171988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus poliuretán fóliák előállítására
7 171988 8 mivel ismeretes módon ezek befolyásolják legkevésbé a végtermékek hidrolízisállóságát Az eljárást célszerűen az alábbi módszerrel kivitelezzük 1. Egylépéses eljárás Az OH- adott esetben NH-C soportokat tartalmazó reakciókomponenseket egy oldószerben, illetve oldószerkeverékben feloldjuk, amely adott esetben hasonlóképpen oldott megfelelő hőmérsékleten bekevert poliizocianátokát is tartalmaz és a keveréket kívánt esetben katalizátorral kezeljük A meginduló poliaddíciós reakció felszabaduló reakcióhője az oldat hőmérsékletét megemeli. Bizonyos idő eltelte után általában az oldat zavarosodása következik be, az amikor az oldat viszkozitása növekszik. Ezután az oldatot porózus vagy nem porózus hordozóanyagra ráöntjük, 20 perc eltelte után az oldat gélesedése következik be. Felhasználhatók természetesen hosszabb gélesedési idővel rendelkező re akció keverékek is, ezek felhasználása azonban műszaki szempontból kevésbé jelentős. A hordozóanyagon végbemenő poliaddíciós reakciót előnyösen 60 C°-nál magasabb szárítószekrény-hőmérséklet mellett a film megkeményedéséig teljessé tesszük és az oldószert egyidejűleg és/vagy ezt követően elpárologtatjuk Alacsonyabb hőmérsékleten is dolgozhatunk, ekkor azonban a reakcióidő meghosszabbodik 2 Előpolimeren keresztül végzett kétlépéses eljárás A kétlépéses eljárásnál ismert módon egy ún. előpolimert állítunk elő akként, hogy egy vízmentes, nagyobb molekulasúlyú, legalább két OH-csoportot tartalmazó vegyületet poliizocianát-fölösleggel az elméleti NCO-tartalom eléréséig reagáltatunk A kapott előpolimert egy oldószerben, illetve egy oldószer-keverékben feloldjuk, majd szilárd vagy szintén oldott poliaminnal elkeverjük A keveréket megformázzuk és az oldószer egyidejű eltávolítása közben a poliaddíciós reakciót teljessé tesszük A kapott mikroporózus síkszerű képződményt - amennyiben nem porózus hordozóanyagon állítottuk elő — szakaszos ragasztóanyag rétegek alkalmazásával szövetre, fátyolra, hurkolt kelmére, hasított bőrre stb-re felragasztjuk A közvetlenül porózus hordozóanyagon előállított és a síkszerű képződményre felragasztott terméket a műbőr technológia szerint kikészítjük és további feldolgozásnak vetjük alá. A kiinduló anyagokat oly módon kell összehangolni, hogy végeredményben olyan poliuretán képződjön, amely homogén, nem porózus, 50 kp/cm2 -nél nagyobb, előnyösen pedig 200 kp/cm2 -nél nagyobb SHore-A-keménységű és lágyuláspontja 100 C°, előnyösen pedig 130 C° felett van. A Shore-A keménységi értéket a- DIN 53 505 előírásai szerint mérjük A lágyuláspont-tartományt ismeretes módon pL Kofler-padon (v. ö. Houben-Weyl, 1953, „Analytische Methoden" 789, 792) határozzuk meg. A poliuretánok előállítására alkalmas receptura a 5 szakirodalomból kivehető, pl. Müller, E és munkatársai „Angewandte Chemie" című szakkönyv 64 (1952) 523-531 oldalai szerint járunk el. Ha nem szakirodalomból vett receptura szerint dolgozunk, akkor ajánlatos a poliuretánt olvadék-10 ból történő öntéssel vagy dioxános közegben előállítani, majd a képződött poliuretán tulajdonságait megvizsgálni A fent előírt tulajdonságokkal rendelkező 15 poliuretánok pl. az alábbi kiindulóanyagokból állíthatók elő: 1. 1 mól lineáris vagy gyengén elágazó szénláncú, 2o OH-végcsoportot tartalmazó 1500-2500 mólsúlyú vegyület 2 0,5-4 mól szokásos poliuretán-lánchosszabbí tószer. 3. 0,9-2,0 NCO/OH- adott esetben NH-arányú 25 poliizocianát Az 1—3. kiindulóanyagokat egy oldószerkeverékben 10-90% többnyire 20-60% koncentráció mellett reagáltatjuk Ha a poláros vegyületeket 30 nagyobb részarányban alkalmazzuk, akkor az oldószer mennyiségét is növelni szükséges A nagyobb molekulasúlyú, legalább két véghelyzetű OH-csoportot tartalmazó vegyületek reakcióké-35 pessége izocianáttal szemben egylépéses eljárás alkalmazása esetén nem térhet el lényegesen a térhálósítószer reakcióképességétől Előnyösen a reakcióképességet kb. azonosra választjuk, azonban a térhálósítószer reakcióképessége nagyobb vagy 40 kisebb lehet kb. ötszörös, előnyösen kétszeres mértékben. A reakcióképesség jelen esetben a reakciósebességi állandó liter /MóJ. se eben kifejezve (v. ö. Saunders, J. H és Frisch, K. C. „Polyurethanes" I, New York, 1962 206 és 208 oldal). 45 A találmány szerinti eljárásnál alkalmas oldószereknek a kiindulóanyagokat a feldolgozási hőmérsékleten oldani szükséges, az oldószernek ez a tulajdonsága előkísérletekkel állapítható meg. 50 A felhasználandó oldószer a kész poliuretánt csak kis mértékben duzzaszthatja Ennek mértéke az, hogy pL ha egy legömbölyített poliuretándarabot, amely pl. 3 cm átmérőjű és 0,2-0,5 mm vastag, 34 óra hosszat az illető oldószerbe 55 bemártunk és ennek duzzadása (a film-mintára számítva) 50 súly%-nál kisebb lehet. Felhasználhatók természetesen nem duzzadó oldószerek keverékei is. Emellett azonban olyan oldószerkeverékek is alkalmazhatók, amelyek az előállított poliuretánt 60 50%-nál nagyobb mértékben duzzasztják. Az utóbbi oldószerek elpárolgási ideje azonban legfeljebb fele akkora lehet, mint a többi nem duzzadó oldószeré, így szárításánál ezek gyorsabban elpárolognak mint a többi oldószer. Az elpárolgási időt a 65 DIN 53 170 előírásai szerint határozzuk meg. 4
