171737. lajstromszámú szabadalom • Beszéddel vezérelt automata átbeszélő kapcsolási elrendezés

? 171737 8 ellenállásokat és a segédtápfeszültség értékét úgy kell megválasztani, hogy a két állapotban TI tranzisztor kollektorának egyenfeszültsége azonos legyen. A + U'r segédtápfeszültséget célszerűen a + U T táp­feszültségből állíthatjuk elő. Ez ismert módon pl. zener-dióda segítségével történhet, de ennek a megoldás­nak jelentős hátránya, hogy a segédtápfeszültség nem változik a tápfeszültség megváltozásával arányosan, és ezért a bemeneti kapcsoló előző bekezdésben ismertetett kiegyenlítettsége nagyon kényes a +UT tápfeszültség stabilitására. E hibától mentes az a megoldás, midőn a + U'T segédtápfeszültséget egy ellenállás osztóval állít­juk elő, melynek osztópontját a kis váltóáramú belső ellenállás érdekében egy kondenzátorral hidegítjük. Az osztó ellenállásait olyan kis értékűre kell választani, hogy a bemeneti kapcsoló átkapcsolásakor fellépő sta­tikus terhelésváltozások a +U'T segédtápfeszültséget ne változtathassák meg számottevően. A kisértékű ellen­állásokból álló osztó által okozott többlet tápáram­fogyasztás elkerülhető, ha az osztó után egy emitter­követő fokozatot, vagy egy teljesen visszacsatolt integ­rált műveleti erősítőt kapcsolunk, és a + U'T segédtáp­feszültséget a tranzisztor emitteréről, illetve a műveleti erősítő kimenetéről vezetjük el. Annak, hogy a fent ismertetett bemeneti kapcsoló átkapcsolásakor ne lépjen fel koppanást okozó feszült­ségugrás, feltétele, hogy a bázisáramok korlátozása ér­dekében alkalmazott R5 és R6 ellenállás sokkal na­gyobb értékű legyen, mint R3 és R8. Ez a feltétel elegen­dően nagy áramerősítési tényezőjű tranzisztorok alkal­mazása esetén könnyen teljesíthető. A bemeneti kap­csoló koppanásmentes működéséhez azonban nem ele­gendő az átkapcsoláskor fellépő feszültségugrás ki­küszöbölése, mert a két tranzisztor véges idő alatt és nem pontosan egyidejűleg vált át vezetésből zárásba, illetve fordítva, aminek következtében átkapcsoláskor a kapcsoló kimenetén egy impulzus jelenik meg. Ezt az impulzust a szükséges mértékig lecsökkenthetjük, illetve olyan lapos fel- és lefutásúvá tehetjük, hogy a korláto­zott sávszélességű beszédcsatornán csak erősen csillapít­va juthasson át, ha a bemeneti kapcsoló működését a V kapocsra vezetett vezérlő feszültség felfutási, illetve lefutási meredekségének csökkentésével némileg le­lassítjuk. Erre szolgál az R7 ellenállásból és C3 konden­zátorból álló RC tag. A bemeneti kapcsoló lelassításá­nak szükséges mértéke olyan kicsi, amely mellett mű­ködése még elég gyors marad ahhoz, hogy az őt kinyitó beszéd első hangját is átvigye. Az R2 és R4 ellenállások értékének alkalmas megválasztásával elérhető, hogy a bemeneti kapcsoló átkapcsolásakor a TI és T2 tranzisz­tor átváltásának időbeli lefolyása olyan legyen, ami a tranziens impulzus csökkentése szempontjából a leg­kedvezőbb, továbbá, hogy a lezárt tranzisztor emitter -bázis átmenete ne kaphasson túlságosan nagy záró irányú feszültséget. A kimeneti kapcsoló feladata, hogy megakadályozza, a rövidre zárt bemenetű teljesítményerősítő kimenetén meglevő zajfeszültség az aktív beszédcsatorna előerősítő­jének nagy érzékenységű bemenetére jusson és azt, hogy a teljesítményerősítő kis impedanciájú kimenete a mik­rofonként működő elektroakusztikai átalakítót rövidre zárja. Fontos követelmény a kimeneti kapcsolóval szemben, hogy a hangszóróként működő elektroakusz­tikai átalakító meghajtásához szükséges teljesítményt kis torzítással és