171222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok előállítására
\ V MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 171222 J^B^k Nemzetközi osztályozás: w^3w Bejelentés napja: 1974. XI. 13. (BA—3167) C 07 D 285/16 %^ Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság 1973. XI. 15. (P 23 57 063.0) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI fflVATAL Közzététel napja: 1977. VII. 28. Megjelent: 1978. VI. 30. * ^H iMMMiMf ÍM Mt J ^w ******* .,• Feltalálók: dr. Mangold Dietrich vegyész, Neckargemuend, dr. Koenig Karl-Heinz vegyész, Frankenthal, dr. Hamprecht Gerhard vegyész, Mannheim, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: BASF Aktiengesellschaft cég, Ludwigshafen am Rhein, Német Szövetségi Köztársaság Ejárás szubsztituált 2,1, 3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok előállítására i A találmány tárgya új eljárás szubsztituált 2,1,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidok előállítására antranilsavésztereknek szulfamidsav-halogeniddel oldószer és bázis jelenlétében 20 és 100 C° között végrehajtott reakciójával. 5 Az 1 542 836 számú német szövetségi köztársasági szabadalmi leírásból ismert és egy példával szemléltetett, hogy o-szulfamidiobenzoesav-észteréket 2,1,3-benzo-tiadiazin-4-on-2,2-doxidokká ciklizálnak. Ciklizálószerként foszforoxikloridot, tionilkloridot és alkálioldato- 10 kat említenek meg. Kiemelik, hogy az o-szulfamido-benzoesav-észter metanolos oldatát az alkáli hozzáadása után csak rövid ideig lehet melegíteni, és rögtön ezután tömény sósavval 1 pH értékre kell savanyítani, adott esetben a megsavanyítás előtt a reakciókeveréket jég 15 hozzáadásával gyorsan le kell hűteni. Az egyetlen kiindulási anyag, amelyet példa szemléltet, az N-propil-o-szulfamido-benzoesav-metilészter, és ezt körülményes többlépéses reakcióval lehet előállítani, például antranilsav és metanol ismert módon való kondenzációja- 20 val, majd a reakciókeverék desztillálásával és N-acilezett szulfaminsavkloriddal végzett reagáltatásával. Az 1 120 456 számú német szövetségi köztársasági szabadalmi leírás 3. hasábjának 43. sorától a 4. hasáb 2. soráig o-szulfamido-benzoesav-származékoknak kló- 25 rozó vagy vízlehasító kondenzálószerek hatására bekövetkező ciklizálását ismertetik. Nyomatékosan kiemelik, és a 3. példával szemléltetik, hogy a kiindulási anyagként használt o-szulfamido-benzoesav-észter előállítása és 4*oxo-2,l,3-benzotiadiazin-2,2-dioxiddá tör- 30 ténő eiklizálása csak akkor lehetséges egy lépésben, ha a nitrogénatomon nem szubsztituált szulfamidsavkloridból indulnak ki, tehát ezzel a módszerrel csak olyan végtermékek állíthatók elő, amelyek a 3-helyzetben nem szubsztituáltak. Ha kiindulási anyagként o-szulfamido-benzoesav-észtereket használnak, akkor a gyűrűzárás 15 és 50 C° között csak az említett, 3-helyzetben nem szubsztituált 2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxidokat eredményezi. Utalnak ugyan arra, hogy 3-fenil- vagy 3-benzil-származékok esetén energikusabb körülményeket kell választani, megoldást azonban nem adnak. A 3-alkil-származékok előállítására amint azt a 4. és 5. példák mutatják, és a leírás 4. hasáb, 26—31. sorai említik, bázis nélkül N-formil-N-alkil-szulfaminsav-fluoridokat o-amino-benzoesav-észterekkel a megfelelő N-alkil-N-formil-o-szulfamido-benzoesav-észterekké alakítanak, és a nitrogénatomot védő formilcsoportot a reakciókeverék hosszabb — 5 órás — melegítésével, jeges vízzel történő lehűtésével és a keverék nátriumhidroxid-oldattal történő extrakciójával távolítják el. A kivonatot éterrel mossák, és hűtés közben megsavanyítják, mire a 3-alkil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid kiválik. Csak a 4. példában adják meg a 3-alkil-2,l,3-benzotiadiazin-4-on-2,2-dioxid végtermék kitermelését, amely 27%, így nem kielégítő, és az eljárás ipari méretekben gazdaságtalan és nem elégíti ki az egyszerűség, irányíthatóság és üzemi biztonság feltéteeit. A J. Am. Chem. Soc. 84,1994 (1962) cikk antranilsavmetilészter és a nitrogénatomon nem szubsztituált szul-171222 1
