171344. lajstromszámú szabadalom • Ablaküvegbe épített antenna járművekhez

3 171344 4 szélvédő-üveg antennának az adóállomáshoz való elhelyezkedésétől. Másfelől: ez az aszimmetria lényegesen megnöveli a vételi karakterisztikákat minden irányban. Ezen utóbb említett hatást a következőképpen lehet magyarázni: A jármű ablaküvegébe beépített antennaként szolgáló vezetéknek karakterisztikái függnek a karosszériától is. Nem lehet azt mondani, hogy a karosszériától elszigetelt — de arra szerelt — antenna tulajdonságai azonosak a csupán csak az ablaküvegbe beépített antenna tulajdonságaival. Alább olyan megfontolásokról adunk számot, melyek olyan antennával hozhatók összefüggésbe, melyek a jármű karosszériájára vannak szerelve. Az ismert, ablaküvegre szerelt antennák, melyekben mind vízszintes, mind függőleges antennaágak is vannak — és amelyek egyúttal a karosszériába is be vannak szerelve — bizonyos irányítóhatással rendelkeznek a frekvencia-modulációs tartományban. Ezeknek a vezetékeknek irány-diagrammján általában megtalálhatók azok a legkisebb értékek, amelyek a járműnek az adóállomás irányába történő beállításától függően jönnek létre. Ezek a minimumok a következőképpen magyarázhatók: A vízszintes polaritású elektromágneses hullámok vételekor a szélvédő üvegen függőleges irányban haladó antennaág karakterisztikájának általában két, igen erősen kihangsúlyozott minimuma van, amikor a jármű az adóállomás irányában helyezkedik el. Ebben az irányban az antenna által vett feszültség csak tíz százaléka annak a feszültségnek, amelyet az antenna abban az esetben vesz, amikor a jármű az adóállomásra keresztben áll, vagyis annak irányára merőlegesen helyezkedik el. Ezzel ellentétben a vízszintesen polarizált hullámok vételekor a vízszintes helyzetű vezeték iránykarakterisztikájának szintén két minimuma van, ezek azonban a járműnek az adóállomáshoz viszonyított keresztirányú helyzetére jellemzők, vagyis akkor jönnek létre, amikor a jármű az adóállomáshoz képest keresztben áll. Ugyanígy, hogyha egy antennaszerkezetben vízszintesen elhelyezett vezetéket függőleges elhelyezkedésű vezetékkel kombinálunk, akkor a két vezeték iránykarakterisztikáit egymásra szuperponáljuk. Egy ilyen, ablaküvegre szerelt antenna iránykarakterisztikájának elméletileg nem szabadna minimumokkal rendelkeznie. Mindazonáltal, ha azt tapasztaljuk, hogy az antennaszerkezet iránykarakterisztikájának olyan minimumai vannak, amelyek annak tudhatók be, hogy a jármű az adóállomáshoz képest milyen helyzetet foglal el, akkor ez abból ered, hogy a vízszintes vezeték által szolgáltatott antenna-feszültség sokkal gyengébb, mint a függőleges helyzetű vezetékág által szolgáltatott antennafeszültség. Az esetek túlnyomó részében ez a jelenség sokkal komplikáltabb; gyakran nagyon nehéz az ablaküvegen a függőleges vezetéket úgy elhelyezni, hogy az pontosan függőleges legyen és a vízszintest úgy, hogy az pontosan vízszintes legyen: az ablaküveg kialakításától függően a vezetékek alakja kissé görbült. Általános kialakítási módja az, hogy az ablaküveg közepén haladó vezetéknek T-alakja van, a második vezeték viszont U-alakú. A két antennaágat alkotó vezetéknek megvannak a maguk sajátos előnyei a járműnek a különböző irányokban történő elhelyezkedése szempontjából. Nem rendelkeznek azzal a tiszta iránykarakterisztikával, amellyel a csak függőleges vezeték rendelkezik, sem azzal a tiszta iránykarakterisztikával, melylyel a csak vízszintes vezeték rendelkezik; e kettő között van egy úgynevezett kevert-iránykarakterisztikájú. Ez magyarázza meg azt, hogy az U-alakban elhelyezkedő 5 antenna-ág karakterisztikájának — mely már be van hangolva — több minimuma van akkor, amikor a jármű keresztben helyezkedik el az adóállomáshoz viszonyítva, a másik oldalon tapasztalható minimumok viszont megfelelnek a jármű olyan helyzetének, amikor az az adó-10 állomással azonos irányban helyezkedik el. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő antennaszerkezetben jobb behangolást lehet elérni, mivel a már behangolt vezetéknek valamely pontján választottuk ki a csatlakozási pontot, vagy pedig azért, mert vagy meg-15 növeltük, vagy csökkentettük a vezeték vételi tulajdonságait azzal, hogy valamilyen induktív vagy kapacitív elemet iktattunk be a vezeték valamely szakaszára. A korábbi, azonos rendeltetésű antennaszerkezetekben a csatlakozást úgy oldották meg, hogy a rendszer szim-20 metriáját is megtartották: ez annyit is jelent, hogy a csatlakozási pont a gyenge impedanciájú U-alakú vezeték közepén volt. Ez azonban nem biztosította a legkedvezőbb csatlakoztatást a vevőkészülékhez. Adott behangolt vezetékszakaszt tekintve azt látjuk, hogy az 25 impedancia értéke változik egy bizonyos minimális értéktől mindaddig, amíg a vezeték közepét elérjük, majd a vezeték végein kapjuk meg a maximumot. Ha mármost a csatlakozási pontot középről bizonyos távolságban eltoljuk, akkor az impedanciát is lehet szabályoz-30 ni ebben a pontban avégből, hogy a vevőhöz csatlakoztatás szempontjából optimális értékeket érjünk el. Egyébként — és ez egyik kitüntetett előnye a találmány szerinti megoldásnak — az antenna bizonyos vezetékszakaszának vételi képessége döntő mértékben megnő, 35 ami viszont lehetővé teszi azt, hogy az U-alakú vezetéknek olyan legyen az iránykarakterisztikája, amely körülbelül egyenlő a teljes vízszintes vezetékszakasz iránykarakterisztikájával. Azok az energiamennyiségek, amelyeket a vezeték függőleges szakaszai vesznek, ennek kö-40 vetkeztében elenyésznek. Ez azonban semmit sem jelent, mert a járműnek abban a helyzetében, amelyben a középső vezetékszakasznak optimális iránykarakterisztikája van, a központos helyzetű vezeték által vett antenna-feszültség bőségesen kielégítő. 45 A találmány szerinti megoldásnak megfelelő antennaszerkezetet a leíráshoz mellékelt rajzok és a rajzokon látható hivatkozási számok révén részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra egy függőleges és vízszintes polaritású 50 antenna iránydiagrammjait látjuk. A 2. ábrán az impedancia-változását látjuk egy olyan vezetékszakaszon, amelynek hoszszúsága X/2. A 3—9. ábrákon a találmány szerinti antennaszerkezet 55 különböző kialakítási módjait látjuk. A 10. ábra a 9. ábra szerinti kiviteli alak egy részletét mutatja, és a 11. ábra egy ismert és a találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított anten-60 na iránykarakterisztikáinak összehasonlítását szemlélteti. Az 1. ábra a V iránydiagrammot mutatja be vázlatosan, mely egy olyan függőleges vezetékszakaszra vonatkozik, amely az ablak közepén halad, a H iránydiagramm 65 viszont egy az előbbivel azonos hosszúságú, de vízszin-2