171999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új triazolszármazékok előállítására

3 171999 4 reakcióképes funkciós származékával reagáltatunk, ahol R jelentése a fent megadott, és kívánt esetben valamely, a fenti eljárások bármelyikével előállított I általános képletű triazolszármazékot valamely szerves vagy szervetlen savval alkotott sójává alakítunk át Az a) eljárásváltozatban a II általános képletű hidroxivegyület reakcióképes észtere például valamely halogénhidrogénsawal alkotott észter, például egy klorid vagy bromid, valamint az ezekből adott esetben a következő reakció előtt előállított jodid A II általános képletű vegyületek reakcióképes észtereiként továbbá ezek szulfonsavészterei jönnek még számításba, mindenekelőtt a rövidszénláncú alkánszulfonsavészterek, például a metánszulfonsavészter és az arénszulfonsavészterek, például az ovagy p-toluolszulfonsavészter, az o- vagy a p-nitrobenzolszulfonsavészter, vagy az o- vagy a p-klórbenzolszulfonsavészter. A dimetilaminnal történő reakciót előnyösen egy savmegkötőszer jelenlétében végezzük Ilyenként szolgálhat például a dimetilamin feleslegben történő alkalmazása, vagy például egy szerves tercier bázis, például az etil-diizopropilamin vagy a kollidin, vagy egy szervetlen bázisos anyag, például a káliumkarbonát A reakciókat inert adott esetben víztartalmú oldószerben, például valamely rövidszénláncú alkanolban, például metanolban, etanolban, propanolban, izopropanolban vagy butanolban, valamely ketonban, például acetonban vagy metiletilketonban, továbbá például dioxánban, tetrahidrofuránban, dimetilformamidban vagy dimetilszulfoxidban, vagy dimetilamin feleslegben, vagy azok vizes vagy szerves oldószeres oldatában végezzük Abban az esetben, ha reakció komponensként dimetilamin helyett valamely alkálifémszármazékát, például nátriumlítium- vagy káliumszármazékát alkalmazzuk, akkor oldószerként előnyösen egy szénhidrogént például benzolt toluolt vagy xilolt, éter jellegű folyadékokat, például 1,2-dimetoxietánt, tetrahidrofuránt vagy dioxánt, savamidokat például dimetilformamidot vagy N,N,N',N>, N",N"-hexametil-foszforsavtriamidot, vagy szulfoxidokat, például dimetilszulfoxidot használunk. A dimetilamin valamely alkálifémszármazékának képzését előnyösen in situ végezzük, például legalább egyenértéknyi mennyiségű alkálifémhidrid, például nátriumhidrid, alkálifémamid, például nátrium- vagy lítiumamid, vagy valamely szerves alkálifém vegyület például fenil- vagy butillítium hozzáadásával A reakciókat előnyösen 0 C° és 120C°, illetve az alkalmazott reakcióközég forrpontja közötti hőmérsékleten végezzük A II általános képletű vegyületek kloridjait közbensőtermékekként írták le a 2 159 527, a 2 215 943 és a 2 304 307 számú Nemet Szövetségi Köztársaság-béli nyilvánosságrahozatali iratokban. A II általános képletű vegyületek további reakcióképes észtereinek előállítása hasonló módon történhet A diazepingyűrű b) eljárási változat szerint történő hasítását formaldehiddel és hangyasavval, emelt hőmérsékleten, előnyösen körülbelül 80 Cq és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük Habár a reakció egyensúlya szempontjából nem feltétlen szükséges az, hogy a reakció keverék jelentékeny víztartalommal rendelkezzék, ezért mind például 30-36%*os vizes 5 formaldehidoldatot, mind például 85-95^os hangyasavat használhatunk, A formaldehidet előnyösen jelentős feleslegben, például a III általános képletű kiindulási anyag egy móljára kétszer-ötször annyi formaldehidet alkalmazunk, a hangyasavat pedig 10 még nagyobb feleslegben használjuk, például a formaldehidre vonatkoztatva kétszeres-ötszörös mól mennyiséget A III általános képletű kiindulási anyagokat a 2 304 307 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali iratban le-15 írták. A c) eljárási változat szerinti oxidációt például egy magasabb vegyértékű fémoxiddal, például krómtrioxiddal ecetsavban, vagy híg kénsavban 20 oldva (Jones-reagens) végezhetjük Az így nyert oxidációs oldatot lassan a kiindulási anyag acetonnal készített oldatához öntjük körülbelül 0—60 C°-on, előnyösen 20—30 C°-on. Az oxidációt végezhetjük továbbá mangán dioxid dal mindenek-25 előtt a X Attanburrow és másik által a J. Chem. Soc. 1952 1104. oldalán leírt aktívált alakban, egy inert oldószerben, például benzolban vagy dioxánban, szobahőmérséklet és a reakcióközeg forráspontja közötti hőmérsékleten. 30 A IV általános képletű kiindulási anyagokat úgy állíthatjuk elő, hogy a II általános képletű vegyületek reakcióképes észtereit, főként kloridjait,, valamely alkálifémbórhidriddel, például nátrium-35 bórhidriddel egy rövidszénláncú alkanolban, például metanolban, vagy más megfelelő szerves oldószerben, például tetrahidrofuránban alacsony hőmérsékleten, előnyösen körülbelül —20 C° és 0C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk, és a 40 keletkezett reakcióterméket az a) eljárási változatban leírtak szerint dimetilaminnal hozzuk reakcióba. A d) eljárási változat során például az V képletű karbonsavat egy VI általános képletű 45 vegyülettel egy karbodiimid, például diciklohexilkarbodiimid jelenlétében, egy inert oldószerben, például tetrahidrofuránban reagáltatjuk. A reakciót úgy is végezhetjük, hogy az V leple tű karbonsavat a VI általános képletű vegyület egy reakcióképes 50 funkcionálisan kialakított származékával, például etil- vagy propilizocianátjával vagy -izotiocianátjával reagáltatjuk, és a reakcióterméket közvetlenül melegítjük a széndioxid, illetve szénoxiszulfid fejlődés megszűnéséig. 55 Az V képletű karbonsav reakcióképes funkcionálisan kialakított származékai például rövidszénláncú alkilészterei, melyek a VI általános képletű vegyületekkel részlegesen már szobahőmérsékleten vagy szükség esetén melegítés közben reagálnak. Az 60 alkalmazott VI általános képletű vegyület reakcióképességétől és forráspontjától függően adott esetben a reakciót zárt edényben végezzük Reakcióközegként ennél a reakciónál például egy rövidszénláncú alkanol, például a metanol vagy az 65 etanol, vagy valamely más inert szerves oldószer,