172120. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott építőelem és eljárás annak előállítására
3 172120 4 alkalmazásuk inkább csak szendvics szerkezetű megoldásoknál jöhet szóba . másrészt ezeknél is külön kell gondoskodni a párazárásról és a párakivezetésről egyaránt. A sok vonatkozásban kedvező tulajdonságú perlitnek alapanyagként való használata esetén gondot okoz annak lassú kiszáradása és ezzel összefüggően hosszú szilárdulási ideje, amely a kivitelezési munkát számottevően meglassítja. A bitumen kötésű perliteknél ezzel szemben a tapasztalatok azért kedvezőtlenek, mert ha a szemcsék felülete tökéletlenül vonódik be bitumennel, akkor a szabad felületek nedvességet szívnak be, csökken a szilárdság és a hőszigetelőképesség egyaránt. A már említett fóliába zárt perlitpaplanok esetében viszont alig lehet a rétegvastagság egyenletességét megoldani, a fóliákat pedig a sérüléstől megóvni. A fólia esetleges folytonossági hiánya ugyanis ez esetben is a perlit vízfelvételét eredményezi. Az említett megoldások közös hátránya az is, hogy monolit módon való beépítésük jelentős élőmunka ráfordítást kíván. Jó áttekintést ad a témában Péli József: „Ragasztott vízszigetélés és tetőfedés” c. zsebkönyve, mely szerint a hőszigetelést és a páraszellőzést általában két különálló réteggel oldják meg. A páraszellőző réteg rendszerint ráncolt, gyűrt vagy egyenetlenül szórt és átlyuggatott bitumenes lemez, melynek hordozója papír, alumínium vagy műanyag fólia. Ez utóbbi esetleg üvegszállal erősített kivitelű lehet. A zsebkönyvben ismertetett kialakítás hátránya, hogy a páraszellőző réteg működő vastagságának mérete mindig bizonytalan, mert a gyári termék szilárdsági paraméterein kívül függ a betonfelület érdességétől, sőt a betonozás módjától is. A páraszellőzés hatékonyságát befolyásolják az adott szerkezet klímakörülményei, így az üzemi hőmérséklet, a dilatációs viszonyok, a nedvesség mennyisége stb. A fölsorolt okok miatt a páraszellőzés nem tervezhető és nem szabályozható szabatosan. Már csak azért sem, mert mértéke és működése időben is változó-Ugyanezen zsebkönyv említ olyan ún. „hideg tető” kialakítást is amelynél szellőző légrés is van a rétegek között. A tetőszerkezet bonyolult, általában hat vagy hét rétegből van összeállítva. A különböző rétegek között elválasztó feladattal bitumenes lemezeket helyeznek el. A legnagyobb hibája, hogy a réseket a helyszínen kell kialakítani, és ezért a kivitelezői munka lelkiismeretességétől függ annak alakja és nagysága. Sokszor előfordul, hogy a rés túlságosan szűkre sikerül, ezért könnyen lezárul vagy eldugul, és többé nem működik szellőzőként. Kedvezőtlen azonban a terv szerintinél nagyobb rés is, mert nemcsak fölöslegesen kihűti az épületet, hanem belsejében harmatképződés is tejátszódik. Az átszellőztetés, a hőszigetelés, valamint a vízszigetelés kialakítására találhatunk eligazításokat Seidl Ambrus: „Tetőfedések” c. művébén. A páraszellőzésre, a hő- és vízszigetelésre az előbbiekhez hasonló különálló rétegeket ajánl. Megemlíti, emelett a két- vagy háromrétegű kavicsolt és kavics nélküli vastag bitumenes lemezfedést is. Ennél a párazárásra két réteg szolgál. Erre azért van szükség, mert a hőszigetelő réteg vagy a helyszíni készítésű könnyűbeton jelentős mennyiségű vizet tartalmaz. Ennek úgy kell eltávoznia, hogy a fölső vizszigetelést ne feszítse, és ne jusson az épületbe nedvesség, mert ott a vakolat meghibásodását okozhatja. A rétegfölépítés itt is igen bonyolult. Funkcionálisan hasonló egyrétegű műanyag lemezfedések is vannak, ezek hibái és hátrányai az előbbiekhez hasonlóak. Az ún. hideg tetők szerkezeti fölépítésével és azok páraszellőzési sajátosságaival részletesen foglalkozik Széli László: „Magas- és lapostetők'’ c. könyve. Rámutat arra, hogy a sok ismert megoldás között találhatók aránylag megbízhatóak is, ezek azonban drágák, bonyolultak, kivitelezésük pedig sok élőmunkát és azon belül nagy szakértelmet kíván. E megbízható megoldásoknál is fönnáll azonban a hőszigetelő réteg vastagságának és a szellőző rés nagyságának méretingadozása. Különösen kényesek szerkezetileg az ún. összefutások és csatlakozások. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a szellőző nyílásokon keresztül a tetőfedést alkotó rétegek közé rovarok és mikrobák tudnak bejutni. Mivel ott kedvező életfeltételek uralkodnak, az élősdiek elszaporodnak, és előbb-utóbb kiírthatatlan tenyészetet képeznek. Nemegyszer előfordul, hogy jelenlétükkel a szellőző járatokat teljesen eltömik. A gyakorlatból és a műszaki szakirodalomból ismert tetőszigetelések közös tulajdonsága és egyben hátránya is, hogy a hőszigetelés és a páraszellőzés céljára külön-külön rétegek szolgálnak. Ezen belül a páraszellőző rétegek működő képessége többnyire bizonytalan. Kedvezőtlen az is, hogy a helyszínen előállított és ott atmoszférikus hatásoknak kitett rétegek nedvességtartalma ugyancsak bizonytalan, és a tetőzet párakiszellőzési képessége az időben is változó. A találmány célja olyan előregyártóit építőelem kifejlesztése, amely a korábbi megoldások hiányosságait kiküszöböli, elsősorban azáltal, hogy nem kívánt számottevő helyszíni munkát, hanem gyártóműben, megfelelő technológiai adottságok és szigorú ellenőrizhetőségi feltételek mellett jó és egyenletes minőségű, teljes egészében előregyártható, szilárdsági tulajdonságainál fogva pedig megbízhatóan tárolható, szállítható és beépíthető terméket eredményez. Feladata a találmánynak a fentieken túlmenően olyan - gyártóműben való nagyüzemi előállításra alkalmas - eljárás kifejlesztése is, amelynek segítségével akár perlitből, akár egyéb rothadásálló természetes vagy mesterséges szálas vagy rostos alapanyagból és kellő szilárdságot kölcsönző kötőanyagból vagy adott esetben ezek helyett habosított műanyagból olyan hőszigetelő tulajdonságú építőelemet lehessen előállítani, amely puszta kialakítása folytán - hőszigetelő tulajdonságának megtartása mellett - páraelvezetésre, illetve páranyomás kiegyenlítésre is alkalmas. 5 ic.-V. , 30 40 45 50 55 60 65 2
