171222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok előállítására

5 171222 bonátot, kalciumhidroxidot, magnéziumoxidot, ammóniát, báriumoxidot, kalciumkarbonátot, nátriumacetátot, -propionátot, -etilénglikolátot, -metilátot, -etilátot, -tripropilénglikolátot, trimetilamint, trietilamint, kinolint, piridint, dietilanilint, dimetilaminoetanolt, N-etilpiperidint, N-metilpirrolidint, dietilamint, anilint, N-dimetilanilint, dimetilciklohexilamint, di-terc-butilamint, tri-n-butilamint, trimetilbenzilammóniumhidroxidot használhatunk. Az említett bázisos vegyületek keverékei is gyakran előnyösek. A reakciót a következő módon hajthatjuk végre: A kiindulási vegyületek, a katalizátor és az oldószer keverékét 0,25—2 óra hosszat a reakcióhőmérsékleten tartjuk. A kiindulási vegyületeket előnyösebben két lépésben reagáltatjuk. A kiindulási vegyületek oldószerrel és a fent említett tercier aminők egyikével készült keverékét a reakcióhőmérsékleten, előnyösen 40— 70 C°ron, 0,25—2 óra hosszat tartjuk. Ezután hozzáadunk egy szervetlen bázisos vegyületet, előnyösen egy említett alkálivegyületeket, és a reakciókeveréket 0,25— 3 óra hosszat a reakcióhőmérsékleten, célszerűen 40— 80 C°-on tartjuk. Előnyös alkálivegyületek a hidroxidok és alkoholátok, célszerűen az alkoholátok és keverékeik. A reakció befejeződése után a reakciókeverékben a 3--helyzetben szubsztituált benzo-2,l,3-tiadiazin-4-on-2,2--dioxid a felhasználást bázisnak megfelelő só alakjában van. Vizes fázisba feloldva különösen egyszerűen lehet elkülöníteni. A szerves fázist, amely oldószert és adott esetben bázist tartalmaz, közvetlenül vagy desztillációval tisztítva a reakció-körfolyamatba visszavezethetjük. A legtöbb esetben a végterméket sója alakjában tovább feldolgozhatjuk. Ismert módon, például a vizes fázis megsavanyításával 2,l,3-benzotiadiazin-4--on2,2-dioxid alakjában is elkülöníthetjük. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes kiindulási anyagok színezékek és növényvédőszerek előállításához. Az alkalmazás tekintetében utalunk az ismert közleményekre. Ismert módon, például az 1 120 456 számú német szövetségi köztársasági szabadalmi leírásban közölt eljárással az I általános képletű végtermékekből bázisokkal reagáltatva a megfelelő sókat, elsősorban alkálifémsókat állíthatjuk elő. Ezek a sók növényvédőszerek, valamint kiindulási anyagok ilyen termékek előállításához. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. 1. példa Egy keverőberendezésben 8,25 sr. toluol, 3,8 sr. antranilsav-metilészter és 4,8 sr. tri-n-butilamin keverékéhez 20 és 40 C között hozzáadunk 3,95 sr. izopropilamido-szulfonilkloridot. A keveréket ezután 60 C°-on 1 óra hosszat keverjük, majd lassan és részletekben hozzáadunk 10 sr. (30%) metanolos nátriummetilát-oldatot. Ezután a keveréket 1 óra hosszat 60 és 80 C° között keverjük, miközben a hozzáadott metanolt ledesztilláljuk. Szobahőmérsékletre való hűtés után keverés közben 12 sr. vizet adunk hozzá, és a fázisokat szétválasztjuk. A vizes fázisban van a 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid nátriumsó alakjában oldva, és adott esetben ebben az alakban tovább feldolgozható. A vizes fázist kénsavval 1 pH-értékre savanyítjuk. Leszíva tás és szárítás után 5,7 sr. 3-izorpopil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Kitermelés 93%. Olvadáspontja 130—132 C°. Szárítás után a szerves fázist ismét visszavezetjük a reakcióba, és desztilláljuk. A felhasznált amin 97 s% 5 mennyiségét visszanyerjük. ([A] reakcióséma.) 2. példa 10 Az 1. példában leírt módon 3,18 sr. dimetilciklohexilamint használunk tri-n-butilamin helyett. 5,5 sr. (91%) 3-izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 130—132 C°. A szerves fázisból a felhasznált dimetilciklohexilamin 94 s%-a visszanyer-15 hető. 3. példa 20 Az 1. példában leírt módon 1,9 sr. antranilsav-metilésztert, 1,93 sr. izopropilamido-szulfonilkloridot és 1,25 sr. trietilamint 5 sr. toluolban reagáltatunk. Ezután hozzáadunk 1,1 sr. nátriumhidroxidot 2,5 sr. metanolban, majd 60—80 C°-on 1 óra hosszat melegítve a re-25 akció befejeződik. 2,66 sr. (88%) 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 129—132 C°. 30 4. példa Egy keverőberendezésben 2,3 sr. izatosavanhidridet, 0,45 sr. metanolt és 2,6 sr. tri-n-butilamint 3 óra hosszat 70 C°-on reagáltatunk. Ezután hozzáadunk 7 sr. toluolt, 35 és 70 C°-on az átmenetileg képződött antranilsav-metilészter oldatához 2,06 sr. izopropilamido-szulfonilkloridot adunk. Egy óra múlva hozzáadunk 4,8 sr. (30 s%) metanolos nátriummetilát-oldatot, és további egy órát a keveréket 60 C°-on keverjük. Az 1. példában leírt 40 módon 2,82 sr. (83%) 3-izopropil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 128—133 C°. 5. példa 45 Az 1. példában leírt módon 3 sr. antranilsav-metilésztert, 3,2 sr. izopropilamidoszulfonilkloridot és 3,7 sr. tri-n-butilamint 8,25 sr. toluolban reagáltatunk. Ezután hozzáadunk 3,6 sr. (30 s%) metanolos nátriummetilát-50 oldatot, majd hozzáadunk 1,2 sr. nátriumhidroxidot. A reakciókeveréket 1 óra hosszat 60 C°-on keverjük, majd az 1. példával analóg módon feldolgozzuk. 4,2 sr. (88 %) 3-izopropil-2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidot kapunk. Olvadáspontja 131—133 C°. 6. példa 60 613 sr. antranilsav-metilészter, 410 sr. trietilamin és 2900 sr. toluol keverékéhez 30 perc alatt 20—30 C°-on keverés közben hozzáadunk 523 sr. metilamidoszulfonilkloridot. A reakciókeveréket 1 óra hosszat 50 C°-on keverjük, majd részletekben hozzáadunk 1890 sr. (30 s%) 65 metanolos nátriummetilát-oldatot és 1 óra hosszat 60 C°-