171578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzodipirán-dikarboxamidok N,N'-ditetrazolil-származékainak előállítására
15 171578 16 14. példa 1,0 g 3,5-dihidroxi-2,4-di-/3-[N<tetrazol-5-il)-karboxamido]-l,3-dioxo-propil/-anizol 10 ml dimetilacetamid oldatával képezett szuszpenzióját és 1 ml koncentrált sósavat mérsékelt refluxálás közben melegítünk 1 óráig. Az elegyet leszűrjük és a maradékot forró dimetilacetamiddal mossuk és vákuumban szárítjuk 80 C°-on. Barnássárga színű 5-metoxi-4,10-dioxo-4H,10H-benzo[l,2-b : 3,4-b']dip irán-2,8-bisz[N-(tetrazol-5-il)]-karboxamidot kapunk, mely 300 C° fölött olvad. Hozam: 48%, az elméletire vonatkoztatva. 15. példa 0,1 g 5-metoxi-4,10-dioxo-2,3,8,9-tetrahidro-4H,10H-benzo[l,2-b : 3,4-b']dipirán-2,8-bisz[N<tetrazol-5-il)]-karboxamid és 0,2 piridinium bromid-perbromid és 115 ml jégecet elegyét 18 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet ezután vákuumban bepároljuk, a maradékot vízzel mossuk, majd szárítjuk és barnássárga 5-metoxi-4,10-dioxo-4H,10H-benzo[l,2-b : 3,4-b ]dipirán-2,8--bisz[N-(tetrazol-5-il)]-karbpxamidot kapunk, olvadáspontja > 300 C°. Hozam 26%, az elméletire vonatkoztatva. 16. példa 0,2 g 5-metoxi-4,10-dioxö-4H,10H-benzo[1,2-b : 3,4-b']-dipirán-2,8-bisz(l,4-dibenzil-tetrazolin-5-il-idén)-karboximid 30 ml jégecettel képezett és 5 csepp koncentrált sósavat tartalmazó oldatához 0,1 g 5%-os palládium/szén-katalizátort adunk. Az elegyet 60 C°-on 3 atm kezdő nyomáson hidrogénezzük 24 órán keresztül. A katalizátort szűréssel eltávolítjuk és az oldószert vákuumban bepároljuk. A maradékot éterrel jól átmossuk és barnássárga 5-metoxi-4,10-dioxo-4H,10H-benzo[l,2-b : 3,4-b']dipirán-2,8-bisz[N<tetrazol-5-il]-karboxamidot kapunk, mely termék 300 C° felett olvad. Hozam: 45%, az elméletire vonatkoztatva. A. példa Az alább közölt módszerrel értékelhetjük ki, hogy mennyire hatásos egy vegyület a túlérzékenység farmakológiai mediátorai felszabadulásának gátlásánál. Ebben a tesztben azt becsüljük fel, mennyire hatásosak a vegyületek patkányoknál a passzív bőr túlérzékenységi reakció gátlásában. Bebizonyosodott, hogy ez a tesztforma megbízható kvalitatív eredményeket szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a vizsgált vegyületek mennyire hatásosak embernél az anti-test-antigén-reakciók meggátlásában. A tesztben 100-150 g testsúlyú, Charles River France/Fisons-féle hím vagy nőstény tenyésztett patkányokat sub cutan megfertőztünk N. brasiliensis lárvákkal egy hetes intervallumokban oly módon, hogy a dózist 2000 lárva/állatról mintegy 12 000 lárva/állatra növeltük, hogy létrehozzuk a fertőzést. 8 hét után a patkányoktól szívpunkcióval 5 vért vettünk és minden állattól 15-20 ml vért gyűjtöttünk össze. A vérmintákat ezután 21 000°/sec fordulatszámmal centrifugáltuk 30 percig, hogy a vérsejteket eltávolítsuk a vérplazmából. A szérumot összegyűjtöttük, hogy N. brasi-10 liensis antitestet tartalmazó szérumot kapjunk. Egy próba érzékenységi tesztet hajtottunk végre abból a célból, hogy meghatározzuk azt a minimális szérum-mennyiséget, amely a kontroli-állatoknál 2 cm átmérőjű hólyagot idéz elő a bőrön. Azt találtuk, 15 hogy a 100-130 g testsúlyú patkányok optimális érzékenységét akkor kapjuk meg, ha a szérumot nyolc rész fiziológiás sóoldattal hígítjuk. Ezt a hígított oldatot A szérum antitestnek nevezzük. Az antigént, amely az A szérumban levő antitesttel 20 reagál, úgy állítjuk elő, hogy a fertőzött patkányok beléből eltávolítjuk az N. brasiliensis férgeket, a homogenátumot centrifugáljuk és összegyűjtjük a szupernatáns folyadékot. A folyadékot sóval hígítjuk, így a protein-tartalom 1 mg/ml lesz és ez 25 lesz a B-oldat. 100-130 g testsúlyú Charles River France/Fisons tenyésztett patkányokat intradermális injekcióval tettünk érzékennyé azáltal, hogy az állatok jobb 30 horpaszába 0,1 ml A szérumot oltottunk. Az érzékenység 24 óráig fejlődött ki, majd a patkányokat intravénásán beoltottuk 1 ml/100 g testsúly B oldat (0,25 ml), Evans Blue festékoldat és a vizsgált vegyület oldatának elegyével (változó ha-35 tóanyagtartalommal, 0,5 ml). Az oldhatatlan vegyületeket öt perccel a B oldat és az Evans Blue festék intravénás beadása előtt külön intraperitoneálisan adagoltuk. A vizsgált oldatban levő hatóanyag minden százalék-szintjével öt patkányt ol-40 tottunk be. öt patkányt használtunk kontrollként minden teszt során. A vizsgált vegyület adagjait úgy választjuk meg, hogy az inhibiciós értékek egy skáláját kapjuk. A B oldattal történő beoltás után harminc perc-45 eel a patkányok elpusztulnak, bőrüket eltávolítjuk és kifordítjuk. A túlérzékenységi reakció intenzitását úgy értékeljük ki, hogy összevetjük az Evans Blue festék okozta jellegzetes kék foltot az érzékenységi helyzetben a kontroll állatok foltjának 50 méretével. 0-nak jelöljük a folt méretét, ha nem sikerült foltot kimutatni, azaz a gátlás 100%-os és 4-nek, ha a folt méretében nincs változás, azaz nincs gátlás. Az egyes dózis-szintekre a százalékos gátlást a következő képlet alapján számoljuk ki: 55 (kontroll csoport átlageredménye — - kezelt csoport átlageredménye) x 100 gátlás% = • kontroll csoport átlageredménye 60 A különböző adagszintekhez tartozó százalékos gátlási értékeket minden vegyületnél grafikusan ábrázoltuk. Ezekből a függvényekből meghatározható a túlérzékenységi reakció 50%-os gátlásához szük-65 séges dózis (IDS0 )s
