171803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szem kezelésére alkalmas, hidroxipropil- cellulózalapú, nyújtott hatású szilárd gyógyászati készítmények előállítására
5 171803 6 szemészeti betétanyagokat a recehártya- és hályogmütétek utáni posztoperativ kezelés söránt is igén előnyösen alkalmazhatjuk; A hatóanyagok vízben oldódó betétanyag formájában történő beadagolása különösén előnyös akkor, ha a betegnek a szemén belüli nyomás megnövekedésével járó zöldhályog kezeléséré pilokarpint kívánunk beadni. A jelenleg ismert kezelésmód szerint a beteg szemébe sűrű időközönként égy säväs pílökarpih-ső Oldatát csepegtetik. A találmány szerint előállított szemészeti betétanyag behelyezésékór nyüiöft 9—10 órán át tartó pupillaszükületet észlelhetünk, a Cseppek adagolásakor fellépő, mindössze 2—4 órán át tartó pupíilaszűkülettel szemben. A pilokarpint előnyösen savval képezett só, például hidroklorid, alginát, pamoát és hasonlók formájában keverhetjük be a találmány szerinti szemészeti betétanyagba. A szemészeti betétanyagok legföljebb körülbelül 35 süly% pilokarpint tartalmazhatnak. Betétanyagönként körülbélül 1^8 mg piloparpírtt tartalmazó dózísegységeket állíthatunk élő. tartalmazó készítményt (oldatot, rudat, korongot vagy kenőcsöt) az állat egyik szemének kötőhártya-üregébe helyezzük. Az állat másik, kezeletlen szerűé kontroliként szolgál. A kezelés után 5, 30, 90, 210 és 360 perecéi 5 megmérjük a pupilla átmérőjét. A vegyületek aktivitásának jellemzésére a 6 állatból álló csoporton észlelt átlagos pupillaátmérőt és a P ^0,05-ös szignifikanciaszinthéz tartozó megbízhatósági határokat adjuk meg. A pupilla-átmérőt Luneau-Coffignon típusú pupillo-10 méterrel mérjük, amelynek működési elve a következő: változtatható átmérőjű vörös fénysugár-nyaláb képét a szivárványhártya síkjára vetítjük, majd egy állitható diafragrnä segítségével a vörös fénysugár-nyaláb átmérőjét a pupilla átmérőjével azonos értékre állítjuk be. 15 A diafragmán közvetlenül, milliméterekben leolvashatjuk a megfelélő pupilla-átmérőt. A kísérlet eredményéit az 1. táblázatban közöljük. 20 1. táblázat A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Az alábbi összetételű vizes oldatokat állítjuk élő „A" oldat í pilokárpin^bázis 2,08 g alginsav 2,42 g hidíóxipropil-cellUlóz(Klüeel-GF) 0,45 g víz 30 ml „B" oldat: pilökarpin-bázis 2,08 g alginsav 2,42 g hidroxipropil-cellulóz (Klucel-HF) 0,45 g víz 30 ml „C" oldat: pilokarpin-bázis 2,08 g alginsav 2,42 g hidroxipropil-cellulóz (Klucel-JF) 0,45 g víz 30 ml A fenti oldatokból öntéssel filmeket készítünk, majd a beszáradt, vékony filmeket körülbelül 3 XlO mm méretű téglalapokra vágjuk szét. A kapott szemészeti betétanyágok in vivo körülmények között észlelhető feloldódási idejét és teljes pupillaszűkítő aktivitását a következőképpen határózzuk meg: A kísérletekhez 6-6 db, véletlenszerűen kiválogatott, vegyesnemű, New Zealand fajú, körülbelül 3—3,5 kg testsúlyú, 4-5 hónapos albínó nyúlból álló állatcsoportokat használunk fel. Az állatokat a kísérlet során égy állandó, gyenge intenzitású fénnyel megvilágított teremben, zárt ketrecekben tartjuk. A kísérletbe frissén bevont állatokat ä kísérlet végrehajtása előtt egy alkalommal a kísérleti körülményekhez (laboratórium, ketrec stb.) szoktatjuk. Az egyes kísérletekhez ugyanazokat az állatokat használjuk fél; egy-egy kísérletsorozat közé az állatok számára legalább 14 napos pihenőidőt iktatunk be. Az állatokat összesen öt kísérletsorozatban használjuk fél. A kísérlet kezdete előtt az állatokat 1 órán át ä környezethez szoktatjuk, majd az alapértékek léfriérésé Után a vizsgálandó vegyületet 25 30 35 40 45 30 55 60 65 Készítmény jele A hátas megszűnésének ideje (perc) Egy betétanyag pilokarpih-tar* taltna (mg) TPA, betétanyag TPA, oldat A B C 10<t<30 Il0<t<240 140 < t < 300 4,01 4,56 5,77 23 10,7 =U1 16,8 Z -2 -08 * Megjegyzések: TPA = teljés pupillaszűkítő aktivitás. Éz az érték a pupÜtarhéret — idő görbének á hatóanyag beadásától a normál pupíllaáthiéfő újbóli kialakulásáig terjedő szäkäsZä alatti térületnek felel még. * =210 perc elteltével az oldattal elérhetőnél szignifikánsan nagyobb hatás észlelhető. 2. példa A szemészeti betétanyag hatóanyagaként felhasznált pilokarpin-pamoátot a következőképpen állítjuk elő: 20,7 g pilokarpin-bázist 20 ml vízben oldunk, és az oldathoz 19,3 g (sztöchiöfhetrikus mennyiségű) embonsavát adunk. Az elegyét körülbelül 3 órán át keverjük; ekkor homogén, barna, olajos anyag képződik. Ezt az olajat 50—60 C°-ra felfűtött, 22 Hgmih nyomású vákuum-exszikkátorba helyezzük. A tartályt mindennap kiemeljük a vákuurn-exszikkátörból, a felületről lekaparjuk a beszáradt olaj-réteget, a száraz anyagót porrá törjük, majd a folyékony, olajos maradékot tartalmazó tartályt ismét visszahelyezzük az exszikkátorba. Ezt a műveletet addig folytatjuk, amíg az olaj teljes egészében be nem száradt. A pilokarpin-pamoátot 90%-osnál nagyobb hozammal kapjuk. A termék elemzési adatai a következők: 3
