172123. lajstromszámú szabadalom • Vágólapka görbevonalú vágóállel és homorú, csonkakúp alakú forgástörőfelülettel kialakítva
7 172123 8 szögek, ezzel szemben, mivel a Bj pont magasabb szinten van, mint az A, és A2 pontok, a <p[ szög nagyobb mint a 9" és <p2 szög, de nagyobb a cp'2 szögnél is. Az A, és A2 pontoknak szükségszerűen azonos szinten kell lenniök. Ebből viszont az következik, hogy a 9! = 9Í és 9Ï = 92. Egy egyenlő oldalú háromszög alakú vágólapka felületét három felület-elemből (melyek az A,, A2 pontok által meghatározott egyenes és az a,, a2 pontok helyzetéből adódnak) lehet kialakítani. Mivel a B, pont nincs azonos szinten az A, és A2 pontokkal, a cp2 és cp2 szögek azonosak, de a 9} szög értéke eltér a cpï és <p2 szögtől, de ugyanakkor eltér a <p2 szög értékétől is. Amint fentebb már pontosabban is meghatároztuk, a cpi = <p2 és ß szögek megválasztása a p/0 viszony ismeretéből ered, de ugyanezen viszony szabja meg a két szög értékét is. A vágólapka felületeinek ilyen módon történő kivitelezése igen nagy előnyt jelent abból a szempontból, hogy a vágólapkát ellenkező irányú forgácsolómozgás esetén is lehet alkalmazni. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő vágólapka vágóélével szomszédos felület n számú, kúpos elemi felületből is kialakítható. Ezek mindegyike egy-egy n-kúp csúcsszögéhez tartozik, melyek csúcsa azonos vagy különböző és olyan vágóélet alkotnak, melyet n számú görbe határoz meg a C0 síkban, s ezek csatlakozópontjait a Qy síkban levő Bj ponttal azonos típusú pontok képezik, de ezek a pontok a Qy síknál alacsonyabb vagy magasabb szinten is lehetnek. Mivel a Bj ponttal azonos típusú pontok a Qy síkban vannak, így a 9Í = 9" és 9' = 9". Hogyha a B, ponttal azonos típusú kapcsolópontok a Qy síknál alacsonyabb szinten helyezkednek el, akkor a 9I és 9' szögek kisebbek, mint a 9'/ és 9" szögek. Hogyha a Bj ponttal azonos típusú pontok a Qy síknál magasabb szinten vannak, akkor a 9Í és 9Ó szögek nagyobbak, mint a 9'J és 9" szögek. Ha n = 1, akkor az Aj és A2 pontok közötti görbeszakasz folyamatos, ha n = 2 (ez látható a 7., 8. és 9. ábrákon), akkor csak egyetlen olyan kapcsolópont van, amely vagy a Qy síkban, vagy alatta vagy fölötte található. Ha n = 3, akkor két olyan kapcsolópont van, melyek vagy a Qy síkban, vagy a sík felett, vagy a sík alatt találhatók. Ebben az esetben a szögek értékei rendre a következők. a Qy síkban: 9; — 9'/ 9' = 9" 93 = ?3 a Qy feletti esetben: 9í >9" 92 = (P2 î Q sík alatti esetben: 9; <9» 92 = ?2 93 <93 Ha az n > 3, akkor az előzőkben megadott értékek olyan eseti megoldáshoz igazodnak, melyben az említett kapcsolópontok szélső helyzetben vannak, a közbülső pontokra vonatkozóan azonban sokkal bonyolultabb kombinációt is lehet választani. A 26. ábrán a forgácstörőfelület irányának a vágóéi egy pontjában (a felezősík tartományában) történő változását látjuk. A 27. ábra a p = rj + y„ szög változásán keresztül az élszögnek a profil teljes hosszában, az N01, N02, N03... Nok síkok eltolódása függvényében történő változását mutatja be. Fentiekből az derül ki, hogy az a forgácsdarab, amely a forgácstörőfelületen végighalad, először elcsavarodik, majd amikor eléri a felezősíkot, irányát változtatja a forgácstörőfelület rézsűjének hatása alatt, amely szimmetrikus a felezősíkkal. Ha a két hatást összegezzük, ennek eredőjeként a forgács a forgácstörőfelület irányában fog haladni, azon végiggördül elhagyja a vágóélet, majd utána összetöredezik, — amit a találmány szerinti megoldás útján optimális mértékben tudunk biztosítani. A forgácstörő felületet a 10—25. ábrákon, különböző kiviteli példák kapcsán mutatjuk be. Ezek általában gúla alakúak, a gúlák egytengelyűek és olyan kombinációban helyezkednek el, hogy letört felületük kúpos, illetve határolófelületük kontúrja vagy körív, vagy ellipszis, vagy parabola vagy hiperbola, esetleg egyéb görbe vagy ezek egyenessel képzett kombinációja. Az egyik érdekes kiviteli példa szerint (lásd a 18., 20. és 25., 26. ábrákat) a vágóélnek van egy támadópontja és egy, a találmány szerint a pontból kiinduló bevágás, melynek következtében az említett pont tartományában homorú felület alakul ki. E kiviteli példának megfelelően, a forgácstörő felületekből egy olyan felület-formáció alakul ki, amely biztosítja a forgács összetöredezését, ami különösen akkor lényeges, hogyha kicsi a fogásmélység. Amint a találmány szerinti megoldásnak megfelelő vágólapka jellemzőiből kiderül, szembetűnően különbözik az eddig ismert vágólapkák geometriájától. Alkalmazási területe sokkal nagyobb, sőt mondhatjuk: univerzális. A vágólapka középső, a forgácstörő által lehatárolt tartományát legalább vagy egy sík felület vagy egy gúla alakú felület, vagy egy szférikus, vagy ellipszis vagy ezekhez hasonló egyéb felület képezheti, de lehet legalább egy olyan hengeres felület is, melynek tengelye párhuzamos a Qy síkkal, vagy erre a síkra ferde irányú, de képezheti legalább egy olyan kúpos felület is, amelynek tengelye párhuzamos a Qy síkkal, vagy erre merőleges. A 24. és 28. ábrák olyan különleges vágólapkákat ábrázolnak, amelyek megfordíthatok. Középső részük arra szolgál, hogy annál fogva a tartószerszámra fel lehessen őket erősíteni. Ennek a középső résznek a felülete a Qy síkkal párhuzamos sík felület és annál kissé magasabban van. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő jellemzőkkel kialakított vágólapkák megfordíthatok, alkalmazási területük pedig univerzális. Szabadalmi igénypontok 1. Forgácsolólapka görbevonalú vágóéllel és homorú, csonkakúp alakú forgácstörő felületekkel, forgácstörő mimellett e felületek háromszög, vagy négyszög alakúak, köszörülve vannak, élszögük nulla vagy pozitív, előnyösen azonban pozitív, azzal jellemezve, hogy a) élszögét olyan felületek alkotják, melyek a forgácsolás támadópontjait tartalmazó Qy síkra merőleges tengelyű kúpos felületekből vannak képezve, b) vágóélét legalább egy olyan görbe határozza meg, mely a Qy viszonyítási síknak legalább egy kúpos 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
