megoszthassák, a sínt a függőlegeshez képest általában egy bizo­nyos kis a-szöggel eltérően fektetik le, amint a 3. ábrán is látjuk. Ezen az ábrán is láthatjuk a rugalmas, 3”, 4” és 5” rögzítőelemeket, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a sín az 1 és 2 burkoló­lapokhoz képest kissé dőlt helyzetet foglalhasson el. Mivel a sín helyzete állandó, ennélfogva a ru­galmas rögzítőelemek helyzete is állandó. A 4. ábrán látjuk a 2’ burkolólapot, amelyben a 12 lépcsőalakú bevágás hosszirányban meg van törve a 20 és 21 kiugró részekkel. Ez a kialakí­tási forma azt célozza, hogy a rugalmas rögzítő­elemek oldalirányban ne tudjanak elmozdulni. Természetesen ettől eltérően, egyéb formájú ki­ugró részek vagy válaszfal-szerkezetek is elkép­zelhetők a burkolófalon, amelyek azonban mind azt a célt kell szolgálják, hogy a rugalmas rög­zítőelemek oldalirányban ne tudjanak elmoz­dulni. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents