171311. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági kerékabroncs

3 171311 4 szerkezeti egységet, amely a horonyfészek meg­hosszabbítását alkotja; b) a hornyot lezáró szerelvény gyűrűalakú, hajlékony és tágítható, keresztmetszete úgy van megválasztva, hogy a gumiköpeny vastagított peremét teljesen a horony falához tudja szoríta­ni mintegy a vastagított perem toldatát képezve, amely így a horony aljáig ér. A köpeny vastagí­tott pereme és a rögzítőszerelvény által alkotott toldat összenyomható, anélkül, hogy a rögzítő­szerelvény felületét csökkenteni kellene. A találmány szerinti gyűrűalakú rögzítősze­relvény felülete úgy van megválasztva, hogy pontosan illeszkedik a horonyba, ezáltal onnan nem csúszhat ki és biztosítja a köpeny vastagí­tott peremének rögzítését az abroncs teljes ke­rülete mentén. A horonyfészek keresztmetszetben, a horony fenekétől kiindulva, felfelé bővülő vályút alkot, mimellett a vályú alján levő legkeskenyebb szé­lességi méret a köpeny vastagított peremének méretével megegyezik. Annak érdekében, hogy a rögzítőszerelvény elcsavarodását, ill. elfordu­lását megakadályozzuk, a horonyfészeknek a rögzítőszerelvénnyel érintkező falán önmagában ismert barázdák vannak kimunkálva. A rögzítőszerelvény metszete nem egyszerű trapézalakú, inkább fekvő L-betűre emlékeztet, így az abronccsal érintkező felület növelésére volt mód. Ezenkívül a horonynak — ha kereszt­metszetben nézzük — közvetlenül az abroncs széle mellett járulékos bordái vannak. Ebben a tartományban ébrednek ugyanis az abroncsban a dinamikus feszítőerők. A szerelőhorony falához illeszkedő záró, vagy rögzítőszerelvényt a horonyban egy olyan erő rögzíti, amelyet a gumiköpeny vastagított pere­mének záróhatása (ékhatása) idéz elő. Ennek a rögzítőerőnek különböző következményei van­nak. Először is a köpeny vastagított pereme, sem­legesítheti a rögzítőszerelvény átmérőjének nö­vekedését, ami a kerék forgássebességének kö­vetkeztében létrejön. Másodszor: maga a rögzítőszerelvény képes ar­ra, hogy a köpeny vastagított peremének kilazu­lását megakadályozza, mivel a rögzítőszerelvény átmérőjének mérete a köpeny vastagított pere­mével nem érintkező, de a levegő nyomásának kitett tartományában megnövekedik. Ez azért van így, mivel a rögzítőszerelvénynek a radiális irányban vett felső felülete összenyomható, anél­kül, hogy volumene változnék. Előnyösen tehát a vastagított köpenyperem alsó részét úgy alakítjuk ki, hogy az abroncs belseje felé néző felületének szintje kissé lejjebb van a rögzítőszerelvény szintjénél. Ezáltal a kö­peny pereme biztosan ékelődik a rögzítőszerel­vénybe. Ez azért van így, mert az ezen tarto­mányban uralkodó nyomás — a gumiabroncs belseje felé mutató szabad köpenytartomány szomszédságában — a köpeny peremkerületén egy kiugrás alakul ki, amelyet szokásos a belső tömlő nélküli, ismert abroncsteknővel rendelke­ző kerékabroncsoknál külön kimunkálni. Ez a kiugrás azonkívül a fordulatszám függ­vényében megnyúlik, miáltal rögzítőhatása is nagyobb lesz. Harmadik következménye a gumiköpeny vas­tagított pereme és a rögzítőszerelvény kölcsönös szorításának az, hogy a rögzítőszerelvény és a horonyfészek lehetővé teszik azt, hogy a rögzítő­szerelvény a gumiköpeny légmentes lezárását biztonságosan el tudja látni. A rögzítőszerel­vényt ugyanis előnyösen egy, vagy többféle anyagból, pl. gumialapanyagból, vagy egyéb képlékeny anyagból, merevítve, vagy merevítés nélkül egyaránt el lehet készíteni. Általában a rögzítőszerelvény szerkezeti felépítése lehet egy­szerű, de lehet összetett is, lényeg csupán az, hogy a szerelvény hajlékony, és tágítható le­gyen (azért, hogy könnyűszerrel lehessen a ho­ronyfészekben elhelyezni és onnan kivenni). Összenyomhatónak is kell lennie, anélkül, hogy külső felületének volumene csökkenne és ponto­san illeszkedjék a horonyfészekbe. A találmány szerinti rögzítőszerelvénynek szerkezeti kialakításából még az a további előny is származik, hogy a gumiköpeny vastagított pe­remére egyenletes és egyforma nyomás hat a rögzítés helyén. A vastagított peremnek nagyobb a stabilitása és jobban fekszik az abroncsban. Mivel pedig a rögzítőszerelvény hajlékony is, ezért előnyösen olyan rögzítőszerelvényt szokás beszerelni, amely egy darabból készült, tehát nincs semmiféle külön kapcsolóeleme. Itt is az a lényeg, hogy a gyűrűalakú rögzítőszerelvényre a gyűrű és a vastagított perem érintkezési tarto­mányában minden olyan nyomás áttételeződjék, amelyet a gyűrűalakú rögzítőszerelvénynek a gumiköpeny belseje felé néző oldalára ható nyo­másnövekedés előidéz. A leíráshoz mellékelt rajzok a találmány sze­rinti megoldásnak megfelelő szerkezeti kialakí­tást néhány kiviteli példán — amelyek azonban semmiesetre sem lehetnek korlátozó jellegűek — mutatjuk be. A rajzokon az 1. és 2. ábrák a találmány szerint kialakított abroncs keresztmetszetét mutatják, mimellett az abroncs oldalán kialakított horonyfészekbe a rögzítőszerelvény be van helyezve, a 3. ábra az 1. ábrán látható rögzítőszerelvény metszetrajza, amely a rögzítőszerelvényt abban a helyzetben mutatja be, amint éppen a gumi­köpeny vastagított peremének kiékelésére he­lyezzük el, a 4. és 5. ábrák pedig további kiviteli példákon mutatják be a horony metszetét. Az 1. ábrán metszetben látható az 1 kerékab­roncs, amelybe már bele van helyezve a 2 rögzí­tőszerelvény és a kerékköpeny, amelynek csak a vastagított 3 és 4 peremeit mutatjuk be. Az ab­roncs 5 vályúja önmagában ismert, ennek két szélén van kialakítva a két 6, 11 horony. Ezek közül a 11 horonyban már benne van a 2 rögzí­tőszerelvény, mimellett a horony 8 horonyfé­szekké van kimélyítve, s az abroncs két 9, 10 széle vissza van hajlítva. A 8 horonyfészek egyik oldalfalát képezi az abroncs 9 széle, amely egy-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents