171861. lajstromszámú szabadalom • Verőberendezés traktorral vontatott szüretelőgéphez

7 171861 8 mindkét végén kinyúlik. Másik vége a 24 tartókerethez az előbbivel teljesen egyező 22 csukló segítségével kapcsolódik. Ennek az elrendezésnek analógiájára a szüretelő „alagút" másik oldalán a 25 tartókeret a 31 kar, a 26 tartószerkezetre pedig a 32 kar van csuklósan csatlakoztatva. A karok az ugyancsak rögzített helyzetű 47 hengerben mozgó 33 dugatytyúrúd egy-egy végére csatlakoznak. A 23 tartókeret végei két függőleges 48, 49 rögzítőlemezhez vannak erősítve, melyekre a 34 verőkarok vannak felerősítve. A verőkarok vízszintes helyzetű, rugalmas anyagú, rúdalakú elemek. A 34 verőkarok a rögzítőlemezekre fésűszerűen vannak felerősítve úgy, hogy a rögzítőlemez alkotja a fésű „hátát" (lásd még a 8. ábrát). A 34 verőkarok keresztmetszete ovális, (lásd a 6., 7. és 8. ábrákat). Az ovális keresztmetszetű verőkaroknak a rögzítőlemezre történő különböző felerősítésével (az 50 kettős nyíl mutatja) különböző rugalmasságot kifejtő módon lehet a verőkarokat elrendezni. A vérőkarok függőleges irányú flexibilitása ilyen módon a maximumot a 6. ábra szerinti elrendezésével éri el. A minimális rugalmasság akkor biztosítható, ha a verőkarok a 8. ábra szerinti helyzetben vannak rögzítve. A maximum és minimum közötti, közbenső rugalmassági értéket a verőkarok akkor érik el, hogyha a 7. ábra szerinti módon vannak a rögzítőlemezre szerelve. A 48 és 49 rögzítőlemezek a 23 tartókerethez ferde irányban vannak erősítve, úgy amint a 9. és 10. ábrák mutatják. Ennélfogva azok a 34 verőkarok, melyek a 48 rögzítőlemezen vannak, akkor verik le a szőlőfürtöket, hogyha a 28 dugatytyúrúd — amint az 51 kettős nyíl mutatja — hátulról előre halad, viszont a 49 rögzítőlemezen levő verőkarok akkor fejtik ki verőhatásukat, hogyha az —52 kettős nyíl által mutatott iránynak megfelelően — elölről hátrafelé végeznek mozgást. A 34 verőkarok mozgás közben körívet írnak le és egymást takarják, ezáltal az útjukba eső tárgy mögött (adott esetben ez a szőlőfürt) egymást keresztezik és bezárják a szőlőfürt mögötti holt tér szögét. Így lehetővé válik az, hogy a szőlőágak mögött levő fürtöket is le tudják a tőkéről választani. Következésképpen legalább 90%-os tisztasággal végzik a szüretelés munkáját, bármilyen alakú szőlőtőkékről legyen szó. A 29 dugattyúhenger kettős vezérlésű. Ezáltal a 28 dugattyúrúd kulisszaszerűen mozog és oszcilláló mozgásra kényszeríti a verőkarokat. A dugattyúhengerek úgy vannak vezérelve, hogy a dugattyúrudak egymással ellentétes irányban mozognak, ami annyit jelent, hogyha a 49 rögzítőlemezen levő verőkarok adott irányú mozgásuk végéhez közelednek (a boltív jobb oldalán) akkor a 48 rögzítőlemezen levő verőkarok már visszafelé irányuló mozgásba jönnek és megfordítva. Vagyis egy pályaszakaszon („alagútban") levő 48 rögzítőlemezek két oldalon, egymással szemben, de eltolt mozgásfázisban vannak. Ugyanez vonatkozik a 49 rögzítőlemezre és az erre szerelt verőkarokra. A vázolt elrendezés szerint felszerelt verőkarok és rögzítőlemezek mozgásából eredő hatások egymást kiegyenlítik, tehát az egy tőkesor felett haladó „Alagút" a 10 tengelyek által alkotott hídban nem végez permanens oszcilláló mozgást. A 34 verőkarok alakja olyan, hogy végük felé 5 elkeskenyednek, ennélfogva ott hajlékonyabbak. A 29, 47 hengerek és a bennük mozgó 28, 33 dugattyúrudak mozgásának fáziseltolását oly módon lehet megvalósítani, hogy a dugattyúkra ható nyomást felváltva visszük a hengerekbe: ez-10 által a dugattyúrudak ellenkező értelemben mozdulnak el. A 34 verőkarok tőke levélzetébe történő behatolásának, valamint az ütőmozgás amplitúdójának mértékét a dugattyúrudak lökethosszának 15 változtatásával lehet szabályozni. Ez nagyon fontos, mert a dugattyúk lökethosszának változtatása révén nem csupán a verőkarok oszcilláló mozgásának amplitúdóját, de szögkitérésének mértékét is szabályozni tudjuk. 20 A dugattyúrudak lökethosszának változtatásával két, egymással szemben levő rögzítőlemezen levő verőkarok (például a 49 rögzítőlemezen levő 34 verőkarok és a 48 rögzítőlemez verőkarjai) egymáshoz viszonyított mozgását meghatározhat-25 juk. Ezáltal a leválasztott szőlőfürtök mennyiségének jelentős százalékban történő növelését tudjuk elérni. A 9. és 10. ábrán jól látható, hogy a verőkarok egymáshoz viszonyítva ellenkező mozgáshelyzet-30 ben vannak és az ezt követő mozgásfázisban is ugyanez a helyzet, vagyis amikor a 47 hengerben a dugattyú a löket végéhez ér a 12 pályaszakaszon, akkor a 29 hengerben a 28 dugattyúrúd az ellenkező irányú lökethossz végén van. 35 A két 10, 11 tengely által alkotott híd mozgását — melyeken az 5, 6 és 8, 9 görgős kocsik haladnak ide-oda— a 40, 41 végtelenített láncokkal vezéreljük. A 40, 41 láncok a 3, 4 görgős pályákon vannak átvetve. 40 A 40 végtelenített láncot a 42 hajtómű mozgatja, amely a 3 görgős pálya közepének tartományában van a gép állványára szerelve, míg a 43 hajtómű vele átellenben, a 4 görgős pálya közepének tartományában a 41 végtelenített láncot 45 mozgatja. A két, csökkentő áttételű 42, 43 hajtóművet egy közös 44 hidraulikus motor (lásd a 4. ábrát) hajtja meg a 45 és 46 transzmisszió-tengelyek révén. A 11. és 12. ábrákon látható kiviteli példák 50 szerint csekély szerelési módosítás révén a verőkarok egymással ellentétes, fázisban eltolt mozgását lehet végrehajtani. Két darab 122 függőleges tengelyre csuklósan van rászerelve két, 123 és 124 tartókeret. A 123 55 tartókeret az ide-oda mozgó 128 dugattyúrúdhoz szerelt 127 karhoz van erősítve, míg a 129 henger rögzítve van. A 128 dugattyúrúd a 129 hengerben ide-oda mozog, közben a 124 tartókerethez csuklósan csatlakozó 130 kart is mozgatja. (12. ábra) 60 A 128, 129 dugattyúrúd, ill. henger, valamint a 133, 134 dugattyúrúd, illetve henger által alkotott hajtószerkezet kettős működésű, egymással azonos kivitelű berendezések. Működésük közben ellentétes mozgásban van-65 nak. Ez annyit jelent, hogy amikor az egyik du•4