172099. lajstromszámú szabadalom • Forgó csőcsatlakozó-szerelvény

5 172099 6 ugyanakkor elegendő hely álljon rendelkezésre a 6, 7 homlokfelületeknél, hogy a szerelést el lehessen végezni. Amint fentebb már említettük, a kialakítás arra kényszeríti a tervezőt, hogy vagy széles folyosót válasszon, vagy - ha ezt mindenképpen el 5 akarja kerülni — a csatlakozó szerelvényeket összezsúfolja, de így azokhoz hozzáférni csak nagyon nehezen lehet. Ha az 1. ábrán látható arányoknak megfelelő folyosót választunk, akkor olyan csatlakozószerel- 10 vényeket alkalmazunk, amelyek egy adott h magasságban be vannak hajlítva. (Ezt látjuk a 8. könyöknél). Világos, hogy a folyosó nem lehet keskenyebb annál a d méretnél, amely a h magasság és j térköz együttes méretével egyenlő. A 15 j térköz a szerelvények beépítéséhez szükséges, mert az utóbbiaknak — mint az 1. ábrából is látható — 9 menetes száruk van. A folyosó méretét tehát a 8 könyökkel 20 kialakított csatlakozószerelvény h magassága és a 9 menetes szár hossza együttesen, közvetlenül befolyásolják. Másfelől viszont, hogyha az egyes modul-elemeken több csatlakozószerelvényt kell elhelyezni, akkor számolni kell a két szomszédos 25 csatlakozószerelvény tengelye között azok elfordítását megengedő azon tér méretével is, amelyen belül a rugalmas csövek egymás felett el tudnak mozdulni, hogyha valamelyik csatlakozószerelvényt elfordítjuk. 30 Az elforgatható csatlakozószerelvények elforgatásához szükséges tér és egy adott hosszúságú sorban elrendezett modul-elemek méretei és azok száma tehát egymással összefüggő tényezők, amelyek a rendszer kialakítását lényegesen befolyá- 35 solják. A 3. ábrán egy olyan könyökszerú'en hajlított csatlakozószerelvényt látunk, amely lehetővé teszi azt, hogy a folyosót a lehető legkeskenyebbre, a modulelemek méreteit pedig a lehető legkisebbre 40 válasszuk meg. Ennek a 10 csatlakozószerelvénynek all testén két 12 13 nyílás van kiképezve, amelyeket egy 14 csatorna köt össze. Az első 12 nyílás a 11 test 45 elfordulni képes 15 hengeres szakaszán, míg a második 13 nyílás a test oldalsó részén van kialakítva, s a két nyílás tengelye egymással egy adott a szöget zár be, amelynek síkjában a szerelvény elforgatható. 50 A 13 nyílás körül a szerelvény rögzítésére szolgáló, önmagában rögzítőszerkezet van kiképezve. Ennek részei: a tórikus kialakítású 16 tömítőgyűrű, egy 17 rögzítőhüvely, amely a 18 rugalmas csőre van erősítve, és egy 19 persely. A 55 17 rögzítőhüvely és a 19 persely egyaránt enyhén kúposán vannak kialakítva (lásd: 20 és 21 kúpos felületek) ami arra szolgál, hogy a rugalmas csövet sugárirányban rögzítsék, és beleszorítsák a csatlakozószerelvénybe, amikor a csőben áramló közeg 60 axiális irányú nyomást fejt ki. A 11 testnek a 13 nyílással átellenes 22 hátulsó részét 23 lejtős felület határolja, amely a test 15 hengeres szakaszának XX' forgástengelye irányában lejt. 6S A 15 hengeres szakasz arra szolgál, hogy a berendezésmodulelemének 24 nyílásába be lehessen szerelni és ebben el lehessen forgatni. E cél elérése végett a modulelem testében kimunkált vagy abba beillesztett metszetben csonkakúp alakú 25, 26 tüskék vannak kimunkálva, amelyek súrlódó kapcsolatot létesítenek, a csatlakozószerelvényt rögzítik, de lehetővé teszik annak elforgatását. A modulelemen levő furatban két 27, 28 váll van kimunkálva, amelyek a 29 tömítőgyűrűket befogadó teret határolják le. Megjegyezzük, hogy a modulelemen kimunkált furat lehetővé teszi azt, hogy a modulelemben a csatlakozószerelvény elforgatható 15 hengeres szakaszát befogadó furat mellett egyéb "célra szolgáló, 30, 31 tereket is képezzünk ki, amelyek szolgálhatnak például a modulelemeken belüli csatornahálózat céljára, s ezáltal mód van arra, hogy a csatlakozószerelvénynek a modul 4 oldalán levő részek méretét jelentősen csökkentsük. A rendelkezésre álló tér optimális kihasználása érdekében előnyös az, hogyha a csatlakozószerelvényt a berendezés adott modulelemébe, a modulelemek összeszerelése előtt tartósan beleerősítjük. Hogy ezt elérjük, a metszetben csonkakúp alakú 25, 26 tüskéket a szerkezet anyagánál ridegebb anyagból készítjük és profiljukat meredek letöréssel alakítjuk ki. Mind a csatlakozószerelvény 15 hengeres szakaszát, mind magát a szerelvényt fémből lehet legyártani, míg a modulelemek készülhetnek plasztikanyagból is. Ennek ellenére sokkal kényelmesebb és könynyebb, ha a csatlakozószerelvényt is plasztikanyagból készítjük, míg annak 15 hengeres szakaszát egy olyan 32 fémhüvellyel vesszük körül, amelyen a rögzítő tüskék ki vannak munkálva. Mivel pedig nem kedvező az, hogyha a fémre öntjük rá a plasztikanyagot — mert tágulási együtthatójuk nem azonos - ezért a 32 fémhüvelyt axiális irányban a csatlakozószerelvény testébe szerelt 33 persellyel rögzítjük, amelyen szintén csonkakúp alakú 34, 35 kiugrások vannak kimunkálva. A 32 fémhüvelynek a csatlakozószerelvény 15 hengeres szakaszán történő szögelfordulása elleni biztosításaképpen a fémhüvelyen axiális irányban fogazást, vagy az XX' forgástengellyel párhuzamos olyan 36 peremet lehet kimunkálni, amely felfekszik a 11 testnek a 33 perselyt is befogadó furatának aljához. Ha mármost a csatlakozószerelvény mellett egy további 10 csatlakozószerelvényt kívánunk elhelyezni, akkor figyelembe kell venni az XX' és YY' tengelyek közötti i tengelytávolságot, amelynek akkorának kell lennie, hogy a szerelvényeket el lehessen forgatni. A teljes elfordítás természetesen csak akkor vihető keresztül, hogyha a modulelemhez kapcsolódó hajlékony cső a szomszédos modulelem felett elhelyezkedhet. A 23 lejtős felület 37 törésvonalát tehát — amely a szerkezethez a legközelebb van - úgy kell megválasztani, hogy folytatása pontosan az XX' tengelyre merőleges P síkban feküdjön, mely egyúttal metszi a szerelvény oldalsó nyílásán levő 3