172025. lajstromszámú szabadalom • Hidrofil kétkomponensű szál, rost vagy fólia

5 172025 6 1. példa 100 g fonáshoz előkészített (körülbelül 10 súly% cellulóztartalmú) viszkózába 1 g finomrostos vízoldhatatlan epiklórhidrinnel térhálósított nátrium- 5 -karboximetilcellulózt (amelynek körülbelül 25 súly% oldható anyagtartalma van, vízvisszatartó képessége súlyára számítva körülbelül 20-szoros, elméleti ioncserélő kapacitása körülbelül 3,5 mVal/g) háromhengeres hengerszéken homogé- 10 nen bedolgozunk. Üveglapon az így módosított viszkózából 0,2-0,4 mm vastagságú réteget öntünk és ezt savas hasítással regeneráljuk. Átlátszó celofán-fóliát kapunk, amelynek összes elméleti ioncserélő képessége a bedolgozott vízoldhatatlan, tér- 15 hálósított nátrium-karboximetilcellulóz rostok következtében körülbelül 0,32 mVal/g. A fólia vízvisszatartó képessége körülbelül 250súly%. Az előbbivel azonos feltételek mellett előállított cellulózhidrát fólia vízvisszatartó képessége 125 súly%. 20 2. példa A kísérletet az 1. példa szerinti módon mégis- 25 metéljük, a térhálósított nátrium-karboximetiicellulózból bedolgozott mennyiséget azonban 5 g-ra emeljük (a kész fóliára számítva ez körülbelül 33 súly% nátrium-karboximetilcellulóznak felel meg). Ily módon átlátszatlan, körülbelül 30 l,15mVal/g elméleti ioncserélő kapacitású fóliát kapunk, amelynek vízvisszatartó képessége körülbelül 370 súly%. 3. példa Az 1. példa szerinti eljárást megismételjük azzal az eltéréssel, hogy a térhálósított nátrium-karboximetilcellulóz mennyiségét 10 g-ra (a kész fóliára 40 számítva 50 súly% karboximetilcellulóz) növeljük. Ily módon átlátszatlan fóliához jutunk, amelynek papír-rostfátyolszerű jellege van. Az egyes rostokat a celofán kötőanyag tartja össze. Az elméleti ioncserélő kapacitás körülbelül l,7mVal/g, a vízvissza- 45 tartó képesség körülbelül 390 súly%. Mivel a térhálósított nátrium-karboximetilcellulóz a viszkózából vizet von el, így a keveréket az 1. példa szerinti eljárás kivitelezésénél 10 g térháló- 50 sított nátrium-karboximetilcellulóznál nagyobb mennyiséggel nehezen lehet homogenizálni. Másrészt víz vagy nátriumhidroxid minden további nélkül hozzáadható a viszkózához, ekkor azonban a fóliánál szilárdságcsökkenés következik be. 55 4. példa i 5 súly% cellulózacetátot tartalmazó acetonos 60 oldatba 10 g gyengén térhálósított, rostos nátrium-karboximetilcellulőzt homogénen bekeverünk olyan mennyiségben, hogy a cellulózacetát és a térhálósított cellulózéter 1 : 1 súlyarányban legyen jelen. Az oldatból 0,5 mm vastagságú réteget öntünk és 65 az oldószert elpárologtatjuk. A kapott fóliában a rostok - amelyek térhálósított nátrium-karboximetilcellulózból állnak - átlátszó cellulózacetát rétegbe vannak beágyazva, így a fólia átlátszatlanul fehér. A fólia elméleti kicserélő kapacitása körülbelül 1,7 mVal/g. A fólia vízvisszatartó képessége körülbelül 350 súly%, míg a cellulózacetát-fólia vízvisszatartó képessége ezzel szemben csupán 20 súly%. 5. példa A 4. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy a térhálósított nátrium-karboximetilcellulóz mennyiségét felére csökkentjük, majd a réteget leöntése után vízzel kicsapjuk. Ily módon fehér, átlátszatlan membránréteghez jutunk, amelynek elméleti kicserélő kapacitása l,15mVal/g. A membrán vízvisszatartó képessége körülbelül 360 súly%. 6. példa A 2. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy polimer fólia-anyagként átlagosan körülbelül 0,2 szubsztitúciós fokú lúgoldható éterezett hidroxilcellulózt alkalmazunk. 100 g 10 súly% hidroxietilcellulózt tartalmazó 8%-os vizes nátrium-hidroxid oldatba 5 g térhálósított nátrium-karboximetilcellulózt homogénen bedolgozunk és így kicsapás után híg kénsav alkalmazásával 0,5 mm vastagságú anyagpályához jutunk. A kapott átlátszó fólia elméleti kicserélő kapacitása l,15mVal/g, vízvisszatartó képessége körülbelül 150súly%. 7-16. példa Az 1. táblázatban az 1-6. példa legfonosabb adatait és a kapott termékek tulajdonságait foglaljuk össze, ezenkívül még további 10. példa (7-16. példa) adatait közöljük. Az utóbbi példákban polimer hordozóanyag-fóliaként térhálósított nátrium-karboximetilcellulózzal és nátrium-karboximetil-hidroxietilcellulózzaí módosított, regenerált cellulózt (cellulózhidrátot) alkalmazunk, mimellett különböző térhálósítószereket alkalmazunk. 17. példa Fonásra előkészített 1. példa szerinti viszkózából üveglapra 0,5 mm vastagságú réteget öntünk. A réteg felületére finoman őrölt, epiklórhidrinnel térhálósított nátrium-karboximetilcellulózt száraz állapotban megfelelő lyukátmérőjű szitán homogénen felszórunk. A réteget a szokásos módon regenerálással feldolgozzuk. Vizes mosás után a kapott, gyengén tapadó karboximetilcellulózt tartalmazó fóliát eltávolítjuk és glicerin-víz elegybe való bemártással lágyítjuk. Ily módon áttetsző fóliát ka-3