171707. lajstromszámú szabadalom • Optoelektronikai eljárás és rendszer kétdimenziós információk átvitelére

13 171707 14 tott berendezést még egy másik egységgel kell kiegészíteni, ahol ez a második 32 egység az 1 és 32 egységeket időben 33 szinkronizáló berendezéssel van ellátva. A szinkronizáló jelek a 34 hírátvivő láncban külön fényfrekvencián haladnak, és a 35 kimenő egység segítségével vannak a 34 hírátviteli láncba bevezetve. A kétdimenziós hasznos jelek és referencia jelek hordozófrekvenciái, valamint a szinkronizáló jelek hordozófrekvenciái közötti különbség lehetővé teszi vételkor a szinkronizáló jelek kiszűrését. A szinkronizáló jelek periodikus fényimpulzusokból állnak, amelyek a csatornaszámok kódkombinációit adják, és amelyek periodikusan ismétlődő ütemjeleket tartalmaznak. Ha a kétdimenziós hasznos jelek és referencia jelek átvitelének időtartama 2X, az egymást követő szinkronizáló jelek közötti intervallum (30—100)X2X lehet. Ennek az intervallumnak a határainál történik meg az 5 vevőkészülékekben az információletapogatás szükséges időtartamának beállítása, miután a kódolt szinkronizáló jelek meghatározott számánál az ütemjelre a kapcsolat létrejön. A szinkronizáló jelek kiszűrésére mindkét 1 és 32 egység 5 vevőkészüléke 36 szelektorral van ellátva, amelyekhez a szinkronizáló jelek a 34 hírátvivő láncból a szinkronizáló jeleket kivezető 37 kimenő egység segítségével jutnak. A 36 szelektor dekódolja a kódolt szinkronizáló jelsorozatot, és vezérlő jelet formál a 7 jelosztó részére, amely az impulzusjeleket a kétdimenziós referencia jel, illetve a kétdimenziós hasznos jel csatornájába vezeti a térbeli felosztás után. A 36 szelektor által formált vezérlőjel, ezenkívül eljut a referencia jelet képező 8 jelformálóba, a kétdimenziós hasznos referencia jeleket a 34 hírátviteli láncba vezető 12 kimenő egységbe, illetve abból kivezető 13 bemenő egységbe, valamint az 5 vevőkészülékek és a 3 adókészülékek 14, illetve 6 kommutátoraiba. Ezáltal lehetővé válik az 1 és 32 egységek üzemelésének időbeosztása, a 15 jelfeldolgozó egység működtetéséhez. Ha a kétdimenziós információk cseréjét több résztvevő között akarjuk megvalósítani, a rendszert ennek megfelelő számú egységből kell kialakítani. Természetesen a rendszerben minden egységet el kell látni a szinkronizáló jeleket előállító, illetve felvevő berendezésekkel. Az 1. ábrán bemutatott rendszerben a 3 adókészülék számára a szinkronizáló jeleket a 38 jelformáló állítja elő, ahonnan azok a 6 kommutátorba kerülnek, ahol a referencia jelek és hasznos jelek formálása történik. A 38 jelformáló szállítja ugyanezeket a jeleket a kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek csatornákra történő felosztását végző 7 jelosztóba, valamint a 12 kimenő egységhez. Az 5 vevőkészülék szinkronizáló jeleit 39 szikronizáló jel generátor állítja elő, és azok onnan a 15 jelfeldolgozó egységbe, valamint a 13 bemenő egységbe jutnak. A 2. ábrán a 15 jelfeldolgozó egység tömbvázlata látható, ahol a 39 szinkronizáló jel generátorból (és a 36 szelektorból) érkező szinkronizáló jelek továbbhaladnak a járulékos 22 fényforrás, a hologramokat felrajzoló 20 kiíró egység, valamint a kétdimenziós referencia jeleknek és a hasznos jeleknek a csatornák szerint történő térbeli feloszlását végző 16 bemenő-osztó egység felé. Az 1., 4. és 5. ábrákon bemutatott 4, illetve 34 hírátviteli láncok elhelyezkedhetnek a szabad térben (akár a különböző