171861. lajstromszámú szabadalom • Verőberendezés traktorral vontatott szüretelőgéphez

3 171861 4 közvetítő szerkezet mozgatja, miközben közelíti vagy távolítja azokat a tartógerinc által meghatározott síktól vagy síkhoz. Az oszcilláló mozgás szinkronban zajlik le, ami azt jelenti, hogy több rögzítőlemez esetén — s gyakorlatilag ez a helyzet — a tőkesorok azonos oldalán levő rögzítőlemezek azonos mozgást végeznek. A rögzítőlemezek mozgása a tőkesor másik oldalán levő rögzítőlemezek és verőkarok mozgásával is azonos, de ellentétes fázisú. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően az ostoralakú verőkarok vége elkeskenyedik. A verőkarok egymással párhuzamosak, és sorban egymás felett vannak felszerelve a rögzítőlemezre, azonos függőleges síkban. Az egyes verőkarok a rögzítőlemezzel változtatható nyílású szöget zárnak be azért, hogy munka közben a megkívánt helyzetnek megfelelően, a szükséges ütőhatást — ami a fürtök elhelyezkedése miatt változik — a verőkarok ki tudják fejteni. A találmány további jellemzője, hogy a szüretelőgépnek több tartóbordája van, melyek egymás mögött helyezkednek el, ezáltal boltívet alkotnak, mely a tőkesorok között mozog előre és verőkarjaival végigpásztázza a tőkéket, ha pedig a tartóbordák egymással párhuzamosan a tőkesorok közötti távolságnak megfelelően helyezkednek el, akkor egyszerre két sorközön lehet szüretelni. A tőkesorok két oldalán dolgozó verőkarok oszcilláló mozgása nincs azonos fázisban. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően a tőkesorok egyik oldalán haladó verőkarok sem végeznek azonos fázisú oszcilláló mozgást, vagyis amikor az egyik tartóbordához rendelt verőkarok a fürtöket leverik, akkor a másik tartóborda rögzítőlemezére szerelt verőkarok behúzott állapotban vannak, a következő tartóborda verőkarjai azonban szintén munkafázisban vannak, tehát a szőlőfürtöket leverik, a következő tartóborda verőkarjai viszont behúzott helyzetben vannak, és így tovább, A találmány további jellemzője szerint a verőkarokat, illetve rögzítőlemezeket kettős vezérlésű dugattyús szerkezetek mozgatják, melyeknek nyomóhengere vízszintesen van a géphez rögzítve. A nyomóhengerben mozog egy dugattyú, melynek dugattyúrúdja elöl és hátul csuklósan egy-egy olyan rögzítőlemezhez van erősítve, melyek közül az egyik oszcilláló mozgást végez, míg a másik két lemez-hellyel távolabb van (tehát a rögzítés módja: első és harmadik rögzítőlemez, vagy második és negyedik rögzítőlemez). A találmány szerint a rögzítőlemezek a következőképpen működnek: — mozgás közben az ugyanazon tartóbordára szerelt, egymással szemben levő rögzítőlemezek ellenkező mozgásfázisban vannak; — az azonos sorban elhelyezkedő rögzítőlemezek mozgás közben egymással ellentétes mozgásfázisban vannak. A találmány egyik kiviteli példája szerint a belső és külső verőkarok oszcilláló mozgásának fáziseltérése fél-periódust tesz ki, míg a külső verőkarok mozgásának amplitúdója nagyobb, mint a belső verőkarok által végzett mozgás amplitúdója (a külső verőkarok gyorsabban, a belső verőkarok lassabban mozognak) s ugyanakkor egy alagutat alkotó berendezésben a tőkesorok egyegy oldalán a verőkarok úgy vannak elrendezve, hogy mozgásuk a tőkesorokhoz képest aszimmetrikus. A találmány szerinti megoldásnak egy további jellemzője az, hogy a szüretelőgépnek négy tartóbordája van, ezekre összesen nyolc rögzítőlemez van szerelve, melyeknek oszcilláló mozgását legalább kettő, kettős vezérlésű dugattyús szerkezet hajtja végre. A találmány további jellemzője szerint a rögzítőlemezek a tartóborda egyik oldalán kettesével vannak elrendezve, mimellett két szomszédos rögzítőlemez, egymással pontosan párhuzamos, de a gép egy közös keretén levők, ferde irányban merevek, mivel a szüretelőgép keretei egy középső helyzetű, függőleges tengely körül oszcilláló mozgást végeznek, s ugyanakkor egy dugattyús szerkezet mozgat két kereten elrendezett négy rögzítőlemezből álló csoportot. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően a dugattyús szerkezetek egyformák. A dugattyúrúd egyik végét és a külső verőkarokat tartó rögzítőlemezhez csatlakozó kart összekötő csatlórúd rövidebb annál a csatlórúdnál, amely a külső verőkarokat tartó másik rögzítőlemez és a dugattyúrúd közötti kapcsolatot létesíti. A két csatlórúd mérete közötti különbség a külső verőkarok oszcilláló mozgása közben a mozgás amplitúdóját befolyásolja, s ez sokkal fontosabb, mint az, hogy a belső verőkarok szinkronmozgásban legyenek. A dugattyúk kiinduló állása úgy van megválasztva, hogy az egyes tartóbordákra szerelt rögzítőlemezek mozgása ne legyen azonos fázisban a velük szemben levő rögzítőlemezek mozgásával. Ennek következtében két, egymással szemben levő rögzítőlemezt mozgató dugattyúrúd valamely adott pontjának lökethoszsza a verőberendezés üzeme közben változik. A berendezést úgy is ki lehet alakítani, hogy a külső verőkarokat és a belső verőkarokat mozgató dugattyúk szinkronmozgásban legyenek —, de ezek különböző teljesítményű és átmérőjű dugattyúk. Ezáltal biztosítani lehet a tőkesorok egyik oldalán levő rögzítőlemezek és a tőkesorok másik oldalán a géppel együtt haladó rögzítőlemezek mozgása közötti fáziskülönbséget és amplitúdókülönbséget egyaránt. A találmány szerinti megoldásnak megfelelően két, egymással szemben levő rögzítőlemezzel kialakított —, vagyis a tőkesorok két oldalán levő verőberendezéssel működő szüretelőgép verőszerkezete által végzett mozgás vezérlése révén lényegében öt mozgásszakaszt tudunk létrehozni, éspedig: — az első mozgásszakaszban a külső verőkar a tartóborda irányában mozdul el, ugyanakkor a belső verőkar a tartóbordától eltávolodik; — a második mozgásszakaszban a külső verőkar tovább mozog a tartóborda irányában, a belső verőkar mozgásiránya viszont megváltozik és a verőkar vége a tartóborda irányába mozog; 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2