172157. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági tehersüllyesztő szelep hidraulikus emelőberendezéshez
172157 4 rete bizonyos határok között előre (próbaterhelésnél) beállítható, amivel tulajdonképpen a sülylyedési átlagsebességet lehet előre beállítani. A szelep műszaki leírásából azonban kiolvasható ennek a szeleptípusnak a hátránya is, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kereskedelemben leggyakrabban található hidraulikus elemek 160 kp cm’ névleges nyomásra készülnek, amit a konstruktőrök igyekeznek ki is használni méret és súlycsökkentés és az ezekkel járó egyéb előnyök miatt. Ez a 160 kp cm2 nyomás, és a fojtószelep nyomásnak kitett felülete határozza meg a rugó méretét, amely ezzel az erővel szemben működik. Ha most összevetjük azt. hogy egy bizonyos nagyságú teher emeléséhez — ha megfelelő nagy folyadéknyomást használunk — kisebb henger szükséges, akkor a kisebb hengerben viszont emiatt nagyobb méretű rugóval kell a fojtószelepet a nagyobb nyomással szemben megtartani. Ezt a feladatot a fentebb említett HYMO cég igen meredek karakterisztikájú tányérrugókkal oldja meg, amelynek beállítása igen nehéz és csak nagy nyomáskülönbségek képesek igen kis elmozdulások létrehozására, és ezzel együtt az önszabályozásra. Ez a hátrány érvényesül minden olyan megoldásnál, ahol a munkanyomás direkt vezérli a fojtószelep mozgását. Az NDK-ban gyártott villástargoncák munkahengeréhez csővezetékkel kapcsolódik egy szabványos, kereskedelemben egy egységként kapható áramlásszabályozó szelep. Ezzel elérik, hogy az asztal előre beállított egyforma sebességgel sülylyed terhelve és terheletlenül. Itt már nem a direkt nyomás szabályoz, hanem a direkt nyomással arányos, de csökkentett nyomás vezérli, illetve állítja a kifolyó rés nagyságát. A magyar szabványok azonban előírják, hogy csőtörés esetén nem szabad az asztalnak zuhannia. Ez a feltétel azonban csak akkor teljesíthető, ha a szeleprendszer nem a hengerre van felerősítve a csővezetékkel, mint a fenti esetben, hanem a hengerben foglal helyet. A találmány szerinti szelepkonstrukció révén tehát az ismert azonos rendeltetésű szelepek hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. E szelep lényege és újdonsága az, hogy 1. a hengerből kifolyó olaj sebességét egy olyan előre beállított és minden terhelési viszonynál azonos nyomás határozza meg, amit célszerűen úgy állítunk be, hogy kisebb vagy legfeljebb egyenlő legyen az üzem közben a munkahengerben állítható legkisebb nyomásnál is. Ezt a nyomást adott dugattyúfelületnél az üres asztal súlya határozza meg. Hogy ennél a nyomásnál mennyivel kisebbet állítunk be, ettől függ az asztal süllyedésének sebessége. A találmány szerinti konstrukció másik lényeges új jellemzője, hogy 2. a fent leírt működést biztosító elemeket egy visszacsapó szelep belsejébe építettük be, így külön helyet, csatlakozást nem igényel ; 3. elrendezésénél fogva a maximális biztonságot nyújtja. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok alapján részletesen is ismertetjük. Az 1. ábra a szelep hosszmetszetét és a hengerfenékben való elhelyezését mutatja be. (Egyszerűség kedvéért a tehertartó szerkezetet már nem ábrázoltuk, hanem annak hatását a dugattyúrúdon Q jellel ellátott nyíllal mutatjuk.) A 2. ábrán az 1. ábra szerinti A—A metszetet látjuk, a 3. ábra pedig fojtódugattyút nagyítva mutatja be. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő szelepszint a rajzból is látható — egy leegyszerűsített azonos átmérőn, illesztett áramlásszabályozó. szelep. Äz 1 henger alsó részén van kimunkálva a keresztirányú 5 beömlőnyílás, amely a reá merőleges 6 furattal létesít kapcsolatot. A 6 furat a 7 visszacsapó szelep feletti térbe torkollik és egy önmagában ismert úgynevezett útszeleppel zárható eb A 7 visszacsapó szelep alján van elhelyezve egy 8 hyomórugó, melyre a visszacsapó szelep teste illeszkedik. A 7 visszacsapó szelepen belül központosán van elrendezve egy 9 fojtócsap, amelynek felső végén levő szeleptányért a 10 tömítőgyűrű veszi körül, s a szeleptestben a 9 fojtócsappal párhuzamosan a 14 furatok, keresztirányban pedig további 13 furatok vannak kimunkálva. Ez utóbbi 13 furatok a 9 fojtócsap alján elrendezett 12 fojtótolatytyú belsejébe vezetnek. A 12 fojtótolattyú végén egy V-alakú rés van kimarva. A szelep teste a 15 szelepházban van elhelyezve és azzal egy szerkezeti egységet képez. A visszacsapó szelep tere egy közlekedő furat révén az 1 henger terével van összekötve, mely utóbbiban a 4 dugattyúrúddal együtt a 3 dugattyú mozog. Az 1 henger szilárdan rögzített szerkezetre építhető. A henger töltésekor, vagyis teheremeléskor a berendezés a következőképpen működik: A nyomást közvetítő folyadék — olaj — az 5 beömlő nyíláson és a 6 furaton keresztül jut az 1 henger terébe oly módon, hogy a 7 visszacsapó szelepet » 8 íiyomórugó ellenében lenyomja. így a visszacsapó szelep mellett a nagy nyomású olaj szabadon áramlik a 3 dugattyú alá. Ugyanekkor a 7 visszacsapó szelep alatti teret is kitölti, felemeli a 3 dugattyút és vele együtt a négy dugatytyúrudat a rajta levő Q teherrel együtt. A 7 viszszacsapó szelep alá érkező olaj felfelé nem tud áramlani, mert az ott levő 9 fojtócsap 10 tömítőgyűrűje ebben megakadályozza. A teher süllyesztésekor az olaj a következő úton halad : Süllyesztéskor az olaj az 5 beömlő nyílásba torkolló furat végén levő útszelepet úgy kell beállítani, hogy abban a nyomás nulla legyen, azaz a cső a tartállyal legyen csak összekötve. Így indulhat csak meg a süllyedés. '"'s Kiinduló helyzetben $ 8 itagó felső, zárt helyzetben tartja a visszacsapó' szeleptestet az 1. ábra szerint, a zárás a hengerben levő nyomás és a visszacsapó szelep fölött levő nulla nyomás miatt szilárd marad. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
