171823. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliakriláttal módosított polivinilklorid feldolgozási segédanyag előállítására
9 171823 10 A vinilklorid kezdeti polimerizációját rendszerint 55—80 C°-on, előnyösen 65—75 C°-on végezzük. A metil-metakrilát beadagolása előtt a reaktort 45°-nál alacsonyabb hőmérsékletre kell hűtenünk. Tekintettel arra, hogy a polimerizációt vizes rendszerben végezzük, a reaktort nem hűthetjük 0 C°-nál alacsonyabb hőmérsékletre. A túlzott mértékű hőmérsékletcsökkentés azért sem előnyös, mert ekkor később túl nagy mennyiségű hőt kellene befektetnünk ahhoz, hogy a reaktort a metil-metakrilát polimerizációs hőmérsékletéré — azaz körülbelül 45 C°; fölötti hőmérsékletre — fűtsük fel. A reaktort tehát a hűtési szakaszban előnyösen körülbelül 25—45 Cc -ra hűtjük. A metil-metakrilátot és a katalizátort tetszés szerinti sorrendben adagolhatjuk a lehűtött PVC-szuszpenzióhoz, előnyösen azonban először a katalizátort juttatjuk a rendszerbe, majd ezután mérjük be a metil-metakrilátot és az esetleges további komonomereket. A metil-metakrilát és a PVC-szuszpenzió megfelelő mértékű elegyedésének biztosítására az adagolást előnyösen keverés közben végezzük. A jó keveredés biztosítása érdekében az elegyet előnyösen az adagolás befejezése után körülbelül 5—30 percig, célszerűen körülbelül 10—15 percig utánkeverjük. Nagy reaktorban, ahol a felfűtés lassan megy végbe, a felfűtéssel is biztosíthatjuk a megfelelő keveredést. Annak érdekében, hogy a képződő, akriláttal módosított PVC-feldolgozási segédanyagok olvadékának folyási sajátságait tovább javítsuk, a metil-metakrilát és az esetleges további komonomer polimerizációját láncátadószerek jelenlétében végezzük. Láncátadószerként például a következő anyagokat alkalmazhatjuk: (1) klórozott alifás szénhidrogének, például széntetraklorid, kloroform, metilénklorid, butilklorid, metilkloroform, propilénklorid és triklóretilén; (2) aromás szénhidrogének, például toluol, xilol, mezitilén, kumol, etilbenzol, terc-butilbenzol és klórbenzol; (3) aldehidek, például acetaldehid, propionaldehid, benzaldehid és krotonaldehid ; (4) alifás és gyűrűs ketonok, például metil-til-keton, aceton, dietilketon, metil-izobutil-keton és ciklohexanon-metil-etil-keton; (5) gyűrűs éterek, például dioxán és tetrahidrofurán; (6) alifás karbonsavak alkilészterei, például izovajsav-metilészter és ecetsav-etilészter; (7) alifás alkoholok, például szek-butilalkohol, n-butilalkohol, izobutilalkohol és terc-butilalko» hol; (8) alifás karbonsavak, például ecetsav; (9) gyűrűs szénhidrogének, például metil-ciklohexán, és (10) mono-, di- és polimerkaptánok, például monomerkaptánok, így metilmerkaptán, propilmerkaptán, n-butil-merkaptán, szék- és terc-butilmerkaptán, n- és terc-pentilmerkaptán, hexilmerkaptán, n- és terc-heptilmerkaptán, n- és terc-oktilmerkaptán, n- és terc-decilmerkaptán, n-dodecilmerkaptán (laurilmerkaptán), terc-dodecilmerkaptán, n- és tere-tetradecilmerkaptán, n- és terc- hexadecilmerkaptán, n- és terc-oktadecilmerkaptán, n- és terc-eikozilmerkaptán, n-és terc-pentakozilmerkaptán, n- és terc-oktako-5 zilmerkaptán, n- és terc-trikonilmerkaptán és azok keverékei. A legelőnyösebb láncátadó szereknek a merkaptánok bizonyultak. A monomerkaptánok közül láncátadószerként célszerűen laurilmerkaptánt alkalmazunk. 10 Monomerkaptán-láncátadószerként a következő vegyületeket is felhasználhatjuk: tioecetsav, l-merkapto-2-butanon, metil-merkaptoacetát, etil-merkaptotioacetát, l-merkapto-2-etoxi-etán, dietil-merkaptoetil-foszfortritioát, 2-merkapto-15 etil-acetamid, dimetil-aminometil-merkaptán, sziszteamin, merkaptometil-tiopropán, monomerkapto-ciklohexán, benzilmerkaptán, cisztein és merkaptoetanol. A dimerkaptán-típusú láncátadószerek közül 20 példaként a következőket soroljuk fel: etánditiol, 2,3-dimerkapto-propanol, dekánditiol-1,10 és hasonló vegyületek. A molekulájukban 3-nál több merkaptán-cso-25 portot tartalmazó polimerkaptán-láncátadószerek közül példaként az alábbiakat említjük meg: pentaeritrit-tetra-(7-merkapto-heptanoát), merkaptoecetsav-triglicerid, pentaeritrit-tri-(ß-merkapto-propionát), pentaeritrit-tetra(ß-merkapto-30 -Propionat), cellulóz-tri-(a-merkapto-acetát), 1,2,3-propán-tritiol, 1,2,3,4-neopentán-tetratiol, 1,2,3,4,5,6-merkaptopoli-etilénoxi-etil-szorbit, 1,1,1-trimetil-propán-tri- (a-merkapto-acetát), dipentaeritrit-hexa-(3-merkapto-propionát), 35 l,2,3-trisz-(a-merkaptoacetil-propán), tiopentaeritrit-tetra-(a-merkapto-acetát), 1,6,10-trimerkapto-ciklododekán, 1,2,3,4,5,6-hexamerkaptociklohexán, N,N',N",N"'-tetra-(2-merkapto-etiT)piromellitamid, tri-(2-merkapto-etil)-nitrolotri-4Q acetát, pentaeritrit-tri-(a-merkapto-acetát), pentaeritrit-tetra-(a-merkapto-acetát), tri-(p-merkaptometil-fenil)-metán, 2,2,7,7-tetrakisz-(merkaptometil)-4,5-dimerkapto-oktán, 5,5,5-tri-(merkaptoetil)-foszfortritioát, xilit-penta-(ß-merkap-45 to-propionát) és hasonló vegyületek. A molekulánként legalább 3 merkaptán-csoportot tartalmazó kismolekulasúlyú polimerek közül példaként a következőket soroljuk fel: vi^niltiol homopolimerjei és kopolimerjei, például 50 poliviniltiol, továbbá egyéb polimer tiolok, például glicerin-etilénglikol poliéter-polimerkaptán. A legjobb eredményekhez akkor jutunk, ha a felsorolt vegyületcsoport tagjai közül molekulán^ ként 3—5 merkaptán-csoportot tartalmazó kis-55 molekulasúlyú polimerkaptánokat alkalmazunk. E vegyületek közül példaként az alábbiakat említjük meg: pentaeritrit-tetratioglikolát, pentaeritrit-tetra-(3-merkapto-propionát), trimetiloletán-tri-(3-merkapto-propionát), xilitol-penta-(ß-60 merkapto-propionát), trimetiloletán-tritioglikolát, trimetilolpropán-tri-(3-merkapto-propionát) és trimetilolpropán-tritioglikolát. Az utóbbi polimerkaptánok alkalmazása azért előnyös, mert a rendszer polimerizációsebességére kedvező ha-65 tást fejtenek ki. 5