171396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rifamicin származékok előállítására
3 171396 4 és 20 ml ecetsavat adunk, és az elegyet 60 percen át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután a reagálatlan cinket kiszűrjük, a reakcióelegyhez 100 ml diklórmetánt adunk, vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 30 ml diklórmetánban újra feloldjuk, az oldathoz 200 ml petrolétert adunk, a kapott csapadékot kiszűrjük, és a szűrletet 50 ml térfogatra bepároljuk. 4,8 g olyan I általános képletű vegyület kristályosodik ki, ahol Y —COCH3 csoportot jelent és X és Z a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, ciklohexilidéncsoportot alkot. A termék fizikai-kémiai jellemzői az alábbiak. Az elektron abszorpciós spektrum metanolban 495, 315 és 275 nm-en mutat csúcsot. Infravörös spektrum (nujolban): abszorpciós sáv körülbelül 3250, majd 1725, 1665, 1600, 1560, 1515, 1295, 1250, 1175-1155, 1060,970,920,890, 765 és 725 cm"1 -en. MMR-spektrum (CDCl3 -ban, belső standard-ként tetrametilszilánt használva): legjellemzőbb csúcsok 5: 0.60 (d), 0,83 (d), 1,05 (d), 3,10 (s),4,81 (dd), 5,15 (dd), 8,23 (s), 9,20 (s) és 14,75 (s) ppm. Az utolsó három csúcs eltűnése D2 0 jelenlétében szintén jellemző. 2. példa 10 g 3-amino-4-deoxo-4-imino-rifamicin-S-t feloldunk 25 ml metilizobutilketonban. Az oldathoz 1 g cinket és 30 ml ecetsavat adunk, és a reakcióelegyet 30 percen át melegítjük 40 C°-on. A cink feleslegét kiszűrjük, a reakcióelegyhez 100 ml diklórmetánt adunk, és vízzel mossuk. Ezután nátriumszulfáttal szárítjuk, 20 ml térfogatra bepároljuk, és 100 ml ciklohexánt és 50 ml petrolétert adunk hozzá. Az oldatot leszűrjük, és a szűrletet szárazra pároljuk. Kitermelés: 4,4 g olyan I általános képletű vegyület, ahol Y —COCH3 csoportot, X metilcsoportot és Z izobutilcsoportot jelent. A termék fizikai-kémiai jellemzői az alábbiak. Az elektron abszorpciós spektrum metanolban 500, 310 és 275 nm-en mutat csúcsot. Infravörös spektrum (nujolban): legjellemzőbb csúcsok 3400 (váll), 3250, 1725, 1620, 1600, 1560, 1510, 1415, 1290, 1250, 1155,1060,970,945,915, 890, 810 és 720 cm"1 -en. 3. példa 8 g 3-amino-4-deoxo-4-imino-rifamicin-S-t összekeverünk 2,5 g vassal, majd feloldjuk 15 ml aceton és 15 ml ecetsav elegyében. A reakcióelegyet 15 percen át keverjük 35 C°-on, ezután a vas feleslegét kiszűrjük, és az oldatot 600 ml vízbe öntjük. Az oldatot leszűrjük, vízzel mossuk a pH-t dinátriumhidrogénfoszfáttal 7-re állítjuk és a vizes fázist toluollal extraháljuk. A toluolos fázist 20 ml térfogatra betöményítjük, majd 80 ml ciklohexánnal felhígítjuk. Szűrés után a két oldószer elegyét lepároljuk, így 3,5 g olyan I általános képletű vegyületet kapunk, ahol Y -COCH3 csoportot és Z és X metilcsoportot jelent. A termék fizikai-kémiai jellemzői az alábbiak. Az elektron abszorpciós spektrum metanolban 490, 350 (váll), 315 és 270 nm-en mutat csúcsot. 5 Infravörös spektrum (nujolban): legjellemzőbb csúcsok 3400 (váll), 3250, 1730, 1675, 1650 (váll), 1605, 1565, 1515, 1420, 1300, 1250, 1170, 1085, 1065, 975, 950, 930, 895, 815 és 690 cm"1 -en. 4. példa 8 g 3-amino-4-deoxo-4-imino-rifamicin-S-t felis oldunk 25 ml dioxánban, hozzáadunk 5 ml dioxánban oldott 6g l-metil-4-piperidont, és 10 percen át melegítjük 70C°-on. Az oldatot 400 ml, 20 g nátriumkloridot tartalmazó vízbe öntjük, a csapadékot kiszűrjük, a szűrletet kloroformmal extrahál-20 juk, a szerves fázist nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert lepároljuk. A kapott maradékot benzolban feloldjuk, és az oldatot dinátriumhidrogénfoszfát vizes oldatával extraháljuk. A benzolos fázist vízzel mossuk, az oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, majd 25 szárazra pároljuk. Kitermelés: 2,2 g olyan I általános képletű vegyület, ahol Y —COCH3 csoportot jelent és X és Z a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, 4-(l-metil)-piperidinilidéncsoportot alkot. A termék fizikai-30 -kémiai jellemzői az alábbiak. Az elektron abszorpciós spektrum metanolban 485, 350 (váll), 310 és 270 nm-en mutat csúcsot. Infravörös spektrum (nujolban): legjellemzőbb 35 csúcsok 3400 (váll), 3250, 1730, 1650 (váll), 1605, 1565, 1515, 1420, 1300, 1255, 1180, 1160, 1065, 1015, 975, 950 (váll), 920, 895, 815, 770 és 695 cm_1 -en. NMR-spektrum (CDCl3 -ban, belső standardként 40 tetrametilszilánt használva): legjellemzőbb csúcsok 5: 0,16 (d), 0,60 (d), 0,86 (d), 1,04 (d), 1,77 (s), 2,02 (s), 2,06 (s), 2,32 (s), 2,49 (s), 3,10 (s), 4,82 (d), 5,14 (dd), 5,70-6,60 (m), 7,0-7,4 (m), 8,27 (s), 8,97 (s) és 14,67 (s)ppm. 45 Az utolsó három csúcs eltűnése D2 O jelenlétében szintén jellemző. 5. példa 50 8 g 3-amino-4-deoxo-4-imino-rifamicin-S-t 1 g cinkkel, 15 ml tetrahidrofuránnal, 8,5 ml l-karbetoxi-4--piperidonnal és 25 ml ecetsavval reagáltatunk 10 percen át 50C°-on. Ezután a reakcióelegyet leszűrjük, 55 200 ml xilollal felhígítjuk, 7,5 pH-értékű foszfát-pufferral, majd vízzel mossuk, végül nátriumszulfáton térfogatú oldatot 150 ml petroléterrel felhígítjuk, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékhoz újra petrolétert adunk, szűrjük, és szárítjuk. 60 Kitermelés 5 g olyan I általános képletű vegyület, ahol Y —COCH3 csoportot jelent és X és Z a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, 4-(l-karbetoxi)-piperidinilidéncsoportot alkot. Az elektron abszorpciós spektrum metanolban 65 500, 360 (váll), 312 és 278 nm-en mutat csúcsot. ~>
