171896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényképészeti anyagok roncsolásmentes vizsgálatára
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ^*^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. III. 27. (FI-589) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1974.IV.25.(WÍ»G0i n/178 116) Közzététel napja: 1977. XI. 28. Megjelent: 1978. XI. 30. 171896 Nemzetközi osztályozás: G 01 N 21/32 Feltalálók: Giündel Peter oki. mérnök, Dessau, Lux Peter oki. vegyész, Jessnitz, Dietz Hartmut oki. fizikus, Halle, Meier Hartmut oki. mérnök, Roitzsch, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Filmfabrik Wolfen, Wolfen, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás és berendezés fényképészeti anyagok roncsolásmentes vizsgálatára 1 A találmány tárgya eljárás fényképészeti anyagok folytonos, az anyag teljes egészére kiterjedő roncsolásmentes vizsgálatára a vizsgált anyagpályára bocsátott letapogató sugárzás meghatározott tartományaiban konstans intenzitású és az anyagpályához képest viszonylagosan mozgó sugárnyalábjával, amelynek során az anyagpálya belső és felületi hibahelyeinek feltárása céljából a beesési helyről továbbhaladó, az anyagpályával modulált sugárzás modulációját vizsgálják. A találmány tárgyát képezi továbbá az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés is. Szalagszerű fényképészeti anyagok vizsgálatára alkalmas tárgyi jellegű eljárások ismeretesek példaképpen a 3 286 567 számú USA szabadalmi leírásból és a 2 015 605 számú NSZK közzétételi iratból. Az elsőként említett irodalom a fényérzékeny réteg hibahelyeinek feltárására alkalmas olyan berendezést ismertet, amelynél a vizsgálatot a szalagjellegű anyagon áthatoló infravörös sugárzás segítségével végzik. Ez utóbbi alkalmazása azért szükséges, hogy a vizsgálat során az anyagban ne keletkezzék látens kép. Minthogy azonban a fényképészeti anyagokban levő hibahelyek lényegében a szórt sugárzáshányadot változtatják meg, és a szórt sugárzás éppen az infravörös sugártartományban rendkívül csekély, így a fenti ismert berendezések nem alkalmasak a fényképészeti anyagok hibahelyeinek nagy biztonsággal történő feltárására. A 2 015 605 számú NSZK közzétételi irat szerinti megoldásnál ezzel szemben javasolták, hogy olyan hullámhosszúságú letapogató sugárzást alkalmazzanak, amelyre a vizsgálandó fényképészeti anyag ugyan érzékeny, de a sugárzásnak az anyagra tör-5 ténő beesési helyét az utóbbihoz képest olyan nagy sebességgel mozgassák, hogy a vizsgálandó fényképészeti anyagban a letapogató sugár ne hozzon létre látens képet. Olyan hullámhosszúságú sugárzás alkalmazása esetén, amellyel szemben a 10 vizsgálandó fényképészeti anyag érzékeny az anyag és a sugárnyaláb beesési helye közötti viszonylagos elmozdulás azonban a fentiek szerint olyan nagy sebességgel kell történjen, amely a gyártási sebesség tartományába esik, és az ennek kapcsán fellépő 15 magas határfrekvencia a jel/zaj-viszonyt annyira lerontja, hogy a vizsgálandó anyag hibahelyei ugyancsak nem tárhatók fel nagy biztonsággal. A letapogató sugárzás hullámhosszának nem kellő gondossággal történő megválasztása esetén továbbá a 20 vizsgálandó anyag minőségét egyébként nem befolyásoló, fényképészeti szempontból inaktív segédanyagok zavaró hatása a valóban nemkívánatos hibahelyekkel fedésbe kerülhet, s ezen jelenség a javasolt rendszer hibahelyekkel szembeni érzékeny-25 ségét erősen tovább csökkenti. Míg a már említett NSZK közzétételi irat szerinti megoldásnál javasolták, hogy a hibahelyek feltárása érdekében történő kiértékeléshez csupán a vizsgált anyagon áthatolt sugárzást vizsgálják, addig 30 az 1 900 632 számú NSZK közrebocsátási iratban 171896
