171594. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas tengelykapcsoló

3 171594 4 valamint, hogy általában bizonyos mértékű játékkal rendelkeznek. Az utóbbiak miatt nehéz elkerülni a túlterhelési tendenciát olyan hajtási feltételek mellett, amelyek a torziós rezgési energia állandó növekedésével járnak. A találmány célja ezért az is, hogy a hátrányokat kiküszöbölje és olyan rugalmas tengelykapcsolót szolgáltasson, amely önközpontozó és amely elvileg független a külön csapágyazott felületektől. A találmány célja továbbá a játék kiküszöbölése, és olyan rugalmas elem alkalmazása, amely a behajlás és az erő közötti aránynak megfelelő változóképességgel rendelkezik és ily módon csökkenti a torziós mozgási energia okozta túlterhelési tendenciát az elméleti kritikus sebességnek a torziós terhelés függvényében történő változtatásával. A kitűzött célokat a találmány értelmében olyan rugalmas tengelykapcsolóval oldjuk meg, amelynél vagy a meghajtó, vagy a meghajtott forgatható részben kialakított, általánosságban radiális rések vagy nyílások vannak kialakítva, amelyekben a másik részből kinyúló illesztőcsapok vannak elhelyezve. Ezek az illesztőcsapok vagy rugalmas anyaggal vannak bevonva, vagy ilyen anyagból készült, megfelelő vastagságú hüvellyel vannak ellátva. A kapcsolat a meghajtó és a meghajtott részek között felületcsoport párok révén van biztosítva, és a párok egyik csoportjára ható eredő erő iránya merőleges a másik pár-csoportra ható erők eredőjére. Egy előnyös kiviteli alaknál a két csoport két, egymással átmérő irányban szemben levő felület-párt tartalmaz, amelyek a forgástengelyen átmenő síkkal párhuzamosak, és több ilyen, lényegében egymásra merőleges, átellenes felület-pár biztosítja a meghajtó és a meghajtott részek központozását, a meghajtóerő az összekapcsolt részek között rugalmas elem útján van átadva. Az illesztőcsap és a rugalmas anyag között, vagy a rugalmas anyagba bevulkanizálva laprugók lehetnek elhelyezve. A találmány tehát rugalmas tengelykapcsoló, amely egy meghajtó és egy meghajtott szerkezet-rész között van elhelyezve, amelynek lényege, hogy mindegyik rész több, egymástól a kerület mentén távközzel elválasztott, a hajtás átvitelére alkalmas érintkezőfelület-csoporttal rendelkezik, és mindegyik csoport az egyes részeken kialakított felület-párokat tartalmaz, és mindegyik pár felületei a szerkezet-részek forgástengelyén átmenő radiális síkokban vagy ezekkel lényegében párhuzamos síkokban vannak elhelyezve, és a hajtás átvitelére alkalmas mindegyik érintkezőfelület-pár felületei között rugalmas tag van elhelyezve, amely e felületek között közvetlen kapcsolatot alkot. Nyilvánvaló tehát, hogy a találmány értelmében kitűzött célokat, illetve az ennek megfelelően támasztott követelményeket olyan, találmány szerinti rugalmas tengelykapcsolóval elégítjük ki, amelynél a két forgó szerkezet-rész közötti nyomaték olyan átvivőfelületek útján van átadva, amelyek a forgástengelyen átmenő radiális síkokkal párhuzamosak és a kerület mentén csoportokban vannak elrendezve, és mindegyik részben mindegyik csoport két felülete helyezkedik el, amelyek együttműködnek a másik részen kialakított két felülettel, és a felületek között elhelyezett rugalmas anyag oly módon van kialakítva, hogy különböző átadandó erőkhöz különböző érintkezési felülettartományok vannak hozzárendelve, rugalmassága pedig elvileg a kétféle hajtási irányban eltérő annak következtében, hogy 5 a rugalmas anyaggal együttműködő rugótagok vannak elhelyezve, azon az oldalon, amelyen normál esetben nem történik nyomatékátadás, és végül, e radiális, a kerületen körben elrendezett felület-csoportok nemcsak az átvitt erők kiegyensúlyo-10 zására, hanem az említett kialakítás eredményeként a két érintkező rész központozására is alkalmasak. A találmány szerinti megoldással a normál hajtási irányban egyszerű módon lehet biztosítani akár csekély, akár nagyfokú rugalmasságot, mivel az 15 érintkező felületeket a követelményeknek megfelelően lehet megválasztani. A találmány egyik fő feladata, hogy olyan, rugalmas erőátadó anyaggal rendelkező tengely-20 kapcsolót hozzon létre, amely nemcsak normál nyomatékváltó forgó házának meghajtására alkalmas, hanem reteszelőkapcsolós közvetlen fokozatú nyomatékváltó meghajtására is, amelyet bizonyos körülmények között alacsony motorsebességnél is 25 be kell kapcsolni, például hidraulikus fékezéskor. Ezt a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy csökkentjük, sőt gyakorlati szempontból kiküszöböljük a hézagot oly módon, hogy a rugalmas anyag és mindegyik érintkezőfelület-pár egyik felülete között 30 rugó van elhelyezve, és hogy a felület-párt alkotó felületek között speciális kialakítású rugalmas anyag van elhelyezve. A találmányt az alábbiakban néhány példakénti 35 kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzokon: az 1. ábra a találmány szerinti tengelykapcsoló egy motor és egy hajtómű között való elhelyezését 40 szemlélteti vázlatosan, a 2. ábra az 1. ábra szerinti 2-2 vonal mentén felvett oldalnézetben, részben metszetben tünteti fel az, egy motor lendkereke és egy nyomatékváltó forgó háza között beiktatott találmány szerinti 45 tengelykapcsolót, a 3. ábra a 2. ábra szerinti 3—3 vonal mentén felvett metszet, a 4. ábra a 2. ábra szerinti 4-4 vonal mentén felvett metszetet tüntet fel nagyobb méretarány-50 ban, az 5. ábra a találmány egy eltérő kiviteli alakjának egy részletét mutatja a 2. ábrához hasonló metszetben, a 6. ábra az 5. ábrán feltüntetett Z nyfl irá-55 nyából tekintve, nagyobb méretarányban mutat egy, a 3. ábrához hasonló nézetet, a 7. és 8. ábrák a rugalmas elemet tüntetik fel felülnézetben és metszetben, a tengelykapcsoló-félrészre szerelése előtt, 60 a 9. ábra a 8. ábra szerinti rugalmas elem egy eltérő kiviteli változatát mutatja, a 9A) ábra a 9. ábrán bekarikázott részletet nagyobb méretarányban mutatja, a 10. ábra a találmány szerinti tengelykapcsoló 65 rugalmasságát szemléltető diagram. 2 ,