171191. lajstromszámú szabadalom • Mérőberendezés járműdinamikai vizsgálatokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 171191 A^ SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A^ Bejelentés napja: 1974. II. 4. (TI—219) Nemzetközi osztályozás: G 01 M 17/00 G 01 H 1/00 Közzététel napja: 1977. VI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. Feltaláló: TFIRST Gyula oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Ganz-Mávag Mozdony- Vagon-és Gyépgyár, Budapest Mérőberendezés járműdinamikai vizsgálatokhoz A találmány szerinti mérőberendezés különféle járműdinamikai vizsgálatok végzésére szolgál. A mérőberendezés a járműszekrény meghatározott helyein, függőleges és vízszintes keresztirányban mért lengések (elmozdulás, illetve gyor- 5 sulás) mérése alapján a jármű utazási kényelmére vonatkozólag, kis ráfordítás mellett és rövid idő alatt olyan minősítő jellemzőket szolgáltat, amelyek egyértelműen megmutatják, hogy a jármű nyugodt, kényelmes futásának lengési pára- 10 métereit kell megváltoztatni, illetve lehetséges-e az adott konstrukció alapján, annak kisebb módosításával az utazási kényelem további növelését elérni. A vasúti és közúti járműveknek a pályán való 15 — futás közbeni — vizsgálatát eddig úgy végezték, hogy mérték a járművek egy meghatározott helyén fellépő lengéseit, az esetek túlnyomó többségében az elmozdulás-idő függvény második differenciálhányadosát, a gyorsulás-idő függ- 20 vényt, ezt a (továbbiakban) lengés-idő függvényt villamos feszültség formájában ún. kiértékelő műszerre vezették, mely kiértékelő műszer az igényektől függően meghatározta a mért lengésidő függvény „abszolút középértékét", gyakrab- 25 ban az „effektív értékét" vagy esetleg a lengésidő függvénynek különféle élettani karakterisztikákkal módosított egyéb jellemzőjét. Az ilyen módon kapott értéket tekintették a jármű utazási kényelmének minősítésére szolgáló jellemzőnek, 30 mely jellemző értéke — a jármű adott konstrukciós jellemzőin túlmenően — függött a vizsgálat körülményeitől is, nevezetesen a pálya függőleges és keresztirányú lengéseket okozó egyenetlenségeitől és a jármű haladási sebességétől. A vizsgálatoknak ilyen módon való végzését ajánlja a szakirodalom (lásd pl. a Járművek, Mezőgazdasági Gépek c. folyóirat 1962. évi 11. sz. 420. old. bal oldali oszlop utolsó bekezdését, ugyanezen folyóirat 1965. évi 5. sz. 174. old. jobb oldali oszlopát, a VDI 2057. sz. irányelvek 3. pontjának első bekezdését, az R519 sz. OSzZsd ajánlás 1. pontját). A járműdinamikai vizsgálatoknál azonban nemcsak az a cél, hogy minősítsük a járművet az utazási kényelem szempontjából, hanem viszonylag könnyen végrehajtható konstrukciós változtatásokkal — mint például a lengéscsillapítók és rugók cseréjével, tömegátrendezéssel stb. — olyan lengéstani tulajdonságokat hozzunk létre, melyek mellett a jármű utazási kényelmét minősítő jellemző a legkedvezőbb, tehát optimális. Az ebből a célból eddig alkalmazott mérőberendezésekkel a jármű egyetlen kiválasztott helyén az eredő lengés vízszintes és függőleges irányú mérése és az ebből származtatott jellemző érték kiszámítása útján igyekeztek az utazási kényelem minősítő jellemzőjét meghatározni. Az így kapott jellemző azonban túl általános jellegű, nem ad felvilágosítást arra, hogy a minősítő jel-171191 1