171988. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus poliuretán fóliák előállítására
3 171988 4 politioéterek, poliészterek, poliéterészterek, poliacetátok, poliészteramidok és polisziloxánok. A vegyületeket 1- vagy 2-lépéses eljárással visszük reakcióba 1. Egylépéses eljárás Ha a reakciókomponensek izocianáttal szemben tanúsított reakcióképesség szempontjából egymástól nem különböznek lényegesen, akkor előnyösen az egylépéses eljárást alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy a reakciókomponenseket előzetes reagáltatás nélkül az oldószerben egymással elkeverjük és poliuretánná átalakítjuk. 2 Kétlépéses eljárás Ha a re akció komponensek reakcióképessége lényegesen különbözik, akkor a gyorsabban reagáló vegyületek egymással történő reakciója következne be, vagyis a szerves oldószerben nehezen oldható vegyületek képződnének, kiválnának és ezzel a poliuretán képződését zavarnák Ez az eset főként akkor érvényes, ha NH2 -csoportokat tartalmazó vegyületeket főként aminokat és OH-csoportot tartalmazó vegyületeket poliizocianáttal kell reagáltatni. Ilyen esetben kétlépéses eljárást alkalmazunk, amelynél pl. az első lépésben OH-csoportot tartalmazó vegyületeket fölöslegben alkalmazott izocianáttal un. „előpolimerré" alakítunk át Az előpolimert ezt követően második lépésben a gyorsabban reagáló vegyülettel a szerves oldószerben reagáltatjuk. A legegyszerűbb esetben pl. egy polipropilén-glikolétert egy diizocianáttal pl. hexametilén-diizocianáttal előpolimerré alakítunk át az A reakcióvázlat szerint A képzett előpolimert a második lépésben egy diaminnal pl. etiléndiaminnal a B reakcióvázlat szerint nagymolekula súlyú, mikroporózus poliuretán-polikarbamiddá alakítjuk át A találmány szerinti eljárásnál használt kiindulóanyagok nagyobb molekula-súlyú, legalább két véghelyzetű OH-C soportot tartalmazó vegyületek, pl. poliéterek, poliészterek, polikarbonátok, poliacetátok, politioéterek és polisziloxánok. ilyen termékeket ismertetnek pl. Saunders, J. H. és Frislch, K. C , Polyurethanes" I, (New York, 1962) c. szakkönyv 32-61. oldalain és az ott feltüntetett szakirodalmi anyagban. Ezek közül kiemeljük az adipinsavból és dialkoholokból, pl. etilénglikol, propilénglikol, butándiol-(l,4), hexándiol-(2,5), 2,2-dimetil-propándiol-(l,3), hexándiol-(l,6), 2-metilhexándiol-(l,6), 2,2-dimetilhexándiol-( 1,3), p-biszhidroxilmetil-ciklohexán, 3-metil-pentándiol-(l,4), 2,2-dietil-propándiol-(l,3), adott esetben diaikoholok keverékéből készített poliésztereket, főként pedig olyan diolok vagy diol-keverékekkel készített poliésztereket, ahol a diolok 5 vagy több szénatomot tartalmaznak, mivel az ilyen típusú poliészterek hidrolízissel szemben viszonylag jó ellenállóképességgel rendelkeznek és főként oldalláncban alkil-gyököket tartalmazó diótokkal való közös felhasználás esetén a végterméknek alacsony hőmérsékleten is jó rugalmasságot kölcsönöznek. Hasonlóképpen előnyös kiinduló anyagok azok a poliészterek, amelyeket kaprolakton dietilénglikollal történő polimerizációjánál szűk