171214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás illékony és kevésbé illékony komponenseket tartalmazó folyadékok kezelésére, főleg sós víz tisztítására

II 171214 12 nak. így lehet töltőanyag, így apró kövek vagy kavicsok, kereskedelmi töltetek, így Berl-töltet, Rasching-gyűrűk, üveggyapot, műanyaghulladék (forgács, szilánk stb.), vagy hasonlók. Alkalmazhatók függőlegesen elhelyezett lemezek vagy fóliák, esetleg huUámosítva, perforálva vagy ráccsá kihúzott alakban. Bizonyos esetekben a töltet el is maradhat és csupán a függőleges hőcserélő felületen leszálló filmmel dolgozunk. A lényeges az, hogy a filmet tartó felületekről gondoskodjunk, amelyek a folyadékot leszálló film alakjában tudják mozgatni az elpárologtató kamrán keresztül, hogy annak a vivő­gázzal történő érintkezését megkönnyítsék és a gáz a folyadék által átadott gőzöket felvegye és továbbítsa. Ahol szükséges, a töltet aktív is lehet, s a kamrában leszálló közeget így kezelve a kamrából távozó folya­dék- vagy gőzáramot vagy mindkettőt dúsítjuk. Ilyen töltetként hasznos lehet az aktívszén vagy az aktivált alumíniumoxid. Az 5. ábra szemcsés töltet nélküli elrendezés példája. Az ábrán láthatók a 211 hullámosított lemezek és a 213 perforált elválasztó lemezek. A 213 elválasztó lemezek természetesen arra is szolgálnak, hogy a szomszédos 211 lemezek között a megfelelő távolságot tartsák, anélkül, hogy a gázok és gőzök áramlását a 211 lemezek közötti térben zavarnák. A 3. és 4. ábrákon látható rendszerhez hasonlóan a 211 lemezek közötti terek felváltva alkotják a 212 elpárologtató zónákat és a 218 kondenzáló kamrá­kat. A 212 elpárologtató zónák funkciója lényegileg azonos a 3. ábra szerinti 112 elpárologtató kamrák és az 1. ábra szerinti 12 kamra funkciójával, ahol a kamrákon, a folyadék és gáz (L—G) lefelé halad elpárologtatás cél­jából. A 218 kondenzáló kamrák funkciója pedig lénye­gileg azonos a 3. ábra szerinti 118 kondenzáló kamrák és az 1. ábra szerinti 18 gyűrűs tér funkciójával, ahol a gőz és a vivőgáz (V—G) felfelé haladnak a gőzök kondenzá­lása céljából. Itt ismét egy elég kevéssé költséges, de igen hatásos eszköz biztosítja az elpárologtatást a folyadék­ból és a gőz kondenzálását, mely kondenzátumot kon­denzált termékként elkülönítünk. Az 5. ábra szerinti el­rendezés helyettesíthető váltakozva sík és hullámos, vagy ráccsá széthúzott lemezelemekkel. Ezeken kívül azonban számos más elrendezés lehetséges az elpárolog­tató kamrák és kondenzáló kamrák kiképzésére a talál­mány szerinti eljárással összhangban. Az ábrákon lát­ható elrendezések a találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitelezését csupán vázlatosan szemléltetik, de nem kor­látozzák. Ha szükséges, az elpárologtató kamrák alsó részén távozó, koncentrált és el nem párologtatott folyadék tovább koncentrálható vagy ebből további illékony rész eltávolítható. így például az 1. ábrára hivatkozva, a 30 vezetéken távozó el nem párologtatott folyadékkon­centrátum gyors elpárologtatásnak alávethető. Egy ti­pikus kísérlet a tengervíz elpárologtatása, amikor a koncentrált folyadék a 30 vezetéket 77 C°-nál magasabb hőmérsékleten hagyja el. Ez a folyadék kiváló betáplá­lási hőmérsékletű a gyors elpárologtató eljáráshoz, ami például a 3 528 890 számú amerikai szabadalmi leírás szerinti típusú lehet. Szükség szerint természetesen más elpárologtató rendszerek is használhatók. A találmány szerinti rendszer a hagyományos több­fokozatú gyors elpárologtató rendszerben a legforróbb folyadék fokozat után a tengervíz-hevítőt helyettesítheti. Ez lényegesen javítja a teljesítmény-hányadost