áramlásokat tartalmazó atmoszférában) vagy külön fényvezetékben, amelyben korrekciós lencsék vannak elhelyezve. A 3. ábrán bemutatott jelfeldolgozó 15 jelfeldolgozó egység ugyancsak a 39 szinkron jel generátortól (és a 5 36 szelektortól) kapja a szinkronizáló jeleket. Ezek a jelek a 15 jelfeldolgozó egységben a járulékos 27 fényforráshoz, a Fourier-hologramokat felrajzoló 25 és 26 kiíró egységekhez, valamint a kétdimenziós referencia jeleknek és a hasznos jeleknek a csatornák szerinti fel-10 osztását végző 24 osztóegységbe kerülnek. Ha azonban a kétdimenziós információt nagy távolságokra kell továbbítani, amelynek során nagypbb energiaveszteség lép fel, célszerű a találmány szerinti rendszerben a 6. ábrán látható 40 fényvezetéket alkalmazni. 15 Ez a 40 fény vezeték a kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek tovaterjedése során többszörös visszaverődést lehetővé tevő tükröző belső felületekkel van kialakítva. A 40 fényvezeték keresztmetszete lényegesen nagyobb 20 kell legyen, mint a kétdimenziós hasznos jeleknek a 40 fény vezetékbe történő bevezetésére alkalmazott réseknek, illetve apertúráknak a keresztmetszete. A 40 fényvezeték keresztmetszete lehet a 7. ábrán bemutatott négyzetes keresztmetszet, de kialakítható a 8. és 9. ábrán látható 25 kör, illetve háromszög alakú keresztmetszettel is. A 40 fényvezeték keresztmetszetétől függően kell kialakítani, illetve megváltoztatni a kétdimenziós hasznos jelek térbeli spektrumának a 40 fényvezeték átviteli függvénye kétdimenziós operátorához történő optimális átalakí-30 tásáí ellátó 10 illesztő egység (1., 4. és 5. ábra) paramétereit is. A 6. ábrán látható 40 fényvezeték különböző szögben hajlított szakaszokból, bonyolult külső formával van kialakítva. A hajlatokban 43, illetve 44 tükrök vannak 35 elhelyezve, annak érdekében, hogy a kétdimenziós hasznos jelek és referencia jelek kis szögben verődjenek viszsza a 40 fényvezeték belső falain. Az olyan zavaró fénysugarak hatását, amelyek a 40 fényvezeték belső falain az adott divergencia szögnél 40 nagyobb szöggel verődnek vissza, úgy lehet kiküszöbölni, hogy a 40 fényvezeték belső falán periodikusan optikailag fekete tartományokat alakítunk ki. Ezek keresztmetszete legalább akkora, mint a 40 fény vezeték keresztmetszete, hossza pedig a 40 fényvezeték átmérője, és a 45 divergenciaszög szinusza hánydosának felel meg. A találmány szerinti rendszerben a 40 fényvezetékbe a kétdimenziós referencia jelek és hasznos jelek be- és kivezetését végző elemek féligáteresztő tükrökként vannak kialakítva. Ezek a félig áteresztő tükrök a kétdimenziós 50 hasznos jeleket és referencia jeleket a 40 fény vezetékben egyik vagy mindkét irányban átengedik. A 36 szelektorból érkező jelek hatására a féligáteresztő tükrökhöz kapcsolt, önmagában ismert 46 tükörállító berendezés ezeket a féligáteresztő tükröket az üzemelés leállásakor 55 üzemi helyzetükből úgy fordítja el, hogy az 5. ábrán bemutatott 1 egység leállása után a 40 fényvezetékben haladó jelek semmilyen zavaró hatásnak ne legyenek kitéve. Az 1 egység beindításakor a 46 tükörállító berendezés a tükröket az üzemi állapotnak megfelelő helyzetbe 60 forgatja. A találmány szerinti rendszer egy másik kiviteli alakja szerint a kétdimenziós hasznos jelek és referencia jelek be- és kivezetésére alkalmazott 12 kimenő, illetve 13 bemenő egységek (10. ábra) 47 optikai eltérítő egységek-65 ként vannak kialakítva. Ezek a 47 optikai eltérítő egysé-7