171535. lajstromszámú szabadalom • Függő ékszerlánc
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. XI. 15. (WA-308) Svédország-beli elsőbbsége: 1973. XI. 16. (73/15.541-8) 1-5. igénypontok 1974.1. 24. (74/00918-4) (6-10 igénypontok) Közzététel napja: 1977. VIII. 27. Megjelent: 1978. IX. 30. 171535 Nemzetközi osztályozás: A44C 11/00 Wahlbeck Hans Gustav Erik, gyáros Stallarholsen, Svédország Függő ékszerlánc 1 A találmány tárgya láncszemekből összeállított függő ékszerlánc, amelynek egyik végén rugósgyűrű, a másik végén pedig egy összekötőgyűrű van elhelyezve, amely bekapcsolható a rugós gyűrűbe. Az ismert láncszemekből alkotott ékszerláncoknál 5 az összekötőgyűrű szokásosan a lánc legutolsó gyűrűjéhez van forrasztva. Hasonlóképpen a rugósgyűrű összekötőgyűrűje is forrasztva van a lánc másik végén levő legutolsó láncszemhez. Az ilyen módon alkotott ékszerláncok több szempontból hátrányosak. 10 Ugyanis ha az összekötőgyűrűt a lánc legutolsó szeméhez forrasztással rögzítik, akkor a forrasztóanyag igen gyakran az utolsó láncszemeken megfolyik, minek következtében a lánc vége merev egységgé alakul. Ez a jelenség főleg akkor jön létre, 15 amikor igen kis szemekből alkotott láncok esetében a láncszemek között kapilláris hatás keletkezik és ez megnehezíti, hogy a forrasztást csak a kívánt pontban lehessen elvégezni. Mint ismeretes, a láncot általában folyó-hosszban 20 gyártják, ezután benagyolják, hogy ezáltal az egyenetlenségeket lemunkálják, majd hogy a lánc sima felületű legyen polírozzák. Ha ezután a lánc végére összekötő-láncszemet forrasztanak, akkor a lenagyolt és polírozott lánc a forrasztás folyamán 25 történt felmelegítés miatt elveszti simaságát és felülete homályossá válik. Ez a jelenség különösen a nagyobb fényvisszaverőképességű ún. fazettázott szemcsékből kialakított lánc esetében hátrányos. A lánc végéhez forrasztott összekötőgyűrű legtöbbször 30 problémát okoz, amikor a láncból olyan ékszert állítanak össze, amelynek igen kis átmérőjű láncszemei vannak. Ennek során az összekötőgyűrűt akis átmérőjű láncszem nyílásán át kell átnyújtani. Ugyanez a probléma adódik, amikor a láncot rövidíteni kell, abból egy darabot le kell vágni és a lánc végére új összekötőgyűrűt kell forrasztani. Célunk a fent vázolt hátrányok kiküszöbölése, amelyet oly módon kívánunk megoldanuhogy ezáltal elkerülhető legyen a lánc végén az egyes láncszemek akaratlan összeforrasztása. A találmány szerint ezt még egész kisméretű láncszemek esetében is meg*akadályozhatjuk, sőt a lánc bármilyen tetszőleges méretre levágható anélkül, hogy az összekötő-láncszem rögzítésekor a lánc sima, fényes felülete elhomályosulna. A találmány szerint az ékszerláncot a korábbi megoldásokhoz cépest előnyösebben, azaz egyszerűbb módon és gyorsabban készíthetjük, és a iánc könnyebben kapcsolható, mint a korábbi ékszerláncok voltak - amelyeknek nagyon kis átmérőjű összekötőgyűrűjük volt és amelynek összekapcsolása emiatt nehézkes volt. A találmány szerinti ékszerláncnak olyan láncszemei vannak, amelyek a lánc mindkét végén egy-egy összeköt őelemmel rendelkeznek. El van látva továbbá egy önmagában ismert rugósgyűrűvel, vagy ehhez hasonló kapcsolóelemmel. Az összekötőelemek viszonylag széles ellenőrzőjéé-karikával vannak ellátva. Az összekötőgyűrű az említett ellenőrzőjel-karikával van összekötve. Ugyanebbe a karikába van bekap-171535