minimális tőkebefektetés mellett, s így a feldolgozás és a termelés gazdaságosságát növeli. A teljesítmény-hányados 50%­ig javul, de ennél nagyobb arányok te elérhetők ebben az elrendezésben. Az említett többfokozatú gyors el­párologtatóban a betáplált folyadékot fokozatosan me-5 legítjük, miközben az előnyösen a kondenzáló kamra hűtését szolgálja, amint a különböző fokozatokon a leg­hidegebbtől a legmelegebbig áthalad, a kapcsolt gyorsa elpárologtató kamrákban képződött gőzzel indirekt hő­átadás mellett. A betáplált folyadékot a tengervíz-hevítő 10 ben áltatában 20—25 C°-kal magasabbra melegítjük, mint amilyen hőfokon a legmelegebb fokozat konden­záló csöveit elhagyja. Ezt a felhevített folyadékot a különböző fokozatokon ezután ismét átvezetjük, de ekkor elpárologtatjuk gőzt képezve, amint az a legfor-15 róbb fokozattól a leghidegebb fokozat felé halad. A folyadék további koncentrálására egy másik példa: a folyadékot átvezethetjük egy hűtőtornyon és a to­ronyból kilépő levegő-gőz elegyet a 3. ábra 118 kamrá­jához hasonló kondenzáló kamrába vezetjük. A levegő-20 gőz-elegy útjában gázszivattyút helyezhetünk el, hogy a hűtőtorony csökkentett nyomáson végzett működését elősegítsük. A koncentrátumot gyors elpárologtató kam­rába vezetjük, amit csökkentett nyomáson tartunk egy szivattyúval, amely a komprimált gőzöket a találmány 25 szerinti rendszer 1. ábra szerinti 18 kondenzáló kamrá­jábajuttatja. A szivattyú lehet gőzsugárszivattyú, amelyet ugyanaz a gőz működtet, mint amit a 12 kamra feneké­nek melegítésére használunk. A találmány szerinti rend­szernek ilyen gőzkompressziós rendszerekkel történő 30 kombinálása előnyösebb más elrendezéseknél, amelyek gőzkompresszióval működnek, mivel a teljesítmény­hányados sokkal jobb (kondenzált termék kg/bevezetett gőz kg), mint a hagyományos gőzkompressziós típusú rendszereké. Az elpárologtató kamra fenekét elhagyó el 35 nem párolgott koncentrátum egy része ugyancsak vissza­cirkuláltatható — amint azt az 1. ábra 122 szaggatott vonala jelzi — hőmegtakarítás és a folyadék további koncentrálása céljából. így az el nem párolgott folyadék­nak jelentős mennyisége, 50%-tól vagy ennél kevesebb-40 tői 90 vagy 95%-ig, vagy ennél egy kissé magasabb érté­kig, de nem az egész mennyiség, az elpárologtató kamrán keresztül visszacirkuláltatható. Ha a visszacirkuláló részt növeljük, akkor a betáplált folyadék hőmérsékletét is növeljük, egészen addig, amíg az elpárologtató kam-45 rát elhagyó el nem párolgott folyadék-koncentrátum hőmérsékletét néhány fokra vagy néhány tizedfokra megközelíti. Azonkívül, hogy az el nem gőzölgött, koncentrált folyadékáramból gyors elpárologtatási technikával hőt 50 nyerünk vissza — amint ezt a fentiekben ismertettük — a találmány szerinti elrendezés speciális folyadék-hőcseré­lőt alkalmaz, amely ezt a hőt hasznosítja. A hőcserélőt és ennek kapcsolatát a találmány szerinti eljárás többi jellemző vonásaival az alábbiakban ismertetjük. 55 A 6. ábrán az 1. ábrához hasonló típusú 10 elpárolog­tató és a 300 speciális hőcserélő látható, amely a talál­mány szerinti eljárás kivitelezéséhez előnyösen alkalmaz­ható. Tengervíz tisztításának példájára hivatkozva, az el nem párolgott koncentrált L' folyadékáram a 10 el-60 párologtatót kb. 90 C°-on hagyja el. Ez a hőmennyiség csaknem teljesen visszanyerhető a 300 speciális hőcseré­lőben, amely számos 310 hőcserélőcsőből áll, amelye­ken áthaladva a belépő hideg tengervíz (L°) kb. 27 C°­ra melegszik. A 98 C°-os L' áramlat a köpenyben lefelé 65 halad, miközben a 310 csöveken át felfelé haladó hi-6

Next

/
Thumbnails
Contents