171367. lajstromszámú szabadalom • Gyémántból készült letapogatóelem és eljárás annak előállítására
5 171367 6 bával növekedhet, amely csiszolásnál a csiszolási szögben adódik. Egy nyers kristályból kimunkált letapogató csúszótalpnál tehát sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a letapogató elemnek külső lapjai valóban párhuzamosak-e a krisztallográfiai lapokkal vagy sem. Ha olyan letapogató elemeket használunk, amelyeknek természetes kristálylapjai vannak, ezeket a bizonytalansági tényezőket kiiktatjuk. Ezen kívül a csiszolási folyamatnál, amely nyers kristályból való kimunkáláshoz szükséges, nem lehet elkerülni, hogy a kristályrács struktúrákat a megmunkált felületeken ne zavarják meg. Az ilyen módon megmunkált felületek ezért már struktúrájukban is sérültek, még mielőtt egyáltalán alkalmazásra kerülnek. Ezzel szemben természetes vagy szintetikus kristályok természetesen nőtt felületeinek sértetlen rácsstruktúrájuk van. A természetes kristályélek vagy szögletek használata a találmány tárgyának egy kiviteli alakjánál a letapogató elemek gyártásánál lényeges egyszerűsítéseket tesz lehetővé. A gyémántkristályokat ugyanis szemlélés útján lehet vizsgálni abból a szempontból, hogy alkalmasak-e letapogató elemek céljára azáltal, hogy mikroszkóp alatt való megtekintésénél azt vizsgáljuk, hogy kiképződtek-e szabályos természetes szögletei vagy élei. A kiválasztott kristályokat ilyen módon foglalatba helyezhetjük oly módon, hogy a természetes szöglet vagy él veszi át a letapogató elem szerepét azáltal, hogy iránya üzemben a jelhordozó felületére irányul és a kopásálló krisz^ tallográfiai irányok egyike körülbelül párhuzamos az igénybevétel irányával. A kristály megmunkálása ezután már csak részlegesen szükséges. A találmány tárgyának valamennyi kiviteli alakjánál a letapogató elem természetes vagy szintetikus gyémántból lehet. Szintetikus gyémántoknál gyakran jól kifejezett kocka és/vagy oktaéder alakok találhatók, amelyek a kiválasztást megkönnyítik. A szintetikus gyémántok további előnye, hogy a természetes éleknek gyakran van olyan hátsó lapjuk például kevéssé kialakult dodekaéder lapok következtében, amelyek a gyártási folyamatnál adódnak. Míg ugyanis általában egy becsiszolási folyamat a futóéi lekerekítéséhez és az optimális letapogatási futófelület kialakításához szükséges, a hátsó lappal rendelkező éleknél a letapogató elem becsiszolása megkönnyíthető vagy teljesen elmaradhat, ha a hátsó lap méreteiben a jelhordozó letapogatási hornyához illeszkedik, azaz például szélessége kisebb mint 4 jim, amivel illeszkedni tud egy kb. 8 jim szélességű horonyhoz. Ezen kívül a szintetikus gyémántokkal kapcsolatban el van ismerve, hogy külső rétegük keményebb és ezért kopásállóbb, mint a belsejük, úgyhogy természetes kristályszögletek vagy kristályélek alkalmazása — amennyiben a kistályokat a kopásállóság irányában vesszük igénybe — viszonylag nagyobb élettartamot tesz valószínűvé a letapogatási elemek számára. Célszerűen a letapogató elemnek a letapogatáskor a jelhordozó felé fordított futófelülete legalább egy krisztallográfiai oktaéderlappal van határolva. Ha ez körülbelül párhuzamos a relatív 5 sebesség irányával, teljesen önmagától biztosítva van, hogy a futófelület letapogatásánál a horonyban oly módon helyezkedik el, hogy egy krisztallográfiai kocka- vagy dodekaéderlapon levő kopásálló kristályirány körülbelül a súrló-10 dási erők irányával megegyezik. Ha a krisztallográfiai oktaéderlap egyben természetes kristálylap is, akkor ennek csiszolással történő megmunkálása elmaradhat. A letapogató elem letapogató csúszótalpként 15 való kiképzésénél előnyösen a futófelület a relatív sebességvektor irányához képest szög alatt hajolhat, még pedig 20°-nál kisebb szöggel. Ez megkönnyíti a letapogató elem csúszását a jelhordozó felületének kiemelkedésein és mélyedésein. 20 Ezen kívül a gyémánt járulékosan oly módon lehet beirányítva, hogy krisztallográfiai kockavagy dodekaéderlapjainak egyike 20°-nál kisebb szög alatt hajlik a relatív sebesség irányához képest. A kocka- vagy dodekaéderlap előnyösen egy 25 iránnyal párhuzamosan van beirányítva azon a szögtartományon belül, amelyet a felület és a relatív sebesség iránya zár be. Az említett szög előnyösen 15°-nál kisebb. A jobb megértés érdekében rámutatunk itt ar-30 ra a különbségre, amelyet a természetes és a krisztallográfiai kristálylapok között teszünk. A krisztallográfiai lapokat az irodalomban hálózati síkoknak is nevezik és így jellemeznek minden olyan síkot, amely egy kristályon keresztül olyan 35 metszési síkként képzelhető el, amely párhuzamos a zavartalanul kiképződött és nőtt természetes kristálylappal. A természetes kristálylapok ezek szerint ugyancsak krisztallográfiai kristálylapok, ezek azonban a kristályfelületnek valós 40 részeit képezik, míg egyébként a krisztallográfiai kristálylapok pusztán elgondolt és a kristály belsejében elhelyezkedő síkok is lehetnek. A legutóbb ismerteti kiviteli alak jellemzői ezek szerint azt jelentik, hogy egy természetes 45 oktaéderlap által határolt futófelület a relatív sebességvektor irányához képest bizonyos szög alatt hajolhat és nem szökséges, hogy egy krisztallográfiai kocka- vagy dodekaéderlappal egybeessék, amely inkább egy 20°-os szögtartományon 50 belüli szöget zár be a relatív sebességvektor irányával és a futófelülettől eltérő szög alatt hajolhat. Előnyösen az elképzelt krisztallográfiai kocka-, illetőleg dodekaéderlap párhuzamos a relatív sebességvektor irányával, minthogy ebben az esetben a futófelület kopásállósága a legnagyobb, feltéve, hogy a futófelületet határoló oktaéderlap ugyancsak körülbelül párhuzamos a relatív sebességvektor irányával. Ugyanez érvényes egyébként egy futófelületként szolgáló dodeka-60 éderlapra is, amelyet legalább egy kockalap határol, amely körülbelül a relatív sebességvektor irányába esik. Előnyös módon a letapogató elemnek körülbelül trapéz alakú keresztmetszete van (előnyösen 65 erősen lekerekített szögletekkel), ha egy talál-3