171444. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés periódikus impulzussor meghatározott impulzusainak az impulzussorból való törlésére

171444 fokozattal párhuzamosan — az első inverter 56 fokozat bemenetére és a második inverter 57 fokozat kimenetére — félvezető 54 dióda van kötve, mégpedig anódjával az első inverter 56 -, fokozat bemenetére. (Természetesen az inverterek \ konkrét kialakításától függ a polaritás, ugyanakkor a szelephatású elem bármilyen más eszköz is lehet, mély a félvezető dióda funkcióját teljesíti, pl. többelektródás félvezető dióda szakasza stb.) A második inverter 57 fokozat kimenete alkotja a kapcsolási elrendezés egyenes 58 kimenetét, az első inverter 56 fokozat kimenete pedig annak inverz 59 kimenetét. A kapcsolási elrendezés működésmódját a 4. ábrán mutatott jelseregnek megfelelő példakénti üzem szerint magyarázzuk, ahol a felső jelsorozat az 51 generátorról érkező bemenő X impulzussorozat, a középső jelsereg az egyenes 58 kimeneten megjelenő Y jelsereg és az alsó jelsereg az inverz 59 kimeneten megjelenő Z jelsereg. Látható, hogy a példakénti esetben q = 3. A működést olyan kezdőidőponttól magyarázzuk, mely időpontban az 53 kondenzátornak az első inverter 56 fokozat bemenetére kötött fegyverzetén logikai „0", az 56 fokozat kimenetén pedig megfelelően logikai „L" szint van jelen. Megfelelően a második inverter 57 fokozat kimenetén ekkor logikai „O" szint van jelen. Az 55 ellenálláson át az 54 dióda nyitóirányú előfeszitést kap. Az 51 generátor által szolgáltatott impulzussorozatból egy adott, a kiindulási időpontban megjelenő impulzust vizsgálva, az az 52 ellenálláson át, mely az 51 generátor belső ellenállása, az 53 kondenzátornak a kapcsolási elrendezés bemenetét alkotó fegyverzetét közel logikai „L" szintre tölti fel és ezért ez az impulzus az inverter 56 és 57 fokozatok vezérlésére hatástalan marad. így a periodikus impulzussorból az az impulzus a kapcsolási elrendezés 58 és 59 kimenetein nem jelenik meg, kimarad. Az impulzust követő jelszünetben az 53 kondenzátornak a kapcsolási elrendezés bemenetét alkotó fegyverzete logikai „0" szintre kerül, --így az 53 kondenzátor feszültsége lezárja az 54 diódát. A kapcsolási elrendezést úgy kell méretezni, hogy az 54 dióda kapcsolási ideje nagyobb legyen, mint az inverter 56 és 57 fokozatok átbillenési időtartamainak összege. Ekkor a vizsgált impulzust követő impulzus a gyorsabban billenő inverter 56 és 57 fokozatokat már átbillenti, amikor a lassúbb kapcsolási idejű 54 dióda zárórétege még nem ürült ki és ezért még nem alakulhatott ki azon nyitóirányú áram. Mivel az inverter 56 és 57 fokozatok már átbillentek, az 55 ellenálláson keresztül az 54 dióda az 56 fokozat - logikai „O" szinten levő — kimenetéről már záróirányú előfeszitést kap és a kapcsolási elrendezés 58 és 59 kimenetein a bemenetre adott ezen impulzus már megjelenik. A vezérlő impulzusok azonban csak addig tudják sorrendben billenteni az inverter 56 és 57 fokozatokat, amíg az 53 kondenzátorban tárolt töltés által fenntartott feszültség elég nagy ahhoz, hogy a jelszünetben le tudja zárni az 54 diódát. Az 53 kondenzátor töltését az 55 ellenállás, az első inverter 56 fokozat belső ellenállása és az 51 generátor belső 5 ellenállása süti ki. Amikor az 53 kondenzátor kellő mértékig kisült, akkor az 54 diódát már jelszünetben nyitja az 56 fokozat kimenetén levő - logikai „L" szintet reprezentáló - feszültség, melyet az 55 ellenállás visz át az 54 diódára és a következő 10 impulzus megjelenésekor megismétlődik az eddig leírt folyamat. Azt, hogy az impulzussorozatból hány impulzust enged át szekvenciálisan a kapcsolási elrendezés az újabb törlésig, azt az 53 kondenzátor kisülési időtartama határozza meg. Az 15 53 kondenzátor kisülése után tehát mindenkor egy impulzus a periodikus impulzussorból az 53 kondenzátor újabb feltöltését végzi, így töltéstartalma nem halad tovább, s ez az impulzus nem tudja vezérelni, átbillenteni az inverter 56 és 57 fokozató tokát, nem jelenik meg az 58 és 59 kimeneteken, így a méretezéstől függően minden q-ik (q>2) impulzus kimarad a kimeneteken megjelenő impulzusseregből. Az áramköri méretezésnél figyelembe kell venni 25 a bemeneti impulzussorozat ismétlődési idejét, továbbá az 52 és 55 ellenállások, valamint az első inverter 56 fokozat belső ellenállásának kisütő hatását az 53 kondenzátorra. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés elő• <: nye elsősorban egyszerű felépítésében abból eredő fokozott megbízhatóságában és gazdaságosságában rejlik. A célul kitűzött feladatot, mely szerint periodikus impulzussorból minden q-ik (q>2) impulzust törölni kell, egyetlen kondenzátor, egy V. ellenállás, egy félvezető dióda (vagy azzal egyenértékű áramköri elem) és két inverter fokozat alkalmazásával sikerült megoldani. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés periodikus impulzussor minden q-ik (qí*2) impulzusának az impulzussorból való törlésére, azzal jellemezve, hogy kondenzátorral (53) első és második inverter fokozat (56 és 45 57) van sorbakötve, az első inverter fokozattal (56) párhuzamosan —annak bemenetére és kimenetére - ohmos ellenállás (55) van kötve, a két inverter fokozattal (56 és 57) párhuzamosan —az első inverter fokozat (56) bemenetére és a második 5<; inverter fokozat (57) kimenetére — szelephatású elem, például félvezető dióda (54) van kötve és a kondenzátor (53) szabad kivezetése a kapcsolási elrendezés bemenete, az inverter fokozatok (56 és 57) kimenetei pedig a kapcsolási elrendezés — egye-55 nes, illetve inverz- kimenetei (58 és 59). 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, melynél a szelephatású elem félvezető dióda, azzal jellemezve, hogy a félvezető dióda anódja van az első inverter fokozat (56) 60 bemenetére kötve. 3 rajz, 8 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 784507 - Zrínyi Nyomda 3