171761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a magvezeték felületvezetési pontosságának növelésre

171761 7 8 lezetten 100 mm. Ezzel a huzalközépvonal eltérése az egyenes vonaltól, a határhártya hosszán 0,6 mikron. A legkisebb játékot ez csökkenti, s így az előbbi vezetőfuratátmérő-növekedés közel kiegyenlítése által, a legkisebb játék méretét változatlannak vehetjük. A vezetőfuratban a mag legnagyobb játékát, a vezetőfurat pozitív eltérésével megnövelt legkisebb valóságos vezetőfuratátmérő és a mag mínusz eltéréssel csökkentett névleges átmérőjének különbsége adja = 1417+7—1400—16=40 mikron. A vezetőfurat és a mag között a hézag mérete 5 és 40 mikron között lehetséges. A mag a vezetőfuratban max. 40 mikron méretű lengőmozgást végezhet. 40 mikron méretű lengéssel, kemény vezetőfelületre ütköztetése a magnak, még ha időnként keletkezik is és például a 600 m/min magsebesség, a magvezeték gyors kopását eredményezi. Határhártya alkalmazása azonban csökkenti a magkimozdulás méretét, mozgásenergiáját és meggátolja a mag, vezetőfelülettel közvetlen érintkezését. A határhártya merőlegesen működő megterhelés irányában a határhártya vékonyodik. A vékonyodott határhártya legkisebb vastagsága, a legkisebb játék 1/3 részének vehető, ami itt 5/3=1,66 mikron. A mag másik oldalán itt, a legnagyobb határhártyavastagság=2. 1,66=3,32 mikron. A huzaleltolódás valóságos méretét a huzal egységhosszának súlya, a huzal áthúzósebessége, a felületegyenlőtlenség és eloszlása a huzal felületén, a huzalbevezetés szögelhajlása az egyenes vonaltól, a huzallengés mozgásenergiája (figyelemmel a magvezeték előtti, utáni állapotra), a határhártya anyagának helyi viszkozitása, fajlagos megengedett felületi terhelhetősége és egyéb fizikai tulajdonsága stb. tényezők összehatása határozza meg. A vezetőfuratot a mag érkezése felőli oldalon, a vezetőfurat hosszának 1/2—1/4 részén, a mag érkezése felé bővülőén, 3—10° kúpszögűre előnyös készíteni. A határhártya-kialakításhoz szükséges menynyiségű burkolóanyagot, a burkolóanyag teréből a vezetőfelület kezdetéhez, annyi mm2

összkeresztmetszetű elvételezőnyílás(ok)on előnyös vezetni, mint ahány mm hosszúságú a vezetőfurat kerületének kétszerese. Ettől a mérettől a burkolóanyag viszkozitása, a burkolóanyag terében ható túlnyomás függvényében is eltérés lehet. A magvezeték méretezett határhártyájával, illetve a határhártyamérettel megadott méretű vezetőfelületével végzett kísérleti burkolás után célszerű, egyébként változatlan körülmények között, korrigáló kísérleteket végezni úgy, hogy 1) csökkentsük a huzal vezetőfelületre érkezésének hajlásszögét annyira, amennyire azt a mérési pontosságunk lehetővé teszi. Gyakorlatilag mint tudjuk, nem lehet a huzalt szabadon futtatni. A határhártya kiegyenlítő és csillapító hatása következtében azonban ezt az állapotot, a legnagyobb magáthúzássebesség esetében is, a legjobban megközelíthetjük. 2) Megnöveljük a vezetőfelület hosszát például 8 mm-re. A magvezeték élettartama ha lényegtelenül változik, méretezésünk helyes. Az élettartam ha lényegesen csökken, a határhártyahossz nagy volt, ha növekszik, a határhártya-5 hossz kicsi volt. 3) A vezetőfuratban a huzallengés-rezgés ha áthúzássebesség-csökkenést kíván, ehelyett célszerűbb megnövelni a vezetőfelület hosszát és/ 10 vagy csökkenteni a vezetőfurat átmérőjét, mert így növekszik a határhártya lengéscsillapító hatása. A lengéscsillapítható hatás ily módon növelése még akkor is többnyire előnyös, ha ezáltal növekszik a centírozások száma, mert az 1%-os, 15 áthúzássebesség-csökkentés nagyobb termeléscsökkenést okozhat, mint a centrírozások számának növekedése. Találmányi eljárás foganatosítására alkalmas magvezeték alakjára mutat példát az ábra, 20 amely az 1 magvezetékhez áramoltatott 2 burkolóanyag terét és a 4 mag körül a 3 burkolatot kialakító 5 szájnyílást is ábrázolja a 4 mag középvonala mentén metszve. Az alkalmas 1 magvezetékben 6 elosztótér van, s ennek a 4 mag 25 körül levő 7 terelőfelülete az egyik oldalánál a 8 határhártya kialakításához szükséges méretű 9 vezetőfelület kezdetéhez, másik oldalánál a 4 mag körül, a 4 magtól a 9 vezetőfelület távolságánál nagyobb távolságban levő 10 előtétfelü-30 let végéhez, e két hely között pedig a 11 elvételezőlyuk(ak) felületéhez csatlakozik. A 6 elosztótér 7 terelőfelülete tereli a 11 elvételezőlyuk(ak)on át, a nyomáskülönbség hatására áramló 2 burkolóanyagot, a 8 határhártya kialakításához 35 szükséges méretű vezetőfelület kezdetéhez. A 10 előtétfelület egyrészt határolja a rendkívüli maglengéseket, de általában a 4 maggal nem érintkezik, másrészt akadályozza a 2 burkolóanyag kiszivárgását. Kiszivárgás csak a 4 mag 40 megállásakor lehetséges, mert a befelé futó 4 maghoz jól tapadó 2 burkolóanyag ki nem szivárog. A 4 mag ha megáll, a burkolóanyagszállítás is megszűnik, kiszivárgás nem lehetséges. A 10 előtétfelületnek a 4 magtól, a 9 vezetőfelületnél 45 nagyobb távolságra elhelyezése, a magrángatózás keletkezési okát nagyrészt megszünteti. A találmányi eljárás előnyei: A magvezeték bármilyen, de célszerű anyagú 50 vezetőfelülete, minden eddiginél nagyobb felületvezetési pontossággal vezeti a magot, mert a rajta levő határ hártya kiegyenlíti a mag felületegyenlőtlenségét, csillapítja a magvezetékben a maglengést-rezgést, ezzel rendkívül hatásosan 55 csökkenti a vezetőfelület terhelő erőt, s a maradék terhelés koptató hatása is, a határhártya anyagának folyadékkenése következtében, a legkisebbre csökken. Az acél anyagú magvezeték élettartama, fémhuzal vezetésekor 2000—3000 60 km, az eddiginek 50—60-szorosa. Az egyenletes, sima, megnövekedett pontosságú magvezetés következtében szűkülhet a burkolatexcentrikusság tűrésmezeje, centrikusabb a burkolat. A magvezetékben a maglengés hatásos csökkenése 65 következtében, a mag áthúzássebességét nem, 4