171274. lajstromszámú szabadalom • Rácsos szerkezet, rácsszerkezetű toronyvázak, csarnokvázak, keretes csarnoktetők és hasonlók építéséra

7 171274 8 szerkezetnél egy felületen belül a peremeket kivéve, általában teljesen azonos csomópontot alkalmazunk. Ez vonatkozik a görbe felületekre is, ahol az előzőek alapján a hálózati idomok általában csak csoportosan egyformák, mégis a csomópont azonos. A különböző típusú felületeknél pedig azok elvi felépítése (a csomóponti nyelvek elhelyezése, csapos kapcsolóelem stb.) ugyanaz. Az, azonos, vagy kis mértékben változó hálózati elemek egy változtatható gyártó sablonban sorozatgyártásra alkalmas módon legyárthatok. A gyártó sablon kiképezhető úgy, hogy a szelvények geometriai méretében statikai okokból előforduló változás ne okozzon nehézséget, mivel a csomóponti elem, amit a rúdvégre kell hegeszteni, minden esetben azonos. A gyártás olyan szerkezeti egységek előállítására korlátozódik, amelyek nagy számban teljesen egyformák. A szerkezettől függően a rúdelemek a felületen belül egyforma csomóponti résszel együtt készülnek gyártó sablonban, nagy pontosságú sorozatgyártással úgy, hogy egy csomópont összeszerelése csak egy kapcsoló teherhordó csap elhelyezéséből áll. A szerelés alapja tehát a felületelemek egymás mellé helyezése és az előrefúrt lyukakba a csap behelyezése. Ismeretes, hogy a gyártó sablonokban a csaplyuk geometriai helyét általában kb. a + 0,1 mm és a + 0,3 mm közötti pontossággal biztosítani kell. Kisebb felületek építésénél azonban olyan engedményt tehetünk, hogy leszállítjuk a csap megengedhető teherbírását, így + 1 mm pontatlanság is megengedhető. Nagy felületeknél, pl. hűtőtoronyfelületnél a 12-15 m hosszú rudaknál nehéz a gyártó cég felkészülésétől függően a precíz pontosságot betartani, ez esetben megelégszünk a kb. + 5 mm pontossággal, gyárilag kisebb lyukat fúrva, helyszínen a készreszereléskor fúrjuk össze a pontosan helyre illesztett elemeket, a kívánt csapméretre. Ugyancsak ismert az az elv, hogy nagy szerkezeteknél a levegőben való munka csökkentésére a terepszinten minél nagyobb összeszerelt egységekből állítják össze az építményt. Ennek az elvnek a megvalósítását a találmány szerinti csomópont kialakítása igen előnyösen teszi lehetővé, nevezetesen a kapcsoló csomóponti lemezek térbelileg úgy hegesztendők a rúdvégre, hogy az egymás után szerelendő elemek csomólemezei egymás mellé kerüljenek. A két részletben összeszerelt tartórészek csomólemezei viszont úgy legyenek összecsúsztathatók, hogy kis lötyögéssel az előszerelés pontatlanságai a kapcsoló csap behelyezése által kiküszöbölhetők legyenek. A tetőszerkezetek szerelésénél általában a teherhordó váz szerelésével együtt nem tudjuk a héjalást is elkészíteni, azt általában külön szerelési fázisban, a váz elkészülte után helyezik fel a vázra. A függőleges felületeknél azonban, pl. a tornyoknál, falaknál, különösen a nagy magasságok esetében indokolt a vázat és a burkolatot együtt szerelni. A találmány erre a háromszögrácsvázú felületpaneíes építést alkalmazza. A tornyoknál eddig alkalmazott négyszögvázas panelalak főismérve volt az, hogy a négyszög alakú vázelemek kerültek szereléskor egymás mellé, amit a teljes peremhossz mentén kiképzett kapcsolattal, általában helyszíni hegesztéssel összefogtak. A vázra (panelegységre) csak a burkolat egy részét lehetett előre felhelyezni, mivel a panel peremén a burkolat a kapcsolat elkészítését akadályozza. A háromszögrácsvázú felületpanelnél új az a felismerés, hogy amennyiben a felületszerkezet nem négyszög, hanem háromszög rudazat, a vázat torzulásmentesen lehet a rácshoz a már összeszerelt első panelre és az oldalsó panel mellé két pontban hozzákapcsolni. Ugyanis a háromszögváz mindig egy síkot határoz meg, az eddigi négyszögváz viszont a nagy felületeknél nem kiküszöbölhető, kis gyártási pontatlanság miatt négy, kissé különböző síkot képez. Emiatt a négyszögvázat csak nehézségekkel lehet meglevő idomokhoz hozzákapcsolni, általában helyszínen leszabott béléslemezek közbeiktatásával eliminálják a síkok torzulását. A háromszögrácsvázas felületpanelnél a vázra az előszereléskor felhelyezett szelemen és burkolóhéj hajlékonysága következtében összeillesztése a szomszédos panelekhez sokkal kisebb pontosságot igényel, mint ha a váz részei érnének egymáshoz, és a héjazat átfedésénél a pontatlanságok kiegyenlítődnek. A héjazat teljesen burkolja a váz által lehatárolt felületrészt, és a csapos kapcsolat olyan egyszerű, hogy a burkolat ottléte esetén is elkészíthető. Az ismert térrács-szerkezeteket általában rudakból állítják a helyszínen össze, aminek nagy a munkaigénye. A találmány szerinti térrácsokat nagyrészt háromszög-elemekből szerelhetjük össze, csapos kapcsolattal, ami tetemesen csökkenti a helyszíni munkát. Az összeszerelés tovább egyszerűsíthető a lineáris térrács-tartók elkészítésével. Ugyanis több háromszög-elemet olyan rácsos tartóvá lehet gyárilag összehegeszteni, amelynek alsó vagy felső öve hiányzik, azt ideiglenes merevítő rúd helyettesíti. A csomópontok szerkezete nem változik lényegesen, csak a kinyúló csap számára igényelt csomóponti nyelvek száma csökken azáltal, hogy az összehegesztés által egy-egy kapcsoló lemez elmarad. Helyszíni öszszeszerelésnél ezen rácsos összehegesztett háromszög-elemek képezik a tartórács ferde rácssíkját, ugyanúgy, mintha a háromszög-elemek egyenként kerülnének összeszerelésre. Amennyiben az övrudat biztosító rúdelemek hálózata lényeges törés nélkül folytatódik a csomóponton túl, a szelvény megszakítás nélkül átvezethető a csomóponton. A csomóponti kapcsolat ez esetben sem változik lényegesen. A továbbiakban a szerkezet készítése és szerelése után annak statikai viselkedését ismertetjük, és a statikailag elérhető előnyökre is kitérünk. Az egysíkú felületrácsokat, mint ismert, a tömör héj szerkezetek rácsos változatának szokták tekinteni. A közönséges, közel egyenlő oldalú háromszögek egymás mellé sorolt hálózatából álló térbeli rácsos alakzatok, bizonyos peremmegtámasztás esetén, statikailag határozott rúdalakzatok. Ugyancsak ismert, hogy a héj szerkezeteknél ez a membrán-állapotnak felel meg; rácsos szerkezet esetén pedig a rúderők statikai csomóponti egyensúlyi egyenletek alapján meghatározhatók. Amennyiben a háromszögekből összetett felületháló rúdjait sűrítjük, pl. egy másik rácsos rúdalakzat hozzákapcsolásával, statikailag ha-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4