172156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fa érlelésére 172158 Eljárás antimikotikus polién-antibiotikumok (makrolidok) megluminkomplexeinek előállítására

3 172156 4 romlás következett be, ami töréshez, vagy egyéb felületi hasadáshoz vezetett. Történtek olyan ja­vaslatok is, melyek szerint a szárításhoz szük­séges meleget dielektromos fűtés útján állították elő. Ennek okát abban lehet megtalálni, hogy ez a fűtési mód igen alkalmas arra, hogy a nyers fát teljes keresztmetszetben melegítse arra a szükséges szárítási hőfokra, amely mellett a fa kereskedelmi és ipari alkalmazhatósága megma­rad. Mindezek a módszerek arra irányultak, hogy a fát gyorsan lehessen kiszárítani, ami végső so­ron oda vezetett, hogy a fa szabályozatlan, egye­netlen hőmérsékletnek volt kitéve, s ez az egye­netlen meleg, különösen a fa belsejében nem kí­vánatos feszültségeket hozott létre. Ennek vi­szont egyenes következménye az lett, hogy a fa állagában fizikai károsodások keletkeztek. Mivel pedig a vá^jumos szárítás azzal jár, hogy a fában levő illő anyagok — tehát a ned­vesség — alacsonyabb hőmérsékleten távoznak, mint amekkora hőfok az atmoszferikus nyomás mellett már elegendő lenne — éppen ezért a di­elektromos úton történő fűtés és vákuumos szá­rítás kombinációját a nyers fa érlelési technoló­giája szempontjából a gyakorlatban nem vezet­ték be. Ezt az is alátámasztotta, hogy nagyobb tömegű nyers fa érleléséhez szükséges áramerős­ség és feszültség mellett a fából kivonandó ned­vesség és csökkentett nyomás alatt levő környe­zet magas relatív nedvességtartalma a villamos berendezésben korona-hatással, ív képződésével vagy parázskisüléssel, ill. ehhez hasonló jelen­séggel jár együtt, melyek nem csupán a felhasz­nált villamos energia hatásfokát csökkentették, de sok esetben a fa lokális elszenesedéséhez ve­zettek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés révén mindezek a problémák meg­oldhatók és a kedvezőtlen jelenségek kiküszö­bölhetők. A korábbi módszerekhez képest vi­szonylag igen gyorsan és az eddig alkalmazott hőmérséklethez viszonyítva, alacsonyabb hőfo­kon lehet a fa érlelését végrehajtani, ugyanak­kor pedig a fában levő nedvességet és egyéb illó anyagokat oly módon lehet kivonni, hogy min­dennemű vetemedésnek, vagy egyéb fizikai ká­rosodásnak elejét vehetjük a szárítás tartama alatt. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás és berendezés előnyei abban a tényben gyökereznek, hogy nyers vagy részben már szá­rított farönköket, szélezett fűrészárut — vagy bármilyen, egyéb nyers fát — villamos úton lét­rehozott hőenergia segítségével az atmoszferikus­nál alacsonyabb nyomáson melegítünk, eközben a nyers fában levő illó anyagokat és vizet egyen­letesen elpárologtatjuk a szárítandó fa belsejé­ből. Közelebbről megjelölve: a találmány szerinti megoldásnak megfelelően a nyers vagy részben szárított fát zárt térbe tesszük, amelyből ezután a levegőt eltávolítjuk úgy, hogy a zárt térben le­vő fa környezetében az atmoszferikusnál valami­vel alacsonyabb nyomás legyen. Ennek mértéke 375 Hgmm és 15 Hgmm között mozog. Az alkal­mazott vákuum mértéke függ a fa fajtájától és változtatható a szárítás tartama alatt avégből hogy a nedvesség és egyéb illó anyagok egyen­letesen távozhassanak el anélkül, hogy túllép­nénk azt a hőmérsékletet, amelyen a fa belső szerkezetében károsodások keletkeznének. A nedvesség és egyéb illó anyagok eltávolításá­hoz dielektromos fűtést alkalmazunk. A vákuu­mot és a szárítandó fával közölt hőmennyiséget egyidejűleg állítjuk elő, jóllehet a fűtés lehet szakaszos, de lehet szabályozott fűtés is, melynek során időszakonként nagyobb hőfokot állítunk elő az előző időszakasz hőmérsékleténél, ez a hőmérséklet azonban nem haladhatja meg a fa nedvességének és illó anyagainak eltávozásához szükséges hőmérsékletet, amelyen a fa rostjai már károsodnak és ugyanakkor megakadályoz­zuk azt, hogy a fa belső szerkezetében a rosto­kat összetartó erőnél nagyobb feszültségek éb­redjenek. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés szempontjából az eljárás foganato­sítása végett egy három dimenziós tárolótérbe — tartályba — helyezzük a szárítandó fát, ezt követően a tartályt légmentesen lezárjuk, majd a zárt térben levő gáznemű anyagokat eltávolít­juk. A tartályba legalább egy mozgatható és egy rögzíthető elektróda van beszerelve. Az utóbbira van rátéve a nyers fa, míg a mozgatható elekt­ródát a nyers-fa irányába függőlegesen mozgat­ni lehet. A két elektróda fűti a tartályban levő fát, vonja ki a nedvességet és egyéb illó anya­gokat. Az elektródák vékony, szigetelő tulajdon­ságú anyag-réteggel — filmmel — vannak be­vonva, ami lehet például polietilén, s ez meg­akadályozza azt, hogy koronakisülés, ívképződés vagy parázskisülés jöjjön létre a szárítási perió­dus alatt. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás és berendezés előnyeit az alábbi részle­tes műszaki ismertetés és a leíráshoz mellékelt rajzok révén részletesen is felsoroljuk, ill. is­mertetjük. A rajzokon az 1. ábra oldalnézetben mutatja be a tartályt és a vele összeszerelt, a vákuum előállításához szük­séges berendezéseket, a találmány szerinti meg­oldásnak megfelelő egyik kiviteli példa sze­rint, a 2. ábrán az 1. ábrán látható berendezést felül­­nézetben látjuk, a 3. ábrán a tartályt kinagyítva és keresztmet­szetben látjuk, a 2. ábrán látható 3—3 metszővo­nal szerinti metszetnek megfelelően, a 4. ábra a találmány szerinti megoldásnak meg­felelő, további kiviteli példa kapcsán, szintén keresztmetszetben mutatja be a tartályt, benne az elrendezett nyers fával és a fűtőelektródák­­kal. A leírásban használt nyers fa, farönk, deszka és ehhez hasonló megjelölések alatt mindenkor frissen vágott, vagy részben szárított fafélesége^ értünk, amelyeket a fűrésztelepeken különböző formában és különböző alakítási stádiumban ál­lítanak elő. E megjelölések fogalmi körébe von­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents