171707. lajstromszámú szabadalom • Optoelektronikai eljárás és rendszer kétdimenziós információk átvitelére

19 171707 20 21 megjelenítő egység vizuális megfigyelést lehetővé tevő képernyőként is. A 16. ábrán a 30 rejtjelezőt és a 31 desifrírozót mutatjuk be részletesen. A lemezek fémbevonattal ellátott tükrök vagy fémlemezek, amelyekre a fénysugarakat 75 és 76 segédtükrökkel vezetjük. A beeső fényt reflektáló lemezfelületet a 30 rejtjelezőt elhagyó fénysugár térbeli jelspektrumának szélességétől függően véletlenszerű eloszlással alakítjuk ki. A 17. ábrán a találmány szerinti rendszer egy másik kiviteli alakját mutatjuk be. Itt a 15 jelfeldolgozó egység obejktívként kialakított járulékos 23 jelátalakítóval van ellátva, amely az áthaladó jelek kétdimenziós Fouriertranszformációját végzi. A rendszer következő eleme a jelek térbeli felosztását végző 24 osztóegység, amely a már ismertetett eltérítőként van kialakítva. A 25 és 26 kiíró egységek végzik a Fourier-hologramok felrajzolását. Ezek hasonlóak a már ismertetett kiíró egységekhez, az eltérés azokhoz képest csupán annyi, hogy az egyikbe olyan egység van beépítve, amely a jelspektrum inverz felrajzolására alkalmas. A rendszerhez tartozik a koherens fénysugarakat előállító járulékos 27 fényforrás, amely megegyezik a már leírt fényforrásokkal. A rendszerben többhelyütt 77 tükrök vannak elhelyezve. A 77 tükrök helyett alkalmazhatók prizmák is, amelyek a 77 tükrökhöz hasonlóan biztosítják a fénysugárnak a berendezésben a kívánt irányban történő haladását. A rendszerben végül a 23 jelátalakítóhoz hasonló 28 jelátalakító és az információ felfogására alkalmas 29 megjelenítő egység van. A 29 megjelenítő egység ugyanolyan lehet mint a 15. ábrán a 21 berendezés. Ha a találmány szerinti rendszerrel térbeli vagy színes képeket kívánunk továbbítani, az optikai rendszer hasonló az ismertetetthez. Természetesen a rendszert ki kell egészíteni a 12., 13. és 14. ábrákon bemutatott berendezésekkel. A találmány szerinti optikai rendszer egyes elemei — amint az a leírásból is kitűnt — mind jól ismert szerkezetek és elemek, amelyek részletes ismertetése a szakirodalomban megtalálható. A találmány szerinti eljárás az ismertetett rendszerrel kétdimenziós információ optikai frekvenciákon történő továbbítása esetén az alábbi módon működik. Az 1. ábrán látható 2 koherens fényforrás által előállított koherens fénysugár az adó 6 kommutátorához kerül, ahol meghatározott ütemben két kétdimenziós impulzus jel képződik minden egyes munkaütemben. Ezek a kétdimenziós impulzusjelek felelnek meg a kétdimenziós referencia jelnek és hasznos jelnek. Az impulzus jelek formálása a 2 koherens fényforrás által előállított fénysugár amplitúdójának modulációjával történik. Minden egyes impulzus jel időtartama azonos vagy nagyobb a mindenkori hírátviteli láncon áthaladó jelek időbeli eloszlásának intervallumánál, és az impulzusjelek időbeli távolsága egymástól nem nagyobb, mint a hírátviteli lánc paramétereinek jellemző instabilitási ideje. A referencia jelek fényképe több időben egymást követő impulzust is tartalmazhat. A modulált amplitúdójú kétdimenziós fényimpulzusokat alkotó fényjelek (azaz a fényáram keresztmetszetében adott amplitúdó- és fáziseloszlással elhelyezkedő fényimpulzusok) ezután a jeleket térben felosztó 7 jelosztóhoz kerülnek, amelyben az impulzusjeleket a mindenkori 3 adókészülékek közös vezérlőjelének (szinkronizáló jelek) megfelelően két elkülönített csatornába vezetjük. Az egyik csatorna a kédimenziós referencia jel csatornája, a másik a kétdimenziós hasznos jel csatornája. Ezzel egyidejűleg a 7 jelosztóban kialakítható a fényjelek kívánt keresztmetszete is. A kétdimenziós referencia jel csatornájában haladó 5 kétdimenziós fényimpulzus (impulzusjel) a 8 jelformáló egységbe jut, ahol mind amplitúdóját, mind fázisát térben moduláljuk, és ezzel létrehozzuk a fényáram keresztmetszetében a kívánt kétdimenziós (például szferikus) fáziseloszlást. Ha a referencia jel egy impulzus sorozat-10 ból áll, előállítható minden egyes impulzusban különböző amplitúdó és fáziseloszlás. A kétdimenziós hasznos jel csatornájában haladó kétdimenziós fényimpulzus (impulzusjel) a 9 modulátorba kerül, ahol a fénysugár amplitúdóját és fázisát modulál-15 juk. A 10 illesztő egység a hasznos jelet a hírátviteli lánc operátorához igazítjuk az impulzus jel amplitúdójának és fázisának járulékos beállító modulálásával (például a hasznos jelnek szimmetrikus térbeli spektrummal rendelkező jellé történő alakításával). 20 A kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek a megfelelő csatornákon történő áthaladás után all öszszegező egységbe jutnak, külön-külön bevezető nyílásokon. Ali összegező egységben történik meg a jelek térbeli egyesítése, amelynek során a külön csatornákból 25 ezeket közös optikai csatornába vezetjük, ahol az impulzusok egymást követően haladnak tovább. Ali összegező egységből kilépve a kétdimenziós hasznos jelek és referencia jelek a 12 kimenő egység segítségével kerülnek be a 4 hírátviteli láncba. A 12 kimenő 30 egység szinkronizáló jelekkel vezéreljük, amelyek ezen berendezések megfelelő időben munkahelyzetbe történő beállítását és adásszünetben azok kikapcsolását vezérlik. A 12 kimenő egység a 4 hírátviteli láncba belépő fénynyalábot a 4 hírátviteli lánc tengelye mentén az 5 vevő-35 készülékhez továbbítja. Miután a jelek a 12 kimenő egységből a hírátviteli láncba kerültek, a berendezés elemeit automatikusan olyan helyzetbe állítjuk, hogy azok a 4 hírátviteli láncban haladó fénysugarak haladását a legkevésbé zavarják. 40 A fentiek alapján a hírátvitel egy munkaciklusa a fénysugárnak az adó berendezésein történő átáramlásának idejét, az ennél általában lényegesen nagyobb időtartamot, ami alatt a 12 kimenő egységek munkahelyzetbe kerülnek, valamint ugyanezen berendezések kikapcso-45 lási idejét tartalmazza. A 4 hírátviteli láncba bevezetett referencia jelek és hasznos jelek tovaterjedésük során különböző, a mindenkori átvitelre és a berendezés minőségére jellemző transzformációkon (csillapítás, a térbeli moduláció torzítása, a 50 térbeli spektrum torzulása, időbeni szórás) esnek át. A jelek fogadására az 5 vevőkészülékben a szinkronizáló jelekkel előre beállított 13 bemenő egységek vannak, amelyek a referencia jelek és hasznos jelek fényimpulzusainak megérkezésekor a fényáram egy részét a 4 hír-55 átviteli láncból az 5 vevőkészülékbe vezetik. A 4 hírátviteli láncból a 12 kimenő egységgel kivezetett impulzusok a 14 kommutátorba jutnak, amely azután időben szétválasztja (letapogatja) a vevő számára küldött referencia jeleket és hasznos jeleket. A szétvá-60 lasztott kétdimenziós fényjelek a 15 jelfeldolgozó egységbe kerülnek, ahol a kétdimenziós referencia jeleket és hasznos jeleket úgy dolgozzuk fel, hogy a 4 hírátviteli láncban az áthaladás során létrejött torzításokat kompenzáljuk. 65 A 15 jelfeldolgozó egységben a 2. ábrán látható mó-10