171608. lajstromszámú szabadalom • Vágóelemek fűrészlapokhoz
3 171608 4 tesznek szükségessé, amely ebben az irányban a fűrészlap útján nem vihető, illetve nem vehető fel. Ily módon a. fűrészlapok oldalra kitérnek és az ezt követően a fűrészelési irányban lecsökkent vágási nyomásnál hosszú út szükséges ahhoz, hogy a 5 megfelelő vágási irányban visszatérjen. Ha a vágási nyomás a fűrészelés irányában nem csökken, a fűrészlapok annyi ideig térnek ki, míg adott körülmények között a fűrészelési folyamatot meg nem kell szakítani. 10 A találmány elé kitűzött cél a fűrészlapok oldalirányú megfutásának csökkentése és ezzel egyidejűleg a vágási teljesítmény növelése az építőanyagok fűrészelésénél, elsősorban terméskövek vágásánál, továbbá a fűrészelési folyamat gazdaságos- 15 ságának növelése, valamint az ezt követő megmunkálási folyamatok megjavítása. Cél továbbá az is, hogy az építőanyagok, elsősorban terméskövek fűrészeléséhez felhasználásra 20 kerülő fűrészlapok vágóelemeit oly mértékben megváltoztassuk, hogy a fűrész eltérése az előírt vonaltól a minimumra csökkenjen. Ekkor olyan feltételeket kell teremteni, hogy a vágóelemen fellépő, már csekélymértékű oldalirányú erő is odavezessen, hogy 25 az elkerülhetetlenül félreszaladó fűrészlap ismét visszaugorjon az előírt vonalra. A találmány szerint a feladatot úgy oldjuk meg, hogy a fűrészelési folyamat alatt fogásban levő 30 vágóelemfelületeket nagyságukat illetőleg úgy képezzük ki, hogy az aktív vágóelem elülsőfelület, amely a fűrész előrehaladását biztosítja, meghatározott arányban áll a vágóelem oldalsó felületével. Ez az arány megközelítőleg megfelel a fűrészlap vágás- 35 irányú stabilitása és az oldalsó irányú stabilitása közötti aránynak. Az aktív vágóelem oldalfelületének arányos kialakítása - amikor is ezek a vágóelem elülső felületére derékszögben állnak— oly módon történik, hogy az aktív vágóelem oldalfelületekhez 40 csatlakozóan, a vágóelem rögzítési oldala felé haladó, kétoldali kúposságot képezünk. A kúposság szögét a vágóelem szélességében végbemenő kopásnak a magasságban végbemenő kopáshoz való aránya szabja meg, és ezt úgy választjuk meg, hogy a vágóelem 45 elülső felületének az aktív vágóelem oldalfelülethez való aránya a vágóelem elhasználódása során megközelítőleg konstans maradjon. Ezáltal a vágóelem geometriai alakja minden 50 esetben a fűrészlap stabilitási arányától és a vágóelem kopási magatartásától függ. Az aktív elülső- és oldalsófelületeknek a fűrészlap stabilitási arányának megfelelő méretezésű kivitele olyan hatást fejt ki, hogy a fűrészlap csekélymértékű megszaladásánál, és 55 az ezzel együttjáró, a fűrészlapra egyenlőtlenül ható oldalerőknél ez rövid időn belül ismét visszaugrik a kivitelezendő fűrészvágás előírt vonalára. Továbbá azáltal, hogy a fűrészlapnak a kivitelezendő fűrészvágásnak megfelelő, előírt vonalra való visszaveze- 60 téséhez a fűrészlapról csak csekély oldalirányú erőt kell felvinni, lehetővé válik a fő vágóerő és ezáltal a vágási teljesítmény lényeges növelése. A fő vágóerő és az oldalirányú erő együttesen csak olyan értékeket érhetnek el, amely elegendő azon húzófeszültség 65 megszüntetéséhez, amely a fűrészlap vágóbetétoldalánál fellépő, előfeszítőerő következtében jön létre. Ezen túlmenően a vágóelem kúposítása — amelyet a szélességi és magassági aránynak megfelelően alakítunk ki — odahat, hogy a fűrészelési folyamat alatt az erőviszonyok a fűrészlap stabilitási arányával arányosak maradnak. A vágóelemek kúpos kialakítása ellensúlyozza a fűrészlap beékelődését és lehetővé teszi, hogy az erő-és feszültségviszonyokat a fűrészlap vágóbetétoldalán statikusan meghatározott rendszerek útján alakítsuk ki, és azokat a különféle építőanyagok, elsősorban a terméskő megmunkálhatóságának megfelelően változtathassuk meg. Végül is pedig a találmány szerinti megoldással a fűrészlapok ún. „megszaladásának" okát is megszüntetjük, éspedig a fűrészlapra ható erőviszonyokat, amelyek okozati összefüggésben állnak magával a fűrészlapnak a szerkezeti alakjával. A találmány szerinti megoldással növelhető a fűrészelési munkálatok teljesítménye, ugyanakkor megjavíthatok a fűrészelt építőanyag, elsősorban a terméskő, felületi tulajdonságai. A találmányt egy előnyös kiviteli példán, a csatolt rajzmellékletek kapcsán részletesen ismertetjük, ahol az 1. ábra egy fűrészlapszakaszt mutat be a ráforrasztott vágóelemmel, a 2. ábra egy kőtömböt ábrázol az elméletileg tervezett és a gyakorlatban elért fűrészvágással. A 2 fűrészlap hosszanti irányban excentrikusan van előfeszítve oly módon, hogy a 6 vágóbetét felőli oldalon maximális húzófeszültség lép fel, amely ellenhatást fejt ki a 2 fűrészlapnak a kivitelezendő fűrészvágat előírt 8 vonaláról való letérésével szemben a 7 munkadarabban. Elméletileg a 6 vágóbetét felőli oldalon fellépő húzófeszültség a V fő vágóerő vagy az S oldalirányú erő útján kiküszöbölhető. Ha ezeket az elméletileg lehetséges erőket (Ve és S e ), amelyek mindenkor önmagukban hatva a 2 fűrészlap vágóbetét felőli oldalán keletkező húzófeszültséget megszüntetik, egymáshoz arányosítjuk, úgy a fűrészlap stabilizációs arányára a következő összefüggést kapjuk: ahol: | '= a fűrészlap stabilizációs aránya, Ve = az elméletileg lehetséges fő vágóerő, Se = az elméletileg lehetséges oldalirányú erő. A gyakorlatban a V és az S az alábbi határok között mozog; 0<V<Ve O < S < Sg amikor is a V és S együttes összege csak annyi lehet, amely a 2 fűrészlap 6 vágóbetétoldalán fellépő húzófeszültség megszüntetéséhez szükséges. 2