molekulasúly-eloszlással állíthatók elő. Különösen kiemeljük azokat a poliésztereket, 5 amelyek difenilkarbonátból és glíkolokból állíthatók elő. Fokozott hidrolízisállósággal rendelkező poliuretánok, illetve poliuretán-karbamidok polialkilénéterekből, mint pl. polipropilénglikolokból állíthatók 10 elő. Különösen kiemeljük a politetrametilén-éter-diolokból előállított poliuretanokat, amelyek adott esetben mint keverék-poliéterek alkalmazhatók A találmány szerinti eljárás meglepő módon vízzel elegyedő polihidroxil-vegyületek, pL polieti-15 lénglikol-éter-diolok alkalmazása esetén is lefolytatható, amikor nagy vízfelvevőképességű poliuretánok állíthatók elő. Kis molekulasúlyú legalább két OH-vagy NH-csoportot tartalmazó lánchosszabbítószerként példaképpen a poliolokat, aminolokat és 20 poliaminokat nevezzük meg. A lánchosszabbítószerek molekulasúlya 18-tól kb. 500-ig terjedhet, előnyösen 32-350 legyen. Ezek közül megemlítjük vizén kívül pl. adott esetben a keverék alakjában alkalmazott következő 25 vegyületeket: etilénglikol, propilénglikol, bután diol-(1,4), hexándiol-(l,6), hidrokino-bisz-(|3-hidroxietiléter), p-xililénglikol, továbbá etiléndiamin, 1,2-vagy 1,3-propiléndiamin, 1,4- tetrametilén diamin, 1,6-hexametiléndiamin, 2,2,4-trimetil-hexándiamin-30 -(1,6), l-metil-ciklohexán-2,4-diamin, l-amino-3--aminometil-3,5,5-trimetil-ciklohexán, 4,4'-diaminodiciklohexilmetán, bisz-(aminopropil)-piperazin vagy aromás di-primer aminők, mint a 4,4'-diaminodifenilmetán, bisz-2,2-(4-aminofenil)-propán, 4,4'-diami-35 no-difenilszulfid, 4,4'-diamino-difeníléter, 1-metil-2,4-diaminobenzol vagy araUfás, di-primer diaminok, mint a m-xililéndiamin, a,a,a',a'-tetrametil-p-xililéndiamin, 1,3-bisz-(0-aminoizopropil)-benzol, továbbá a szulfonsav-csoportot tartalmazó diami-40 nok, mint a 4,4'-diamino-sztilbán-2,2'-diszulfonsav vagy 4,4'-diamino-difeniletán-2,2'-diszulfonsav) etiléndiamin- N-butilszulfonsav, hexametiléndiamin-1,6-- N- bu tilsz u lfonsav, 1,6- diaminohex ametilén- 3-szulfonsav vagy ezek alkálifémsói, hidrazidok, mint a 45 karbo-dihidrazid, oxálsav-dihidrazid, malonsav-dihidrazid, borostyánkősav-dihidrazid valamint az etilénoxid és propilénoxid ammóniával vagy alifás vagy aromás aminokkal, mint pl. di-, tri-etanolaminnal, vagy metil- vagy fenil-dietanolaminnal 50 képzett addíciós termékei, miáltal a reakciótermékek színezhetősége fokozható, továbbá a hidrazin pl. hidrazinhidrát, metilhidrazin, valamint dihidrazinok, mint pl. az N,N'-diamino-piperazin. Felhasználhatók szekunder diaminok, előnyösen 55 a szimmetrikus felépítésű diaminok, mint a piperazin vagy 2,5-dimetilpiperazin vagy a 3,3'-diklór- vagy 3,3'-dimetíl-4,4'-di-(metilaminofenil)-metán. A találmány szerinti eljárásnál a szokásos 60 poliizocianátok (pl. Siefken, W. szerző által a Liebigs Arm. Chem. 562, 75-136. oldalán (1949) ismertetett termékek) vagy a nagyobb molekulasúlyú, molekulánként legalább két NCO-csoportot tartalmazó reakciótermékek az ún. NCO :OH ^-1,2 65 arányú előpoíimerek alkalmasak ahol az utóbbiak a 2
