171980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás optikai célokra alkalmazható nagy felületű szórótárcsák előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. V. 28. (ZE-400) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. V. 31. (WP B 29 d/163 332) Közzététel napja: 1977. X. 28. Megjelent: 1978. XI. 30. 171980 Nemzetközi osztályozás: B29D 11/00, C08L 29/04 Feltalálók: dr. Drechsel Ludwig okL fizikus, Kipker Christa vegyészmérnök, Lasch Margarete oki. fizikus, Jena, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Kari Zeiss Jena, Jena, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás optikai célokra alkalmazható nagyfelületű szórótárcsák előállítására 1 A találmány nagy feloldóképességgel és kb. 25° felezési szöggel rendelkező nagyfelületű szórótárcsák előállítására vonatkozik, amelyeket például a mikrofilm-leolvasókészülékeknél alkalmaznak. Szórótárcsák előállítására ismert egy olyan el- 5 járás, amelynél a polivinilalkohol és polivinilacetát keverékéből előállított mattfóliát két üveglap közé helyezik és az üveglapokkal tökéletesen összeragasztják (51 090 sz. Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírás). A mattfóliát azért 10 ágyazzák be két fedőüveg közé, mert nedvességgel szemben nem ellenálló és az üveghordozóra csak kismértékben tapad. Az ismert eljárással csak kb. 250 x 250 mm felületig állíthatók elő szórótárcsák. Ennek az a 15 magyarázata, hogy a mattfóliát nagyobb felületen kifogástalanul ragasztani nehéz feladatot jelent. A találmány feladatául tűztük ki optikai célokra alkalmazható nagyfelületű szórótárcsák egyszerű előállítási eljárásának kidolgozását. A találmány 20 szerinti eljárással kialakított optikai szerkezeti elemek felületének mérete 250 x 250 mm-nél nagyobb is lehet. A találmány tárgya tehát eljárás elsősorban nagy feloldóképességű mikroíilm-leolvasókészülékekben 25 alkalmazható, nagyfelületű szórótárcsák előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy üveghordozó egyik oldalára 1—3 öntéssel legföljebb 4 mm vastagságban olyan polimerelegy-réteget viszünk fel, amely 86-97 súly%-ban egy 40 és 50 30 közötti K-értékű polivinilalkohol 12-15%-os vizes oldatából, 1,5-12 súly%-ban egy 38-50%-os vizes polivinilacetát- vagy poliakrilsavészter-akrilsav polimer-diszperzióból és 1,5-4 súly%-ban dibutilftalátból áll, és adott esetben egy színezék, célszerűen PLX-zöld 1-3%-os vizes oldatát is tartalmazza, és az elegy pH-értéke 5-nél kisebb, a felvitt réteget szárítjuk, végül ismert lakk védőréteggel, célszerűen filmképző szerként fenol-, melamin- vagy karbamid•gyantát, alkid-gyantát, poliamidot, polivinil-származékot vagy akrilsavészter-származékot, oldószerként pedig tesztbenzint tartalmazó eleggyel vonjuk be. Az üveghordozóra az oldatkeveréket és a lakk védőréteget előnyösen simítókéssel visszük fel, vagy a rétegek felvitelére olyan lakköntő gépet alkalmazunk, amelyből a lakkhártya szabadon kifolyik. A 40 és 50 közötti K-értékű polivinilalkoholok savas oldatban történő alkalmazásával a felvitt rétegnek az üveghordozóhoz való tapadása olyannyira megjavul, hogy az eddigi eljárásoknál nélkülözhetetlen ragasztás feleslegessé válik. Ennek következtében a szórótárcsák előállítási eljárása lényegesen leegyszerűsödik, és lehetővé válik igen nagyfelületű szerkezeti elemek, például 600 x 450 mm felületű szórótárcsák egyszerű és olcsó előállítása is. A felezési szög 25°-ig terjedhet. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A példákban említésre kerülő lakk-kompozíciók összetétele a következő: 171980