171196. lajstromszámú szabadalom • Berendezés műanyag szövettáskás akkumulátorlemezek poralakú anyaggal történő feltöltésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. X. 27. Közzététel napja: 1977. VI. 28. Megjelent: 1978. VI. 30. (VI—1059) 171196 Nemzetközi osztályozás: H 01 M 10/14 Feltalálók: MAJOR Nándor technikus, Pilisvörösvár SZABÖ Béla géplakatos, Budapest TÖTI István géplakatos, Budapest Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Budapest Berendezés, műanyag szövettáskás akkumulátorlemezek poralakú anyaggal történő feltöltésére A találmány berendezés műanyag szövettáskás akkumúlátorlemezek poralakú anyaggal történő feltöltésére, amelynek portároló tartálya van. Mint ismeretes a műanyag szövettáskás akkumulátorlemezek gyártásakor az áramvezetést biz- 5 tosító ólomrács szálak és az azokat körülvevő műanyagszövet — táskák, illetve tömlők belső fala közé ólomoxid porokból és adalékanyagokból összeállított aktív hatóanyagot juttatnak. A hatóanyagot a műanyagszövet táskába rázás- 10 sal, vibrálással juttatják, vagyis a vibrálás hatására a por a táskákat feltölti. Az ólomrácsot alkotó elemek úgy vannak kiképezve, hogy azok alsó vége a rájuk húzott műanyagtáskák alját lezárják. 15 A táskák felső oldala viszont nyitott és ezen nyitott oldalon keresztül történik a függőleges helyzetben álló táskák feltöltése. Az eddig alkalmazott technológia szerint a lemezeket egymás mellé rázószekrénybe helyezik. 20 A rázószekrény úgy van kialakítva, hogy a lemezek és a berázandó aktív anyagok mellett a műanyagszövet-táskából kiszoruló levegő el tudjon távozni. Az aktív anyagot a rázószekrénnyel egymás 25 mellé helyezett lemezek, illetve táskák fölé töltik. Ezután lezárják a szekrényt és a lemez típusától függően 2—5 percig tartó vibrálással berázzák a táskákba a lemezek fölé betöltött aktív anyagot. 30 Az ismert eljárásnak azonban igen jelentős hátrányai vannak. Az egymás mellé helyezett, különböző keresztmetszetű, általában körkeresztmetszetű táskákat nem lehet úgy összeilleszteni, hogy közöttük hézag ne maradjon szabadon. A vibráláskor az aktív anyag ezen hézagokba is behatol, ami veszteséget jelent és az aktív anyagot sem lehet a szükséges súlyhatárok között a táskákba bejuttatni. A szükséges aktív anyag mennyiséget darabonkénti kézi utántöltéssel és rázassál állítják be. Természetesen ez a darabonkénti utántöltés, rázogatás, utánmérlegelés igen munkaigényes és gazdaságtalan. További hátránya az ismert megoldásnak, hogy a lemezek közé került ólomoxid por mint .egészségre igen ártalmas anyag, a táskák külső felületén is megtapad és a légteret szennyezi. Ugyancsak szennyezi a levegőt a rázószekrényben maradt és nem rázott por, annak a szekrényből történő kiszedésekor. Tehát a kikerülő aktív anyag két szempontból is jelentős hátrányt eredményez, egyrészt mert egy része veszendőbe megy, másrészt pedig mint szervezetre igen káros anyag szennyezi a környezet levegőjét. Mint ismertes, az ólom a szervezetre igen káros mérgező anyag. A fent elmondottakon túlmenően a kézi utántöltögetésből és rázásból eredően a technológia nem elég termelékeny. Hosszú időt vesz igénybe 171196 1