171814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvíz tisztítására
MAGYAR SZABADALMI 171814 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ifl^ Nemzetközi osztályozás: ^^SB Bejelentés napja: 1972. IX. 22. (OE—178) C 02 C 5/12 ^T Bejelentés elsőbbsége: Ausztria: 1971. X. 1. (A 8502/71) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. IX. 28. Megjelent: 1978. X. 31. Feltalálók: Janusch Alois oki. mérnök, Loeben-Seegraben Joven Wilfried oki. mérnök, Loeben, Ausztria Tulajdonos: Österreichische-Alpine Montangesellschaft, Bécs, Ausztria Eljárás szennyvíz tisztítására i A találmány szennyvíztisztító eljárásra vonatkozik. Ismert, hogy a mechanikai úton előderített házi vagy városi eredetű szennyvíznek biológiai úton történő tisztítása természetes vagy mesterséges eljárással történik. Természetes eljárást alkalmaznak öntözőberendezéseknél, esőztető permetezőberendezéseknél és halastavaknál, a mesterséges eljárásokhoz tartozik viszont a csepegtetőtestes eljárás és az elevenített iszap-eljárás. A természetes eljárások alkalmazása nagy felületeket, bizonyos helyi viszonyokat és egy specifikus szennyvízminőséget tesz szükségessé. Ugyanakkor az alkalmazási terület igen kicsi. A mesterséges eljárások, mint a csepegtetőtestes eljárás és az elevenített iszap-eljárás sokféle kivitelben uralja a szennyvíztisztítást. A csepegtetőtestes eljárásnál a szennyvizek biológiai tisztítása oly módon megy végbe, hogy levegőt vezetnek mikroorganizmusokon keresztül, amelyek biológiai ágyat képeznek. Az elevenített iszap-eljárásnál a biológiai tisztítás az elevenített iszap útján megy végbe, amely túlnyomórészt baktériumokból áll és a szennyvízben szabadonúszó pelyheket hoz létre. A szennyvízben levő szennyeződéseket a baktériumok lebontják. Az ehhez szükséges oxigént mesterséges úton kell a szennyvízbe bevezetni. Ismeretes továbbá, hogy a szennyvízben lévő szennyeződések két csoportba oszthatók, éspedig biológiailag aktív szennyeződésekre, amelyek a baktériumok építő-és energiaanyagcseréjéhez jól felhasználhatók, és biológiailag inaktív szennyeződések, amelyeket a baktériumok csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak lebontani. A biológiailag inaktív anyagok esetében túlnyomórészt mosásaktív szubsztanciákról van szó, amelyek a 5 detergencia gyűjtőfogalom alatt foglalhatók össze. Ismeretesek olyan detergensek, amelyek a hagyományos biológiai derítőberendezésekben mindössze 20—30%ban bontódnak le ill. roncsolódnak szét, melynek következtében különösen az elevenített iszap-berendezé-10 sekben és a vízben hab jön létre, ^tni tekintélyes méretet ölthet, ezeket úgynevezett „kémény" detergenseknek nevezzük el. Ugyanakkor azokat a detergenseket, amelyek az említett derítőberendezésekben 80%-ban lebontódnak, a továbbiakban „lágy" detergenseknek 15 nevezzük. Fenti nehézségek figyelembevételével inkább a már sokszorosan alkalmazott „lágy" detergenseket kezdték el fejleszteni, amelyek 80%-ban lebonthatók. Tekintettel azonban arra, hogy a mosószerek mennyiségszerű alkalmazása is növekvő tendenciát mutat, a 20 jobb lebonthatóság eredményét a magasabb koncentráció ismét részben megsemmisítette. A biológiai oxigénszükséglet mérése útján, egyszerű módon bebizonyítható, hogy a detergens anyagok a baktériumok anyagcseréjére gyakorolt káros hatás kö-25 vetkeztében gátolják a biológiai lebontást. További biológiailag nehezen lebontható kémiai anyagok az ásványi zsírok és olajok (alifás és aromás vegyületek), állati és növényi eredetű zsírok és olajok (nagyobb szénatomú zsírsavakat tartalmazó glicerin-30 észterek), alacsonyabb szénatomszámú szerves savak 171814 1