kis teljesítményveszteséggel vigye át, lezárt állapotban pedig kellőképpen csillapítsa a telje­sítményerősítő kimenetén meglevő zajfeszültséget. Nagy jelekkel szemben a kimeneti kapcsolónak nem kell fel­tétlen lezárva maradnia, mert amikor a kimeneti kap-5 csoló zárt, a teljesítményerősítő bemenete rövidre van zárva, így a kimeneti kapcsolóra csak a kisszintű zaj­feszültségjuthat. Ezen speciális követelményeknek mindenben meg­felelő megoldást ismertetünk a 3. ábrán bemutatott 10 elektronikus kimeneti kapcsolóval. A találmány szerinti kimeneti kapcsoló komplementer tranzisztorpárt tartal­maz, nevezetesen T3 és T4 tranzisztorokat, amelyeknek egyrészt emitterei, másrészt kollektorai össze vannak kötve egymással és a közösített emitter pont képezi a 15 kimeneti kapcsoló „be" bemenetét, a közösített kollek­tor pont pedig a kimeneti kapcsoló „ki" kimenetét. Mindkét, T3 és T4 tranzisztor bázisa egy-egy áramkorlá­tozó R12, ill. R13 ellenálláson keresztül egy-egy, D2, ill. D3 diódához csatlakozik, amely diódák másik elekt-20 ródája földpotenciálon van. A D2 és D3 diódák úgy vannak bekötve, hogy a vezető T3 és T4 tranzisztor bázisárama számára nyitó irányúak legyenek. A D2, ill. D3 diódák és az áramkorlátozó R12, ill. R13 ellenállások közös pontjához egy-egy ohmos feszültségosztó osztó-25 pontja csatlakozik, nevezetesen RIO és Rll, ill. R14 és R15 ellenállásokból álló osztók, és ezeknek egyik vég­pontja a —UT tápfeszültségre, másik végpontja pedig a V vezérlő feszültség kapocsra, ill. annak negáltjára van kötve. 30 A3, ábra szerinti kimeneti kapcsoló további részleteit és működését az alábbiakban ismertetjük. Ha a V ve­zérlő ponton földpontenciál van, T5 tranzisztor kinyit és RIO és Rll ellenállásokból álló osztó helyes mérete­zése esetén T3 tranzisztor bázisán nyitó irányú feszültség 35 jelenik meg a földpotenciálon levő emitteréhez képest. Ugyanez a helyzet áll elő T4 tranzisztornál az R14 és R15 ellenállásokból álló osztó megfelelő méretezése esetén. Megjegyezzük, hogy a rajzon T3 tranzisztort n—p—n tranzisztorként, míg a T4 tranzisztort p—n—p tranzisz-40 torként ábrázoltuk. Ha a kimeneti kapcsoló bemenetére jel érkezik, annak pozitív félperiódusa T4, negatív félperiódusa pedig T3 tranzisztort nyitja és azon át a ki­menetre jut. A kimeneti kapcsolón átvitt jel nem lineáris torzítása annál kisebb, minél nagyobb az alkalmazott 45 tranzisztorok (T3, T4) nagyjelű áramerősítési tényezője. Nagyobb teljesítmény átvitele esetén a T3, ill. T4 tran­zisztorok nagyobb bázisárama a D2, ill. D3 diódán keresztül folyik a föld felé, így ezen diódák alkalmazásá­val lehetővé válik, hogy a kimeneti kapcsoló tápfeszült-50 ségét és a vezérlő áramkört a nagyobb teljesítmény át­vitele ellenére se terhelje jelentősen. Ha a V vezérlési ponton megfelelő nagyságú pozitív vezérlő feszültség jelenik meg, akkor a D2 és a D3 dióda kinyitás a T3 és T4 tranzisztorok bázisán egy diódányi 55 záró irányú feszültség jelenik meg. A D2 és D3 diódák biztosítják, hogy a T3 és a T4 tranzisztorok emitter­bázis átmenete záróirányban ne törjön le és így a kimene­ti kapcsoló, a bemenetén megjelenő kisszintű jeleket maximálisan csillapítsa. Ha a bemenetre két diódányinál 60 nagyobb feszültség kerül, a kimeneti kapcsoló záró­képessége megszűnik, de esetünkben ez nem fordulhat elő, mivel a teljesítményerősítő bemenete rövidre van zárva és így kimenetén csak kisszintű zajfeszültség lehet jelen. A T5 tranzisztor, D4 dióda és R16 ellenállás 65 fázisfordító fokozatot képez. 4

Next

/
Thumbnails
Contents