171665. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet különösen teherszállító járművek rakfelületének oldal- és hátfalreteszelésére

3 171665 4 egyik oldalán, míg a működtetőkar másik, zárt végállásában az említett egyenes másik oldalán helyezkedik el. A találmányt az alábbiakban célszerű példaképpeni kiviteli alakok kapcsán, a mellékelt rajz alapján részletesen is ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőszerkezet célszerű példaképpeni kiviteli alakjának vázlatos részmetszete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak metszete a működtetőkar különböző mozgásfázisainak feltüntetésével, a 3. ábra egy másik példaképpeni kiviteli alak vázlatos részmetszete, a 4. ábra és az 5. ábra ezen utóbbi példaképpeni kiviteli alak különböző üzemi helyzeteit bemutató részleges metszet. A találmány szerinti rögzítőszerkezet rajzon feltüntetett példaképpeni kiviteli alakjai négyszögkeresztmetszetű 10 rögzítőoszloppal rendelkeznek, amelynek alsó tartományában a jármű 12 rakfelületén mereven rögzített 13 fogadóelem behatolását megengedő 11 nyílás van kiképezve. A 13 fogadóelembe 16 működtetőkarral 15 csatlakozóheveder révén függőleges irányban meneszthető 14 zárnyelv illeszthető. Felső végén a 16 működtetőkar csuklósan csatlakozik a felső tartományában 18 reteszelőcsapként kiképzett 17 vezetőrúddal, aholis a 18 reteszelőcsap a 10 rögzítőoszlopban helytállóan elrendezett 19 keresztborda furatában van megvezetve. A 19 keresztborda egyidejűleg a 17 vezetőrúd körül elhelyezett 20 nyomórugó felső végének feltámasztófelületét is képezi, míg a 20 nyomórugó alsó vége a 16 működtetőkarhoz a 17 vezetőrúd 22 csapjától meghatározott távolságban csuklósan csatlakoztatott 21 karra van feltámasztva. A 21 kar a 16 működtetőkarhoz 23 forgástengelyben csatlakozik. A 23 forgástengelytől a 20 rugóra feltámaszkodó felületig terjedő karhosszúság úgy van megválasztva, hogy a 16 működtetőkar 1. ábrán feltüntetett nyugalmi véghelyzetében a 20 nyomórugó csaknem teljesen összenyomott állapotban van, és csupán néhány millimétert kitevő összhézaggal rendelkezik az egymásra teljesen felült menetekkel jellemezhető állapothoz képest. Amennyiben bármely oknál fogva a 18 reteszelőcsap befeszül reteszelt helyzetében, példaképpen tehát amennyiben az oldalfalon vagy a hátfalon rögzített 24 reteszelőelem a 18 reteszelőcsapot hajlítónyomaték és/vagy nyíróerő révén befeszíti, úgy annak oldása a 16 működtetőkar időlegesen helytállónak tekinthető 22 csap körüli elforgatásával lehetséges. Ezen mozgás során a 21 kar a rugómenetek teljes összenyomódásáig összenyomja a 20 nyomórugót, így az utóbbi a 21 kar ellenében helytálló támasztófelületet ad. A 16 működtetőkar felfelé irányú továbbfordítása során a forgás most már a 23 forgástengely körül következik be, és mivel a 17 vezetőrúd 22 csapja a 23 forgástengelytől meghatározott térközzel van elrendezve, e térköz emelőkart képez, amellyel nagy forgatónyomaték fejthető ki a 18 reteszelőcsap 17 vezetőrúdjára. E forgatónyomatékból eredő húzóerővel a 18 reteszelőcsap befeszített állapotban is könynyen kihúzható a hátfal vagy oldalfal 24 reteszelőeleméből. A fenti találmány szerinti rögzítőszerkezet lehetővé teszi a 20 nyomórugó csekély előfeszítésre történő méretezését és kizárja a 16 működtetőkar rugóerő hatására történő hirtelen felcsapódásából eredő balesetek veszélyét. Olyan alkalmazás mellett, amikor ugyanazon rögzítőoszlopban ikerelrendezésű rögzítőszerkezet van kiképezve példaképpen a gépjármű oldalfalának mindkét végén történő reteszelése céljából, előnyösnek bizonyult a találmány szerinti rögzítőszerkezet olyan kiviteli alakja, amelynél a 16 működtetőkar meghatározott, stabil reteszelt, illetve oldott véghelyzetekkel rendelkezik, továbbá olyan stabil véghelyzete is van, amely a nyomórugó összenyomott állapota ellenére is stabil. Ugyanezen alkalmazás esetén továbbá előnyös, ha a rögzítőszerkezet oldott állapotában a rögzítőoszlopok és a gépjármű rakfelülete közötti rögzítőkapcsolat is oldott állapotban van, így a rögzítőoszlopok eltávolíthatók a rakfelületről. A 3-5. ábrák a találmány szerinti rögzítőszerkezet ezen utóbbi követelményeket is kielégítő példaképpeni kiviteli alakját tüntetik fel különböző üzemi helyzetekben. E kivitelnél a 21 kar egymással 25 csukló révén összekötött 21a és 21b karrészekből áll. A 21a karrésznek a 25 csuklóval ellentétes szabad vége az 1. és 2. ábrán feltüntetett példaképpeni kiviteli alakkal analóg módon a 20 nyomórugóra feltámasztott támasztófelületet képez, míg a 21b karrész 25 csuklóval ellentétes végén a 16 működtetőkarhoz van 23 forgástengely révén csuklósan csatlakoztatva. A 3. ábrán feltüntetett üzemi helyzetben a 16 működtetőkar nyugalmi, a reteszelést záró üzemi helyzetben tartózkodik, a 18 reteszelőcsap a 24 reteszelőelembe bedugott helyzetben és a 14 zárnyelv a 13 fogadóelemben elfoglalt helyzetben van, ily módon a 10 rögzítőoszlop mereven van rögzítve a 12 rakfelülethez és a rakfelület hátfala vagy oldalfala 24 reteszelőelemei révén ugyancsak mereven csatlakozik a 10 rögzítőoszlophoz. A 16 működtetőkarnak a 4. ábrán feltüntetett üzemi helyzetében a 18 reteszelőcsap a 24 reteszelőelemből kihúzott, tehát oldott állapotban van, így tehát a rakfelület oldalfala vagy hátfala ismert módon elrendezett vízszintes, az alsó faléi mentén a rakfelülethez csatlakoztatott csuklópántok körül lehajtható. A 10 rögzítőoszlop és a 12 rakfelület közötti merev kapcsolat azonban változatlanul fennáll. A 16 működtetőkar továbbforgatása során a 14 zárnyelv kihúzódik a 13 fogadóelemből, miközben a 21a és 21b karrészek felfelé elmozdulva összenyomják a 20 nyomórugót. A 18 reteszelőcsap megmarad oldott helyzetében. Amikor a 16 működtetőkar felső véghelyzetét eléri, a 23 forgástengely a 25 csuklót a 22 csappal összekötő képzeletbeli egyenes másik oldalára kerül át, minthogy a 21a és 21b karrészek a 16 működtetőkarral könyökemelőt képeznek. Ennek következtében a 16 működtetőkar a 20 nyomórugó erejének hatására ezen felső üzemi helyzetben is stabil véghelyzettel rendelkezik. A 20 nyomórugó ennek ellenére előfeszített állapotban 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2