171683. lajstromszámú szabadalom • Cianidmentes fürdő ezüst galvanikus leválasztásához
3 171683 4 ban ismert módon történhet. így például az Na3Ag(S 2 0 3 ) 2 előállítását úgy végezzük, hogy például ammóniumhidroxiddal lúgosított ezüstnitrát-oldathoz nátriumtioszulfátot adunk és a képződött komplexet káliumnitráttal és alkohollal kicsapjuk. Kis mennyiségű cianidtartalmú sónak a találmány szerinti fürdőben való alkalmazására lehetőség van, mivel viszonylag nagy tioszulfáttartalom következtében rodanidok képződése közben hamarosan átalakulás megy végbe. Az ezüst koncentrációja a fürdőben körülbelül 0,5 g/l-től 60 g/l-ig terjedhet, előnyösen 20 g/l és 40 g/l között ingadozhat. Előnyös az, ha a mólarány az ezüst és a tioszulfát között, ezek Ag+ , illetve S2 0 3 2 ~ ionjaira vonatkoztatva, legalább 1:3, előnyösen pedig 1: 4 és 1: 6 között van. így tehát a tioszulfátionok mennyisége Na2 S 2 0 3 • 5H2 0 alakban 4 g/l-től 800 g/l-ig terjedhet, előnyösen 180 g/l és 550 g/l között mozoghat a fürdőfolyadékban. A fürdő pH-értéke 5 és 14, előnyösen 7 és 11, között lehet és kívánt értékre a szokásos módon állítjuk be. Találmány szerint alkalmazandó adalékokként különösen alkalmasak az említett, legalább két N-atommal és 300 feletti molekulasúllyal rendelkező nitrogéntartalmú szerves vegyületek. Ilyenféle nitrogénvegyületek például poliaminok, így polietilénpoliamin és más N-tartalmú olyan polimolekulák lehetnek, amelyek mind egyenes szénlánccal, mind pedig elágazó szénlánccal rendelkeznek. Ezek a vegyületek önmagukban ismertek vagy önmagában ismert eljárásokkal előállíthatók, így például etilénimin, propilénimin polimerizációja vagy ammónia, illetve primer vagy szekunder aminők poliaminoalkilezése útján. Különösen alkalmasak az olyan nitrogéntartalmú vegyületek, amelyek molekulasúlya körülbelül 300-tól mintegy 50 000-ig terjed, előnyösen 500 és 20 000 között van. Nagyon jó hatást mutatnak továbbá olyan oldható polinitrogén vegyületek, amelyek epihalogénhidrinek (glicerindiklórhidrinek) és ammónia, aminők vagy poliaminok reakciója útján keletkeznek. E vegyületek előállításánál kiindulási anyagokként olyan nitrogéntartalmú vegyületeket részesítünk előnyben, amelyek legalább egy amino-csoportot tartalmaznak. Ilyen vegyületek például a következők lehetnek: etiléndiamin, tetraetilénpentamin, propiléndiamin, N,N-dimetilaminopropilamin, N-(n-butil)-propándiamin-1,3, dipropiléntriamin, y.y'-diaminopropilmetilamin, y,y'-diaminopropiléter, y,y'-diaminopropiltioéter, N,N-bisz(4-hidroxibutiril)-dipropiléntriamin, tetrametiléndiamin, hexametiléndiamin, N-(l,6-hexándiamin)-3-pirrolidon, továbbá spermin, ammelin, 4,4'-dipiperidil, aminopiridin, hexametiléntetramin és poliiminek. További, találmány szerint alkalmazható nitrogénvegyületek a heterociklusos vegyületek. Ilyenek például a polivinil-2-piridin és a polivinil-4-piridin, valamint kvaterner poliammóniumvegyületeik, amelyek ugyancsak ismertek vagy önmagában ismert módszerekkel előállíthatók. Ilyen módszer például a fent megnevezett vegyületeknek kvaternerező szerekkel, így alkilhalogenidekkel, alkenilhalogenidekkel, alkilszulfátokkal, az arilszulfonátok észtereivel vagy epihalohidrinekkel való reakció. Egy további lehetőség találmány szerint alkalmazható kvaterner poliammónium-vegyületek előállítására abban áll, hogy alkilénhalogenideket aminokkal vagy poliaminokkal reagáltatunk, így például 1,4-diklórbutánt tetrametiletiléndiaminnal reakcióba hozunk. A nitrogéntartalmú vegyületeket továbbá betainok vagy szulfobetainok alakjában vagy etoxilezett vegyületek formájában is adagolhatjuk. 5 Azt találtuk, hogy ezeken a nitrogéntartalmú vegyületeken kívül bizonyos kén- és/vagy szelénvegyületek is kitűnő ragyogású és hajlékony ezüstbevonatokat szolgáltatnak. A kén-, illetve a szelénvegyületek közül különösen olyan származékok alkalmasak erre a célra, 10 amelyek az alábbi általános képletnek felelnek meg: HOOC—R"—Xn —R"—COOH. A képletben R" metilén- vagy feniléncsoportot, X kén- vagy szelénatomot jelent, n értéke pedig 1 vagy 2. 15 Óniumvegyületekhez az óniumvegyületek szokásos savgyökei kerülnek alkalmazásra, például a szervetlen savak, célszerűen a halogénhidrogénsavak. Találmány szerint alkalmazásra kerülő vegyületek például a következők: 20 CH3 —CH 2 —o—S—CH 2 —CH 3 dietildiszulfán CH3 —Se—CH 2 —CH 2 —CH 2 —CH 3 metil-propilszelenid 25 K2 Se 2 káliumszelenid (P-KO3S—C6 H 4 -) 2 Se 2 bisz(p-káliumszulfofenil)-diszelenán KSeCN 30 káliumszelenocianát C6 H 5 —CH 2 —SeS0 3 K káliumbenzilszuelenoszulfonát CH3 —CH 2 —CH 2 —SeCN propilszelenocianát 35 szulfolánszelenocianát (C6 H 5 -CH 2 ) 3 S+Br tribenzilszulfóniumbromid (C2 H 5 ) 3 Se+Brtrietilszeléniumbromid 40 (HOOC—CH2 —S—CH 2 —) 2 2,5 -ditiahexán-1,6-dikarbonsa v (HOOC—CH2 —CH 2 —S—CH 2 —) 2 3,6-ditiooktán-l,8-dikarbonsav (H03 S—CH 2 —CH 2 —CH 2 —S—C 2 H 2 —) 2 45 4,7-ditiadekán-1,10-diszulfonsav (HOOC—CH2 —S—CH 2 —) 2 CH 2 2,6-ditiaheptán-1,7-dikarbonsav (HOOC—CH2 —Se—) 2 diszelén-diglikolsav 50 H—Se—CH2 —COOH szelenoglikolsav H—S—CH2 —COOH tioglikolsav difenildiszulfid-2,2'-dikarbonsav 55 HOOC—CH2 —Se—CH 2 COOH szelenodiglikolsav Ezek a vegyületek önmagukban ismertek és ismert eljárások szerint előállíthatók. A találmány szerint alkal-60 mázasra kerülő nitrogén-, szelén- és kénvegyületeket körülbelül 10-8 —0,5 mól/l fürdőfolyadék koncentrációban használjuk, mimellett ezek a vegyületek egymagukban vagy egymással keverve adhatók a fürdőhöz. Ezenkívül a fürdő további adalékokként önmagában 65 ismert szokásos alkotórészeket tartalmazhat, ilyenek pél-2
