171744. lajstromszámú szabadalom • Alumíniumpigment tart fedőemulzió, főként bitumenes felületbevonatokhoz és eljárás előállítására
MAGYAR SZABADALMI 171744 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS *""' A SZOLGALATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. XI. 28. (El—655) B 01 F 17/08 C 09 C 1/64 Módosítási elsőbbsége: 1977. II. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. X. 28. Megjelent: 1978. IX. 30. Jß$ THlUUn BtyV (# Iklift Feltalálók: KARÁCSONYI Béláné oki. vegyésztechnikus, KIRÁLY László oki vegyésztechnikus, 25%, RÁCZ Béla oki. vegyészmérnök, 25%, Budapest 50% Tulajdonos: Építővegyianyagokat Gyártó Vállalat, Budapest Alumíniumpigment tartalmú fedőemulzió, főként bitumenes felületbevonatokhoz és eljárás előállítására A találmány hő- és fényvédő fedőemulzióra vonatkozik, főként bitumenes felületbevonatokhoz, bitumenalapú szigetelésekhez, valamint kiterjed a fedőemulzió előállítására is, Depke M. Fritz szerző „Bitumen- und Teer- 5 lacke" c. könyvében (Verlag W. A. Colomb in der Westlichen Berliner Verlagges. Heenemann KG Stuttgart—Berlin) a 133. oldalon foglalkozik bitumenes bevonatok hő- és fényállóságának védelmével. A bevonatok ugyanis ilyen behatásnak ki- 10 téve huzamosabb idő leforgása alatt irreverzibilis változást szenvednek, amelynek során az eredeti szigetelőképesség romlik, hézagok és repedések képződnek a felületen, amelybe a csapadék és légnedvesség behatol és a szigetelt műtárgyat 15 károsítja. A bitumennek ezt a kedvezőtlen tulajdonságát megkísérelték öregedésgátló, illetve oxidációgátló adalékanyagok bekeverésével csökkenteni. Erre a célra tannint, ß-naftolt, benzkatechint, és ha- 20 sonló oxidációgátló fenolos származékokat, finomeloszlású ként, kánonokat, ólom-, kobalt- és mangánzsírsavas sókat, naftén- vagy gyantasavak nehézfémsóit alkalmazzák. Az oxidáció oka a Depke c. könyv 241. oldala szerint nagymoleku- 25 lájú karbénszármazékok képződése, amelyeket az olajos és gyantaszerű bitument összekötő anyagokat nem tapadós termékekké alakítják át. Az adalékanyagok alkalmazása a fennálló problémát nem oldja meg, az oxidációgátló adalékok egy ré- 30 sze a bitumenréteg felhordása során annak egyenletes terülését gátolja. A napsugárzás, illetve az ibolyántúli fény behatására végbemenő helyi túlhevülés a felvitt bitumenrétegeket nem egyformán károsítja, a képződött hibahelyek azonban gyakorlatilag a teljes bevonatfelület idő előtti tönkretételét okozzák. Az idézett Depke könyv 113. oldalán bitumenlakkok hő és fény elleni védelmére alumíniumpigmentek alkalmazását javasolja. Ezáltal a hő visszaverődése nagyobb, a bevonat kevésbé melegszik fel, a kötőanyag hő okozta elbomlása csökken. A bitumenfilmbe beépített alumíniumlemezkék gátolják a korróziós anyagok (kéndioxid) behatolását. A filmbe beágyazott alumíniumlemezkék azonban csak korlátozott védelmet biztosítanak, a fajlagos pigmentfelhasználás is magas, mivel a felületen a pigmentanyagnak csak egy része van jelen. A találmány célkitűzése hő- és fényvédő fedőemulzió előállítása bitumen alapú szigetelésekhez, amely egy felvitt bitumenréteget hő- és fény behatásától tartósan védeni képes, a bitumenréteggel szervesen összeépül, ugyanakkor hőre és fényre érzékeny, károsodó anyagoktól, így magától a bitumentől is mentes. A találmány tehát a bitumenrétegek védelmét az eddigi technikától eltérően közelíti meg nem bitumen alapú védőbevonat kialakításával. Meglepő módon azt találtuk, hogy valamely 171744 1
