171860. lajstromszámú szabadalom • Mentőejtőernyő

171860 állapotban, úgynevezett zászlóként, lobog az ugró felett. A segédejtőernyőt külön zsinórral kötik a kibontandó ejtőernyőhöz. Ha az adott esetben ezt a mentőejtőernyőhöz erősítik, előfordulhat, hogy a segédejtőernyő a sérült ugróejtőernyőn végigcsúszva annak részeivel egymásba akaszkodik, vagy azok köré csavarodik. Ebben az esetben az ugrót semmi sem mentheti meg. A találmány célja ezért olyan mentőejtőernyő létrehozása, amely az említett bonyolult helyzetekben is, tehát minden lehetséges alkalmazási feltétel mellett nagy biztonsággal és kifogástalanul működik. A találmány által megoldani kívánt feladat olyan ejtőernyő megalkotása, amelynél a nyilasi folyamat az ugrónak a levegőben elfoglalt helyzetétől függetlenül és a mentőejtőernyő nyitásának pillanatában fennálló bármilyen áramlási irány mellett nagy biztonsággal megy végbe, a bázisfelület késleltetett visszatartása és az ernyő csúcsfelületének sérült ugróejtőernyő részein való fennakadás vagy összekuszálódás nélküli tökéletes kibomlása mellett. A feladat találmány szerinti megoldásában a védőzsákba helyezett ernyő bázisfelülete minden oldalról külön belső védőzsákkal van körülvéve, amely az ejtőernyő védőzsákjához belülről van rögzítve, és amely csak akkor nyílik ki, ha az ernyőnek a belső védőzsákból kimaradó része a védőzsák kinyílása után a légáramlás hatására már tökéletesen kibomlott. Az ernyő csúcsrésze gyűrűernyővel van ellátva, amelynek belső átmérője az ernyő csúcsnyílásának átmérőjével azonos, és amelynek belső pereme a csúcsnyílás pereméhez van rögzítve, továbbá külső mérete akkora, hogy a gyűrűernyő külső pereme, tartókötelek nélkül, közvetlenül az ernyőhöz rögzíthető. A belső védőzsák négy belső fedőlapból áll, amelyek a védőzsák aljához vannak erősítve, és a felső, a jobboldali és a baloldali belső fedőlap az ernyő becsomagolt bázisfelületére van hajtva. A belső védőzsákot zárószerkezet zárja. Az alsó belső fedőlap a becsomagolt ernyő első rétegére van hajtva, és szélein zárószerkezet zárja, úgyhogy a bázisfelületet a belső védőzsák négy fedőlapja minden oldalról körülveszi. Az ernyő bázisfelülete ily módon mindaddig a belső védőzsákban marad, amíg a védőzsák nyitása után az ernyő csúcsán levő gyűrűernyő tökéletesen ki nem bontakozik és a belső védőzsákból kimaradó ernyőrész tökéletesen ki nem feszül. Az ernyő csúcsrészének kifeszülése után kell kinyílnia a belső védőzsáknak, hogy az ernyő kifeszülése folytatódhassék. E célból fel kell hogy nyíljanak a belső védőzsák zárószerkezetei. A kiviteli példa szerint ez a zárószerkezetek felszakadásával történik, de más módszerekkel is elérhető. A felszakadás a kiviteli példa szerint a légáramlás által az ernyőnek a belső védőzsákból kimaradó részére és a csúcsrészre erősített gyűrűernyőre gyakorolt erő hatására következik be. A belső védőzsák zárószerkezeteit célszerű úgy konstruálni, hogy felszakadásukhoz 12—18 kp erő legyen szükséges. Az ernyő csúcsán levő gyűrűernyő felületét akkorára méretezzük, hogy minden várható nyitási sebesség mellett minden esetben kifejtse a belső védőzsák zárószerkezeteinek felszakításához szükséges erőt. A kibomlott gyűrűernyő duzzadási zónája sérült ugróernyő közelben levő részeit oldalirányban kiszorítja. Az összekuszálódás lehetősége nem áll fenn, mivel a közvetlenül a gyűrűernyőhöz csatlakozó ernyő és az ezzel kapcsolatban levő tömegviszonyok kizárják, hogy a gyűrűernyő pörgőmozgásba jöjjön. A mentőejtőernyő ernyőjét sérült ugróejtőernyő mellett kifeszített helyzetben vezetjük el. A tartókötelek az ernyő kifeszített állapotában fűződnek ki, ami a kibomlást biztonságosabbá teszi. A mellékelt rajzokon a találmány egy kiviteli példáját mutatjuk be. Az 1. ábra védőzsák vázlatos képe az alsó fedőlap irányából nézve, a 2. ábra védőzsák vázlatos képe a baloldali fedőlap irányából nézve, az 1. ábrán feltüntetett fedőlapok elhagyásával, a 3. ábra kiterített ernyő felülnézete, a 4. ábra kinyílt csúcsponti gyűrűernyő részletének vázlatos képe, kifeszült ernyő esetén. A találmány szerinti ejtőernyő védőzsákja 1 aljból áll, amelyhez jobboldali 2 fedőlap, baloldali 3 fedőlap, alsó 4 fedőlap és felső 5 fedőlap van erősítve (1. és 2. ábra). Az 1 alj belső oldalán 6 gyűrűk vannak elhelyezve, ezekbe vannak befűzve az ernyő tartókötelei. A védőzsák 1 aljához ezenkívül jobb belső 7 fedőlap, bal belső 8 fedőlap, felső belső 9 fedőlap és alsó belső 10 fedőlap 24 védőzsákot alkotnak. Az összehajtogatott ernyőt a tartókötelek szokásos módon történő befűzése után úgy helyezzük a védőzsákba, hogy a bázisfelület a felső belső 9 fedőlapot az 1 aljhoz erősítő 25 varraton fekszik a védőzsák alján. Ezután a felső belső 9 fedőlapot a bázis fölé, az összehajtogatott ernyőre hajtjuk. Ezt a 9 fedőlapot nem szükséges a belső 24 védőzsák további 7, 8, 10 fedőlapjaival külön zárószerkezet segítségével lezárni. Célszerű továbbá, ha az alsó 4 fedőlap mintájára csak az 1 alj közepéig ér, mint ahogy az 1. ábra szaggatott nyila jelzi. Ezután a jobb belső 7 és bal belső 8 fedőlapot hajtjuk be (1. ábra szaggatott nyilai), és 11, 21 zárószerkezet segítségével lezárjuk. A lezárt oldalsó belső 7 és 8 fedőlapok felett a szokásos módon elhelyezzük az ernyő első rétegét, majd afölött az alsó belső 10 fedőlapot. Az alsó belső 10 fedőlap valamivel szélesebb, mint az ernyő első rétege, amely fölé kerül, úgy hogy a szélein levő 22 és 23 zárószerkezetek segítségével a jobb és bal belső fedőlapok 12 és 13 zárószerkezetrészeivel összekapcsolható. Ily módon a becsomagolt ernyő első rétege három oldalról, éspedig alulról, jobbról és balról körül van véve. A becsomagolt ernyő bázisfelülete tehát kétszer három oldalról van körülzárva, mégpedig a belső 9, 8 és 7 fedőlapokkal felülről, balról és jobbról, illetve a belső 10 fedőlappal az előbbiekben ismertetett módon ugyancsak három oldalról. Így 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2