171457. lajstromszámú szabadalom • Tetőfedő elem, főleg tetőcserép

171457 3 4 Történtek kísérletek arra nézve, hogy a sajtolt tetőcserepek egy részét külső felületükön hófogó karmokkal vagy hófogó bütykökkel lássák el. Az ilyen speciális kialakítású tetőcserepek gyártása azonban külön beruházást igényel, azonkívül a tárolás, a szállítás és a beépítés is külön intézkedéseket tesz szükségessé. Ezért e sajátságos hófogóelemekkel ellátott idomcserepek a gyakorlatban elterjedni nem tudtak. A találmány célja olyan oldalhornyos tetőfedő elemek kialakítása, amely egyetlen termékfajtával is biztosítani tudja akár a jobbos, akár a balos átfedéssel való lerakást, és ezen keresztül az uralkodó szélirányhoz való alkalmazkodást. Feladata a találmánynak ezenkívül olyan fedőelem és a segítségével megvalósítható olyan lefedés kialakítása, amely a tetőre rárakódott havat az eddigieknél fokozottabb mértékben tudja megtartani annak érdekében, hogy az ereszcsatorna csupán az olvadás következtében összegyűlő olvadék fölfogására és levezetésére kényszerüljön. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a szokványos tetőcserepeknél eddig is használt beakasztó füleket - amelyek segítségével a héjaló elemek a tetőlécekre föl voltak függesztve -nem csupán a héjaló elemeknek a lefedett tér felé néző alsó felülete mentén kell kialakítani, hanem a csapadéknak kitett fölső oldalon is. Ez a megoldás ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy a tetőcserepet mindig úgy építsük be, hogy az oldalélek mentén a kedvezőbb irányú átfedés alakuljon ki. Ezzel egyidejűleg természetesen a csapadéknak kitett oldalra eső fülek mindig hófogó funkció betöltésére lesznek alkalmasak. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti tetőfedő elem, főleg tetőcserép, - amelynek egymás melletti és egymás fölötti sorai összefüggő héjalást alkotnak, az összefüggő héjalást pl. a tető esésvonalának irányát követő szaruzatokat és a szaruzatokat áthidaló szelemenjellegű tetőléceket tartalmazó tartórendszer hordja, az egyes tetőhéjaló elemek a héjalás hordó tartőrendszerhez való kapcsolódást, valamint adott esetben az egyes tetőfedő elemek egymáshoz való csatlakozását és/vagy a csapadékvíz terelését szolgáló részekkel rendelkeznek, az összefüggő héjaláson belül pedig az egymás fölötti sorok tetőfedő elemei és adott esetben az egymás melletti sorok tetőfedő elemei egymáson való átfedéssel vannak elhelyezve, — oly módon van kialakítva, hogy a fedőelemek lemezrészeinek mind a lefedett tér felé néző alsó felületéből, mind pedig a csapadéknak kitett fölső felületéből a fedőelem beépítési helyzetétől függően beakasztó fülként vagy hófogó fülként szolgáló, egymással kölcsönösen azonos alakú és méretű egy vagy több bütyök áll ki, a beépítési helyzetben beakasztó fülként szolgáló bütykök a tetőfedő elem fölső éle közelében, míg a hófogó fülként szolgáló bütykök a tetőfedő elem alsó éle közelében helyezkednek el, a bütykök funkciója az elem beépítési pozíciójával, az elemek beépítési pozíciója pedig az egymás melletti szomszédos tetőfedő elemek jobbos vagy balos átfedése útján van megszabva. A találmány szerinti tetőfedő elem további ismérve, hogy az elemnek csapadékzárón egymás mellé való csatlakoztatása érdekében az elemek egyik oldalélük mentén fölülhornyos vályús profil-S ki, a másik oldalélük mentén alulhornyos karmos profillal vannak ellátva, a jobbos vagy balos átfedés pedig az egyik tetőfedő elem karmos profiljának a mellette levő, vele szomszédos elem vályús profiljába való belekapaszkodásával van kialakítva. 10 A tetőfedő elem célszerű kiviteli alakjánál az elemek lemezrészei vájatokkal és/vagy bordákkal rendelkeznek, amelyek adott esetben erősítő betéttel vannak ellátva. A találmány szerinti tetőfedő elemnek és a segítségével kialakítható kiselemes 15 tetőhéjalásnak a hagyományos megoldásokkal összehasonlítva egy sor műszaki és gazdasági előnye van. Ezek közül a leglényegesebb az, hogy csupán egyfajta elemet kell készíteni, és ennek ellenére lehetőség van az elemeknek az uralkodó szélirány-20 hoz viszonyítva mindig optimális helyzetbe való beépítésére. Azáltal, hogy az átfedés irányát a széljáráshoz igazodva választjuk meg, nemcsak azt érjük el, hogy a szél nem emeli föl a cserepeket, hanem az oldalélek mentén kialakított hornyok 25 útján inkább rászorítják az elemeket egymásra és magára az alátámasztó tartószerkezetre. A speciális idomelemekként kialakított hófogókarmos cserepekkel szemben a csapadéknak kitett oldalon sűrűn elhelyezkedő kisméretű hófogó fülek 30 egyenletes felületi fogazásként eredményesen megtartják a hótakarót, és ugyanakkor biztosítják a víz, illetve az olvadék gyors lefutását. Kedvező a nagyméretű hófogókarmokhoz viszonyítva az is, hogy lehulló ágak vagy más, a szél által szállított, 35 többnyire növényi eredetű anyagok nem tudnak fönnakadni. Ez utóbbiak ugyanis nemegyszer elősegítik azt, hogy a szél a héjalást föltépje. A műszaki előnyök közé tartozik, hogy az optimális átfedési irány megválaszthatósága követ-40 keztében jobb a héjazat vízzárósága, az egyetlen elemfajta pedig olyan csereszabatosságot biztosít, melynek következtében gyártás, tárolás, szállítás, beépítés, illetve lokális hibák kijavítása esetén mindig csakis egyfajta elemmel kell dolgozni. 45 Előnyös az is, hogy a hófogó fülekkel nagy felületen megkötött hó olvadásakor sem kap az ereszcsatorna hirtelen nagytömegű terhet, a kötésben elhelyezett elemek hófogó fülei pedig mintegy vízterelőként működve megakadályozzák, hogy a 50 lecsorgó csapadék az akttá levő elemek közötti fugához érkezzék. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz akpján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 55 1. ábra a találmány szerinti héjaló elem keresztmetszete, a 2. ábra az 1. ábrán látott tetőfedő elem perspektivikus nézete, a 3. ábra olyan tetőfedő elem perspektivikus néze-60 te, amely mindkét felületén több bütyökkel rendelkezik. Az 1. ábrán látható 1 tetőfedő elem 2 alsó felületén a 3 beakasztó fül, 4 fölső felületén pedig 65 az 5 hófogó fül van elhelyezve. A 2. és 3. ábrán 2