171842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indán-származékok előállítáásra

3 171842 4 metilidén-indánt állítunk elő, ahol Rí, R2, R3 és R4 a fenti jelentésű, majd az egyszer visszanyert metilidén-indán vegyületet hidrolizáljuk. A fenti általános képletekben a fenilkarbonilcsoport fenilrésze Rí definíciójában adott esetben 1—4 szénatomos alkilcsoporttal, így metil-, etil-, n-propil-, n-butil-, izobutil-, t-butilcsoporttal lehet helyettesítve. A fenti általános képletekben R2 jelentésében szereplő 5—7 szénatomos cikloalkilcsoport például lehet ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptilcsoport. Az R3 halogénatom lehet klór-, bróm-, fluorvagy jódatom. Az R4 jelentésében szereplő árucsoport lehet például fenil- vagy naftilcsoport. Amennyiben RÍ aralkilcsoportot jelent, képviselhet például benzil- vagy fenetilcsoportot. Az aril- vagy aralkilcsoportok az aromás gyűrű tetszőleges helyzetében hordozhatnak szubsztituenseket. Ezeket a következő csoportokkal szemléltetjük: 1—4 szénatomos alkücsoport (például metil-, etil-, propil- vagy butilcsoport), halogénatom (például klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom) és 1—4 szénatomos alkoxicsoport (például metoxi-, etoxi-, propoxi-, butoxicsoport). Az R4 alkücsoport előnyösen 1—4 szénatomos alkücsoport, lehet például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil- vagy tbutilcsoport. A találmány szerinti eljárás értelmében valamely II általános képletű vegyületet először valamely bázis jelenlétében valamely III általános képletű szulfonilmetil-izo-nitrillel reagáltatunk. Bázisként például valamely fém-alkoxidot (így például rövidszénláncú alkoholokból, így metanolból, etanolból, t-butanolból és alkálifémekből, így nátriumból, káliumból előállított alkálifémr alkoxidot) vagy alkálifém-hidrideket (például nátrium-hidridet, lítium-hidridet) használunk. Fém-alkoxid felhasználása esetén általában előnyös, ha az alkoxid megfelelő alkohollal elkészített oldatát használjuk fel. A reakciót előnyösen valamely oldószerben, így éterben (például dimetoxietán, dietoxietán, tetrahidrofurán, dioxán), nitrilben (például acetonitril, propionitril), alkilhalogenidben (például metilénklorid, etilénklorid, metilénbromid) hajtjuk végre. A reakció hőmérséklete általában —70, —10 °C között van. Előnyösen 0 °C-nál alacsonyabb, de — 50 °C feletti hőmérsékletet, még előnyösebben —20, —0 °C hőmérsékletet alkalmazunk, bár a legelőnyösebb hőmérséklettartomány minden esetben az alkalmazott oldószer és bázis típusának, valamint a reakció egyéb körülményeinek függvénye. A bázist előnyösen a II általános képletű vegyület 1 móljára számítva 1—1,5 mólnyi mennyiségben használjuk, míg a III általános képletű szulfonilmetil-izonitril előnyösen a bázissal ekvimoláris mennyiségben kerül felhasználásra. A kapott IV általános képletű vegyület könnyen elkülöníthető és tisztítható hagyományos eljárásokkal, így például extrahálással, átkristályosítással. Míg a IV általános képletű vegyületet általában a két sztereoizomer elegyeként kapjuk, ez általában hajlamos a kristályosodásra, és így könnyen tisztítható. Ha a cél 5 az I általános képletű vegyület előállítása, a IV általános képletű vegyületet nem kell feltétlenül megtisztítani, hanem a kapott nyers terméket közvetlenül fel lehet használni a következő reakcióban. 10 Ezután a IV általános képletű vegyületet hidrolizáljuk. A hidrolízis során savas és bázikus katalizátor egyaránt használható. A savas katalizátorok között például megemlíthetjük az ásványi savakat, például sósav, brómhidrogénsav, kén-15 sav, foszforsav, míg bázisos katalizátorként például alkálifémhidroxidok, így nátriumhidroxid, káliumhidroxid használhatók. Bár a víz önmagában is alkalmas oldószernek bizonyulhat, a reakcióidő jelentősen lecsökkenthető, ha vízzel ele-20 gyedő segédoldószereket, így vízzel elegyedő étereket (például dioxán, tetrahidrofurán, dimetoxietán, dietoxietán stb.), vagy vízzel elegyedő szerves savakat (például ecetsav, propionsav) használunk. Kereskedelmi célokra különösen elő-25 nyös, ha azokban az esetekben, amikor a katalizátor egy ásványi sav, dioxánt használunk, míg alkálifémhidroxid katalizátorral együtt etanolt alkalmazunk. A reakcióhőmérséklet változik az alkalmazott katalizátor minőségével és a reakciót 30 általában 0 °C és a felhasznált oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Gazdaságossági szempontból különösen előnyös, ha a reakciót az oldószer visszafolyatása mellett végezzük. 35 Az így előállított I általános képletű vegyület könnyen elkülöníthető és tisztítható szokásos eljárásokkal, így például extrahálással és átkristályosítással. A folyamat gazdaságosságát tekintve a talál-40 mány szerinti eljárás számos előnyös vonással rendelkezik, így kis számú reakciólépésben javított kitermeléssel és nagymértékben előnyös reakciókörülmények között valósítható meg. Mindenek felett azonban a IV általános kép-45 létű intermedier és az I általános képletű végtermék izolálása és tisztítása hajtható végre különösen előnyösen a találmány szerinti eljárással, így például szükségtelenné válik az oszlopkromatografálás és egyéb bonyolult eljárások 50 alkalmazása. A következő példák a találmány szerinti eljárás szemléltetésére szolgálnak, de semmi esetre sem korlátozzák a találmányt. 55 1. példa 300 ml dimetoxietánhoz egyidejűleg hozzáadunk 23,6 g 4-benzoil-l-indanont és 22,0 g tozil-60 metilizonitrilt. Az elegyet lehűtjük —10 °C-ra és keverjük. Ehhez az oldathoz 1 óra alatt hozzá csepegtetjük 28%-os metanolos nátriummetoxid-oldat 22 g-nyi mennyiségét, melyet 100 ml dimetoxietán-65 nal felhígítottunk. A csepegtetés befejeztével az 2