171255. lajstromszámú szabadalom • Növényi növekedést szabályozó készítmények
171254 3 4 magnézium- vagy báriumatom vagy ammóniumkation, R jelentése M itt megadott jelentésével azonos vagy pedig 1—6 szénatomot tartalmazó alkil-, 2—4 szénatomot tartalmazó alkenil- vagy benzilcsoportot jelent, újak. Növényi növekedést szabályozó hatásuk következtében előnyösnek találtuk továbbá a I általános képletű vegyületek közül azokat a vegyületeket, amelyekben R 1—4 szénatomot tartalmazó alkil- vagy benzilcsoportot jelent vagy jelentése M jelentésével azonos, M hidrogénatomot, káliumatomot vagy ammóniumiont jelent, R5 jelentése 1—3 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, X oxigén- vagy kénatomot jelent, azzal a megkötéssel, hogy ha X jelentése kénatom, akkor R jelentése hidrogénatomtól eltérő és Y oxigénatomot jelent. Az I és a II általános képletű vegyületek közül hatásosságuk következtében leginkább előnyösnek tartjuk a metoxikarbonilfoszfonsavat, diammónium-metoxikarbonilfoszfonátot, etil-nátrium-metoxikarbonilfoszfonátot és a metil-nátrium-metoxikarbonilfoszfonátot. Az I általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képező V általános képletű vegyületek — ahol Z oxigénvagy kénatomot jelent, R és M jelentése a fenti, R6 jelentése M vagy R5 jelentésével azonos, R 5 jelentése pedig a fenti, azzal a megkötéssel, hogy (a) ha Z kénatomot jelent, akkor R jelentése hidrogénatomtól és R6 jelentése M jelentésétől eltérő, és (b) ha R6 jelentése M jelentésével azonos, akkor R vagy M jelentése hidrogénatomtól eltérő, és (c) ha R és R6 jelentése M jelentésével azonos és Z oxigénatomot jelent, akkor M jelentése hidrogénatomtól vagy nátriumatomtól eltérő — újak. Az la általános képletű vegyületek a találmány értelmében a megfelelően helyettesitett alkilkarboxifoszfonátok lúgos hidrolízise útján állíthatók elő. A hidrolízist úgy foganatosítjuk, hogy a kiindulási vegyület 2 vagy 3 mólekvivalens alkálifém-hidroxidot tartalmazó vizes oldatát visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Ha egy alkálifémsó képződik, akkor ez a só más fémek sóivá konvertálható a megfelelő fém más savval alkotott sójával végzett reagáltatás vagy pedig hagyományos módon végzett ioncserélés útján. Megjegyezzük, hogy az I általános képletű vegyületek hatásosságát tulajdonképpen a karboxifoszfonát-anion biztosítja. így a kation milyensége kis jelentőségű. R és M helyettesítőként hidrogénatomot tartalmazó I általános képletű alkoxikarbonilfoszfonsavak és alkiltiokarbonilfoszfonsavak könnyen előállíthatók dialkil-alkoxikarbonilfoszfonátok vagy -alkiltiokarbonilfoszfönátok és hidrogén-jodid reagáltatása útján. Ezeknek a savaknak a sói ezután úgyszintén egyszerűen előállíthatók a sav és a megfelelő kationt tartalmazó bázisból egy vagy két mőlekvivalens reagáltatása útján. 10 15 20 25 30 40 50 55 A kiindulási vegyületekként használt dialkil-alkoxikarbonilfoszfonfátok és dialkil-alkiltiokarbonilfoszfonátok többféle, a szakirodalomból ismert módszerrel, például a Nylen [(Chem. Ber., 57, 1023 (1924)] vagy Reetz és munkatársai [JACS., 77,t 3813 (1955)] által kidolgozott módszerrel állíthatók elő. E módszerek lényege abban áll, hogy egy megfelelő trialkil-foszfitot egy klórhangyasavészterrel vagy klórtiohangyasavészterrel reagáltatnak. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa Nylen [Ber., 571 1023 (1924)] módszerét alkalmazva 21 súlyrész trietil-karboxifoszfonát 60 súlyrész vízzel készült, 24 súlyrész 50%-os nátrium-hidroxid-oldatot tartalmazó oldatát visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Az oldatot ezután egy éjszakán át lehűlni hagyjuk. A reakcióelegy szűrése útján 4,7 súlyrész trinátrium-karboxifoszfonát-hexahidrát különíthető el, amelynek olvadáspontja 250 °C-nál nagyobb. Infravörös spektruma: vKBr = 1560 és 1530 cm -1 . 2. példa 15,5 súlyrész ammónium-etilkarbamoilfoszfonát és 16 súlyrész 50%-os nátrium-hidroxid-oldat 50 súlyrész vízzel készült oldatát visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk. Az oldatot ezután lehűtjük, majd vákuumban szárazra pároljuk, amikoris a 300 °C-nál magasabb hőmérsékleten megolvadó dinátrium-etilkarboxifoszfonátot kapjuk. Infravörös spektruma: vtiszta = = 1580 (C=0), 1080 (P—O-) és 1040 (P—OCH2 CH 3 ) cm-1 . 45 3. példa 8,5 súlyrész trimetil-karboxifoszfonát 50 súlyrész vízzel készült oldatához lassan 8,0 súlyrész 50%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk. A kapott elegyet ezután visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 órán át forraljuk, majd lehűtjük és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. így 10,6 súlyrész 250 °C-nál magasabb olvadáspontú dinátrium-metilkarboxilfoszfonátot kapunk. Infravörös spektruma: vtiszta = 1580, 1080 (P—O") és 1050 (P—OCH3 ) cm" 1 . Hasonló módon, azonban a megfelelő fém-hidroxidból és foszfonátészterből kiindulva az alábbi I általános képletű vegyületek állíthatók elő: A vegyület sorszáma R M Olvadáspont vtiszta • 1 ••• .-••• ' 2 • allilbutilbenzilmetilmetilnátrium nátrium nátrium kálium lítium több mint 300 °C több mint 300 °C több mint 300 °C több mint 290 °C több mint 290 °C* 1100 cm-1 * 1105 cm-1 * 1100 cm-1 * 1580 cm-1** 1600 cm-1 **
