171880. lajstromszámú szabadalom • Nagystabilitású diszkrét kijelzésű hangfrekvenciás csúcsszintmérő

MAGVAR SZABADALMI 171880 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY $ Bejelentés napja: 1975. V. 27. (EE—2342) Közzététel napja: 1977. XI. 28. Nemzetközi osztályozás: G 01 R 13/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. XI. 30. •• ... :;;•!;";••..; Feltalálók: LEHEL György oki. villamosmérnök (25%), REICHLIN Viktor oki. villamosmérnök (25%), DANILOVICS József oki. villamosmérnök (45%), TARNÓI István üzemmérnök (5%), Budapest Tulajdonos: Elektroakusztikai Gyár, Budapest Nagystabilitású diszkrét kijelzésű hangfrekvenciás csúcsszintmérő A találmány tárgya: nagystabilitású, nagy mérési pontosságú diszkrét kijelzésű hangfrekvenciás feszültség-csúcsszintmérő, kis áramfelvételingadozással, nagy skála felbontással, intenzív figyelemfelhívó hatású túl vezér lés-jelzéssel — 5 célszerűen a stúdiótechnikában kisvezérlésmérőként való felhasználásra. A híradástechnikában, ezen belül elsősorban a hangfrekvenciás technikában az elektromos jellé alakított információ intenzitásának, amplitúdója- 10 nak, jelszintjének csúcsértékmérésére kivezérlésmérőket használnak. A kivezérlésmérők általános felépítése — a működési sorrendet véve figyelembe — hagyományosan a következő: 15 Illesztő erősítő — csúcsegyenirányító — logaritmizáló — egyenáramú erősítő — felfutási — visszafutási idő beállító- és villamos mérőműszer (fénymutatós). Ilyen felépítésű a BE AG MAE 121 — MPE 141 tip. kivezérlésmérője, vagy kis 20 eltéréssel a Magyar Rádió MAE 129 — MPE 149 tip. kivezérlésmérője. E kivezérlésmérőknél azonban stabilitási hibák és mérési pontatlanságok vannak. Ezek forrásai a kisszintű jelek egyenirányítása, a logaritmizálás, az egyenáramú erősí- 25 tők, és a villamos mérőműszerek. A logaritmizálás úgy történik, hogy az egyénirányított bejövő jelszintet egy szintfüggő osztású áram- vagy feszültségosztóra vezetik. A logaritmus görbe jó megközelítése érdekében a szint- 30 függő osztásoknak nagy pontosságúaknak kell lenni, ezt azonban az alkalmazott diódákkal, vagy tranzisztorokkal igen nehéz elérni, a hőfokfüggés következtében. Közismert, hogy az egyenirányítók és az egyenfeszültségerősítők igen kis jelszinteknél nagy hibával dolgoznak és csak igen bonyolult felépítéssel pontosíthatók. Mivel a kivezérlésmérőknél a mérni kívánt legmagasabb szintű jel ezredrészét is még megbízhatóan kell regisztrálni, kézenfekvő, hogy ezt a hagyományos megoldások igen nagy hibával végezték. Kivezérlésmérőknél fontos követelmény a gyorsan, ugrásszerűen változó információ hű regisztrálása, ezért a villamos mérőműszerekkel szemben támasztott követelmények igen nagyok. Ideális, tehetetlenség és túllendülésmentes villamos mérőműszer nem létezik, elsősorban a lengőrész tömege miatt. Különleges, bonyolult megoldásokkal a felfutási időt és a túllendülést bizonyos korlát alá lehet szorítani (pl. fénymutató a hozzátartozó optikai rendszerrel). Az ilyen műszerek azonban bonyolultságuk miatt igen sérülékenyek. Korszerű stúdióasztaloknál ma már több mérőműszert kell közvetlenül egymás mellé — 25—50 mm — távolságban elhelyezni. Ez a permanens mágnesek kölcsönhatásai, és a mechanikus helyszükséglet miatt hagyományos villamos mérőműszerekkel nem valósítható meg. Mind fentiekből látható, a hagyományos elren-171880 1