171813. lajstromszámú szabadalom • Kazán és űrítőadagoló berendezés vegyes fahulladékok elégetésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 171813 A Bejelentés napja: 1975. VIII. 12. (OA—554) Nemzetközi osztályozás: F 23 B 1/14 F 23 K 3/14 ^y*c Közzététel napja: 1977. X. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. X. 31. OTT TAMÁS oki. gépészmérnök, (30%) Csongrád, HORVÁTH Sándor oki. üzemmérnök, (30%), Csongrád, Dr. PERÉDI Károly oki. gépészmérnök, (40%), Budapest Kazán és ürítő-adagoló berendezés vegyes fahulladékok elégetésére A találmány vegyes fahulladékok ürítésére, adagolására, továbbá kazánokban történő elégetésére vonatkozik. % A technika ismert állása szerint fenti célú berendezéseknek az alábbi hibái vannak: 5 A silókban tárolt aprószemű fahulladékot (fűrészport, faforgácsot, facsiszolatot stb.) — a továbbiakban fűrészport — körben vagy egyenesben vezetett forgócsigával ürítik, forgócellás keverőbe ejtik, majd légárammal csővezetékben a 10 tüzelőberendezéshez pneumatikusan szállítják. A vegyes fahulladék megjelölés jelen esetben egyrészt azt jelenti, hogy a fűrészporon kívül darabos fahulladékot is el kell tüzelni, amit (fatörő gépben ugyan kisebb darabokra törnek) pneuma- 15 tikusan nem lehet szállítani. Másfelől azt is jelenti, hogy a fűrészpor szemcsenagysága és nedvességtartalma különböző. A problémák egyik része ezekre a változó nyersanyagjellemzőkre vezethető vissza. A vegyes fahulladékot eltüzelő ka- 20 zánoknak olyan a kiképzése, hogy gázterükbe a faforgács befúvása és elégetése égési levegő szükségletnek és a teljes elégést biztosító légfeleslegnek megfelelő együttes mennyiségű szállítólevegővel történik. A tűztérben a faforgács apróbb 25 részei elégnek, nagyobb darabjai pedig a tűztér alsó részén elhelyezett rostélyra hullanak s ott bizonyos idő után elégnek. A keletkező hamu áthullva a rostélyon egy hamuzó térbe jut, onnan időnként eltávolítható. A tűztérbe a faforgácsot 30 és az azt szállító égési levegőt az égés javítása érdekében gyakran örvénylő mozgással fúvatják be. Bizonyos esetekben a fahulladék elégetésére alátoló rendszerű tüzelőberendezéseket alkalmaznak. Ezek lényege az, hogy a darabos fahulladékot csigás adagolóval a kazán rostélya fölé tolják, ahol azt elégetik a rostély alá fúvott égési levegővel. Végül olyan kazánszerkezet is ismeretes, amelynél egyszerre alkalmazzák a fent leírt tisztán forgácsot és égési levegőt befúvó, valamint az alátolós rostélyos megoldást. Eddig ismert megoldások a Faipar c. folyóirat 1972. X., 1974. XII., 1975. II., 1975. IV., 1976. VII. számaiban lettek ismertetve. Ezeknek a megoldásoknak a gyakorlatban több hátránya jelentkezett, amelyek a következők: Ismeretes, hogy a faanyag hamuja és a kazán tűztereket belülről határoló falazat — különböző összetételű keramikus tűzálló téglák — kb. 1250 C° feletti hőmérsékleten olvadékony eutektikumot képeznek. Csak rendkívül költséges speciális összetételű tűzálló anyagokkal lehet viszonylag kis mértékben magasabb, pl. 1400 C°-os hőmérsékletre megnövelni az eutektikum olvadáspontját. A faforgács tökéletesebb elégetéséhez viszonylag nagy légfelesleg és ugyanakkor 1250 C°-nál 171813 1