171276. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas felfüggesztőelem motorokhoz, különösen járműmotorokhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1974. XI. 4. (IA—717) Elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság, 1974. III. 14. (WP F 16 f/177 172) Közzététel napja: 1977. VII. 28. Megjelent: 1978. VI. 30. 171276 Nemzetközi osztályozás: F 16 F 1/30 Feltalálók: Feltaláló: ROSSBACH Horst oki. mérnök, Ludwigsfelde, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB IF A-Automobilwerke Ludwigsfelde, Ludwigsfelde Kreis Zossen, Német Demokratikus Köztársaság Rugalmas felfüggesztőelem motorokhoz, különösképpen járműmotorokhoz A találmány rugalmas felfüggesztőelemekre vonatkozik, amelyek motoroknál, elsősorban járműmotoroknál nyernek alkalmazást. A felfüggesztő elem ék alakú középrészből és két csapágybakból áll, amelyeknek tapadófelületei között a belső égésű motornak a járműkeretre való felfüggesztésére alkalmas vulkanizált gumitestek helyezkednek el. Ismeretesek olyan rugalmas felfüggesztőelemek, amelyek a motorfelfüggesztés megkívánt alacsony önfrekvenciájának elérése érdekében nyomásra és nyírásra terhelt gumikötegeket foglalnak magukban és egyidejűleg jól tompítják a motor által létrehozott ún. testhangot. Annak érdekében, hogy a motor nagy elmozdulásait, amelyek a nyomásra-nyírásra terhelt gumikötegekkel és azok lágy lineáris erőút-jelleggörbéivel együtt járnak, a pályából eredő gerjesztéseknél le lehessen bontani, a két hatóirány vertikális fő terhelési irányában elasztikus ütközők vannak elhelyezve. Ezek az ütközők biztosítják, hogy a motorfelfüggesztő elem működési tartományán belül az erő-út-jelleggörbék a megkívánt lágyságot elérjék, és azt, hogy ezen túlmenően a jelleggörbe úgy terhelési, mint tehermentesítési irányban erősebb felszálló jelleget mutasson a lágy üzemelési tartományhoz képest, ami által a motor túl nagy elmozdulásai behatárolhatók. Ezen túlmenően az ismert és javasolt megoldásoknál egy előfeszítő berendezést alkalmaznak, amely lehetővé teszi a felfüggesztő elem motor felőli ré-10 15 20 25 30 szenek előfeszítését a keret felőli részhez képest, ami a legtöbb esetben megfelel a felfüggesztő elem statikus terhelésének. A beépítésre kész felfüggesztőelem arra az üzemelési pontra van beállítva, ami a statikus terhelésnek megfelel. Az ismert megoldásoknál ugyan el lehet érni a motorfelfüggesztőelem erő-út^jelleggörbéjének progresszivitást biztosító kiegészítőelemek elhelyezésére való építési ráfordítás a magasság növeléséhez vezet és elsősorban a motorfelfüggesztő elemet teszi szélesebbé, mivel a kiegészítőrésznek a keret felőli csapágybakon való közvetlen alátámasztása az épí1 tési magasságot növeli, a hosszanti járomokóíi történő alátámasztás pedig a csapágy összélességét növeli anélkül, hogy ezt a felfüggesztőelem gumikötegeinek méretezése szempontjából hasznosítani lehetne. További hátrányként mutatkozik, hogy az építőelemekkel való előfeszíthetőség, ami az erő-út-jelleggörbe progresszivitásának a felfüggesztőelem üzemelési pontjári kívül történő elérését szolgálja, nem mindig biztosítható. Ugyancsak hátrányosnak tekinthető, hogy a felfüggesztőelemek szériagyártására történő fejlesztéséhéi a gumíkontúroknak a progresszivitás elérésére szolgáló többszörös összhangba hozatala az erő-út-jelleggörbék optimalizálására az üzemelési pontban levő lágy hányad és progresszivitás tekintetében nem realizálható. Ez az összhangba hozatal igen nagy mértékű kontúrváltozásokat von maga után a gumifröccsöntő-formánál 171276 1
