171523. lajstromszámú szabadalom • Forgótárcsa kábelek vagy tömlők megfogására és vontatására

3 171523 4 A fentiekben leírt berendezések azonban bonyo­lultak, nagy térigényűek, ezért ezeket inkább fix építményeken, vagy hajókon alkalmazzák. így tehát e megoldások alkalmazási területe korlátozott, és általában korszerűtlennek minősíthetők. 5 Egyszerűbbek és lényegesen kisebb térigényűek azok az egyetlen hajtótárcsát tartalmazó megol­dások, amelyeknél a kerék koszorúján rendszerint ékes-keresztmetszetű csatorna fut körül és ebbe fekszik bele a továbbítandó tárgy. A felfekvési 10 felületen fellépő súrlódás kényszeríti a tárgyat arra, hogy a kerékkel együtt forogjon. E súrlódás növelésére a kerék-koszorút, mely erősen kopik, különbözően alakított vájatokkal lát­ják el, például az 1 085 346 sz. brit szabadalmi 15 leírás szerinti módon. Ugyanezen az elven alapuló másik megoldást ismertet a 2 146 174 sz. francia szabadalmi leírás, mely szerint a kerék-koszorút rugalmas és könnyen cserélhető betétekkel látják el. 20 Ismeretes olyan megoldás is, ahol a hajtótárcsát egyetlen, puhán felfújt gumiabroncs képezi. Ilyen szerkezetet ír le az 1 566 336 sz. francia szabadal­mi leírás. A 2 146 654 sz. francia szabadalmi leírás olyan 25 megoldást ismertet, amelynél a kötelet a tárcsához szorító különálló görgős szerkezetet is alkalmaznak. További megoldás szerint a kötéltárcsa két fél­tárcsából is állhat, abból a célból, hogy a két féltárcsa között elhelyezett, gyors kopásnak kitett 30 betétet könnyen lehessen cserélni (ld. 376 725 sz. svájci szabadalmi leírás). Célszerűnek látszott azonban a kötélben, vagy csőben ébredő húzóerő bevezetésének minél na­gyobb hosszra való szétosztása, amihez a hajtó- 35 tárcsa kerületét merev anyagú szegmensekből ké­pezték ki, oly módon, hogy a szegmensek egymás­hoz képest rugalmasan elmozdulhassanak. Ilyen megoldást ír le az 1 150 127 sz. NSZK szabadalmi leírás. 40 Gondoskodni kell egyben arról is, hogy a hajtó­tárcsa, illetve szegmensei minél nagyobb kerületen fogják körül magát a továbbítandó tárgyat (kábelt, tömlőt, sodronyt, stb.) de ezt természetesen a kerék kerületének csak azon a részén célszerű 45 megtenni, ahol a tömlő fel is fekszik. Ott viszont, ahol a tárcsára a felfutás, illetve a róla való lefutás történik, ennek minél akadálytalanabbul kell meg­történnie. Ezeken a helyeken tehát nem szabad a szegmenseknek a tárgyat körülfogniuk, nehogy a 50 tárcsában és a tárgyon erős kopás lépjen fel. A fenti kívánalmak biztosítására az ismert meg­oldásokon különféle mechanikus szerkezeteket ké­peztek ki, így például bütykös tárcsáról működ- 55 tetett emelőkkel mozgatták a szegmenseket, vagy két tárcsafélből állították össze a hajtótárcsát és e két fél, egy görgőpár szorítása folytán egymáshoz képest szöget zár be, ott ahol a kötél vagy kábel felfekszik a tárcsára, míg a kerület részein a ferdén 60 álló oldalfelületek hozzá sem érnek a továbbítandó tárgyhoz. Mindezeknek a különleges kívánalmaknak a tel­jesítése azonban már túlságosan bonyolulttá tette az eredetileg egyszerű tárcsából álló megoldást. 65 A technika jelenlegi állása szerint ismert beren­dezések tehát költséges, gyakran súlyos, nagy hely­igényű szerkezetek, amelyek nem alkalmasak kis-és közepes mélységű, könnyen mozgó fúróberen­dezéseken történő felhasználásra. A felsorolt berendezések közös hátránya, hogy az adott axiális terheléssel (húzóerővel) arányos szorítóerő biztosítását nem sikerült megoldaniuk. Nem csökkentik továbbá ezek a megoldások kellő mértékben a továbbítandó tárgyra ható felületi nyomást. Az alkalmazott megoldások egyikénél sem sikerült a szegmensek önzárását megvalósítani. A találmány szerinti megoldás célkitűzése olyan fogótárcsa kialakítása, kábelek, tömlők vagy hason­lók megfogására, illetve továbbítására, amely lehe­tővé teszi a technika jelenlegi állásából eredő, a fentiekben vázolt hátrányok kiküszöbölését. A találmány szerinti megoldás lényege, hogy két kitérő tengelyű oldaltárcsája van, melyek között a kapcsolatot hajlékony szegmensek biztosítják és a meghajtás oldalán levő tárcsa csak saját síkjában való elfordulást megengedve rögzített, a másik tár­csa pedig a szegmensek deformációja által meghatá­rozott módon elfordulást és egyidejűleg a rögzített tárcsához szögben való hajlást lehetővé téve ágya­zott, az említett szegmensek pedig a továbbítandó tárgy megfogására alkalmasan vannak kialakítva, annak tengelyfalához képest ferde helyzetű kord erősítést. A találmány szerinti megoldást példaként az 1—7. ábrákon is bemutatjuk, ahol az 1. ábra a vonótárcsa keresztmetszete, a 2. ábra az 1. ábrának megfelelő szerkezet ol­dalnézetben, részmetszettel, a 3. ábra a vonóelemet alkotó szegmensek pers­pektivikus képe, a 4. és 5. ábra a megoldás egy további válto­zatának metszete, a 6. ábra egy szegmens nézete, a 7^_ábra pedig a szegmens síkba terítését szem­lélteti. Amint az az ábrákon látható, az 1 tömlőt a 2 és 3 oldaltárcsákhoz kapcsolódó 4 hajlékony szeg­mensek fogják közre. Az oldaltárcsák központos­ságát a köztük levő 5 gömb csapágy biztosítja. A hajtás forgató nyomatéka a 2 oldaltárcsára hat, a 3 oldaltárcsa szabadon beállhat, síkjának helyzetét a 6 gömbcsapágy határozza meg. Ennek külpontos­ságával a sík helyzetét változtatni lehet. A 4 hajlékony szegmensek alakja olyan, hogy a fogófelületnek a 3 laza oldaltárcsához kapaszkodó része a terhelt tömlőág irányában előre áÜ. Ezáltal a szegmensben elhelyezett 7 erősítő kordszálak a laza tárcsaoldalon ébredő súrlódással arányos össze­szorító erőt ébresztenek. A 4. és 5. ábrákon van feltüntetve a tárcsa egy további kiviteli alakja, hossz- és keresztmetsze­tében. Látható, hogy a 8 peremgörgők két párban 2 y középponti szögben vannak felszerelve. Ez biz­tosítja, hogy a 2 és 3 tárcsák síkjának esésvonala a 2

Next

/
Thumbnails
Contents