171552. lajstromszámú szabadalom • Csúszásgátló hólánc
171552 8 dülése közben az egyik összekötő láncról a másikra nehezedjék, amely eközben az út felületével nem súrlódik, s így a lánc kopása is kisebb mértékű lesz. A találmány szerinti hólánc alkalmazásával tiszta úton 60-80 km/óra sebességgel lehet kényelmesen haladni anélkül, hogy a hólánc gátló hatást idézne elő. Havas, vagy jeges úton pedig a hagyományos hóláncok által okozott kedvezőtlen jelenségek -a lánc zörgése, erős kopás - nem fordulnak elő. A hóláncon alkalmazott kengyelek viszonylag keskenyek, s rajtuk egy sor borda, vagy szemölcs van kiképezve. A papucsokon viszont több bordasor, illetve szemölcs van kiképezve, a kengyel szemölcsei között a hó nem tud összetapadni és eljegesedni. A papucsok szemölcseinek oldala ugyanis ferde és két szemölcs-sor között egy olyan szög (lásd a 4. ábrán az a. szöget) van, amely között a hó megtapadhat. A poliuretán alapanyagú kengyel igen szívós, tehát kanyarvétel közben sem csúszik meg. Akkor sem következik be kerékcsúszás ha hirtelen kell fékezni, és a kengyel nem csavarodik el. Az anyag összetételénél fogva -40 C°-t bír ki és annál keményebb, minél hidegebb a környezeti hőmérséklet. A 11. ábrán látható kiviteli alak esetében a kengyel behajlított szárain 16' és 16" bütykök vannak. A két bütyök között a szár el van vékonyítva úgy, hogy kifelé vissza lehet hajtani, mivel a bütykök a szár belső felületén helyezkednek el. A 26 behajtásnál a két 16' és 16" bütyök egymáshoz illeszkedve egy 16 bütyköt képez, mimellett a külső szárrészen egy 27 nyúlvány van. A 27 nyúlványt a kengyel 6 szárán levő 14 láncszemmel lehet a szárral együtt rögzíteni oly módon, hogy a visszahajtott szár nyúlványára a láncszemet rászorítjuk. A nyúlványon lehet egy kis 31 dudort formálni, amely a 14 lánc visszacsúszását meggátolja. A láncszem méretei természetesen úgy vannak megválasztva, hogy rajta keresztül lehessen dugni a 27 nyúlványt, majd a 6 szárral együtt lehet rögzíteni. A 16' és 16" bütykök tehát a-14 láncszemmel együtt rögzítési feladatokat látnak el. Fentiekből nyilvánvaló, hogy a kengyelekhez külön rögzítőelemre nincs szükség. A helyesen méretezett, jól illesztett és kellően rögzített kengyelek kifogástalanul működnek. A 2. és 10. ábrán látható rögzítőszerelvények biztonságát fokozni lehet egy patkó alakú 28 bilincs segítségével, amelynek elég szűknek kell lenni ahhoz, hogy a 16 bütyköt rögzítse, annak esetleges kicsúszását meggátolja, de elég tágnak kell lennie ahhoz, hogy a 14 láncszemen átdugható legyen. A kengyel 6 szárát először átdugjuk a 14 láncszemen. Ezután a 28 bilincset, majd a 28 bilincset a kengyel szárának legkeskenyebb részére ráhúzzuk, utána a 14 láncszemet és 28 bilincset egymáshoz és a kengyel szárához szorítjuk. A láncszem biztosítására egy 20 rögzítőelemet használunk (lásd a 12-14. ábrákat). Ennek anyaga szintén poliuretán és úgy van kialakítva, hogy két végén egy-egy 36 fej van. A 36 fej mérete akkora, hogy szélességében a láncszemen " átdugható legyen. Az összekötőláncot a kapcsold lánchoz rögzítő láncszem nyújtott alakú és vak mivel hosszabb, mint az előbbi láncot alkotó lánc szemek. Amikor tehát a 29 láncszemet (lásd 5 13. ábrát) a kapcsolólánc egyik 14 láncszemén ál dugjuk, akkor a 29 láncszemmel kapcsolódó kövei kező 28 láncszem felütközik a 14 láncszemhe2 Ekkor a 20 rögzítőelemet is átdugjuk a 29 lánc szem nyílásán, amelynek n-mérete nagyobb, mint 10 20 rögzítőelem 36 fejének m-szélessége. A rög zítőelem (lásd a 12. ábrát) két 36 fejét ugyanis eg; C-D távolságú bemarás választja el. Ennek a mé rete a láncszem belső méretével megegyezik. Ha ; bemarás tartományát az X—Z metszővonallal el 15 metszük, akkor egy olyan négyszöget kapunk amelyet a 13. ábrán vonalkázva ábrázoltunk. A 2( rögzítőelemet tehát keresztirányban kell a lánc szemen átdugni, majd a bemarás tartományánál elérésekor el kell fordítani, miáltal a rögzítőelem ; 20 14 láncszemmel párhuzamosan helyezkedik el (lás< a 14. ábrát). Ha mármost a 14. ábrán látható nyíl irányábai az összekötő láncot meghúzzuk, akkor a 29 lánc szem a rögzítőelemen megszorul. A kötés akkor jc 25 hogyha a C-D távolságú lemarás pontosan illesz kedik a láncszemen belül és a rögzítőelemet csal bizonyos erővel lehet elfordítani. A bevonalkázot négyszög (13. ábra) átlói mentén ugyanis rugalma erő ébred, amely csavarásra veszi igénybe a rögzitc 30 elemet, ennélfogva hogyha a rögzítőelem 36 feji elforgatjuk, akkor egy negyedfordulat után a zára létrejön. A lánc megszúszásának meggátlására szolgál e az egyszerű rögzítőelem, amelynek felszerelése 35 hólánc súlyát számottevő mértékben nem növeli kitűnően rögzít, a lánc-csörgést kiküszöböli és sok kai erősebb, mint a hagyományos acél-horgokbó kialakított rögzítő, illetve kapcsolóelemek, s azok nál olcsóbb is. 40 A rögzítőelem. leggyengébb keresztmetszete ; vonalkázott négyszög (lásd a 13. ábrát). Ha a 2\ láncszem két határolóoldala között 7 mm távolsá] van, (ez kb. megfelel a hagyományos hólánc-méret nek) akkor a négyszög területe 49 mm2 . A poliure 45 tán szakítószilárdsága 5 kg/mm2 , tehát a rögzítő elem igénybevett keresztmetszete 245 kg erő hatásnak van kitéve. Franciaországban olyan fémhorgokat alkal máznak a túrakocsik hóláncain, amelyeknek súly: 50 17 gramm, tehát kapcsoló- illetve rögzítőelemkén 1,5 gramm a többletsúly. Ehhez jön azonban az hogy a találmány szerinti megoldásnak megfeleli kapcsolóelem nem rozsdásodik, nem szorul ápolás ra, csökkenti a zajt és nem csúszik ki. 55 Lehet alkalmazni a kapcsolóláncok végén egy 3( horgot is (lásd a 9. ábrát), melynek súlyi 20-30 gramm. A rögzítőelem 36 fejét ebben az esetben i szaggatott vonalnak megfelelően nagyobbra képez 60 hetjük ki (lásd a 12. ábrát). Erre akkor van azon ban csak szükség, ha a kapcsoló lánc hosszát mej akarjuk növelni. Hasonló a helyzet akkor, hogyha a lánc végé két rögzítő- ill. kapcsolóelemmel kötjük össze 65 amelynek segítségével a láncot egyrészt a kerék 4
