171189. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására
MAGYAR SZABADALMI 171189 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY /«Äv Nemzetközi osztályozás: ttÉ Bejelentés napja: 1975. 11.20. (TE—808) G 05 D 23/19 D 06 C 7/00 Közzététel napja: 1977. VI. 23. /^">, ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. (ív ' - ^ Feltalálók: Dr. Bonkáló Tamás oki. gépészmérnök, 50% Sczigel Róbert oki. fizikus, 30% Judák Endre oki. villamosmérnök, 20% Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, Budapest Berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására i A találmány tárgya berendezés hőkezelő térben haladó termékek hőntartási idejének szabályozására, különösen textilipari termékek hőrögzítési idejének szabatos beállítására, amelynek a hőkezelő teret magában foglaló hőkezelő háza, a hőkezelő házon belül elhelyezett hő- 5 közlő, hőfokellenőrző és a hőkezelendő anyagpályát mozgató szervei vannak. A textiliparban gyakori feladat, hogy valamely termék, pl. kelme megfelelő minőségének (pl. fogásának, mérettartásának, rugalmasságának, szilárdságának, 10 nedvszívó képességének stb.) elérése érdekében a gyártás valamely — általában végső — szakaszában az anyagot hőkezelésnek kell alávetni. Minthogy ez a beavatkozás a kelme szilárdsági, illetve rugalmassági tulajdonságainak biztosítására alkalmas, azért ezeket a hőkezeléseket 15 „hőrögzítés"-nek nevezik. A hőrögzítést termelékeny módon haladó mozgást végző anyagpályának a hőkezelő téren való keresztülvezetésével lehet végrehajtani. Minden szintetikus szálat tartalmazó textilipari termék esetében ismeretes részint az az optimális hőmér- 20 séklet, illetve hőmérsékleti tartomány, amely a hőrögzítés céljára legalkalmasabb, másrészt az az optimális idő, illetve időintervallum — vagy legalább is minimális hőntartási időtartam —, amelyet feltétlenül be kell tartani ahhoz, hogy a hőrögzítés művelete a kívánt ered- 25 ményt szolgáltassa. Tekintettel arra, hogy a mozgó anyagpálya hőkezelése célszerűen mindig valamilyen hőkezelő házban játszódik le, a kívánt termékminőség elérése érdekében egyrészt gondoskodni kell arról, hogy a hőkezelő házban a meg- 30 határozott és az illető anyagra nézve jellemző rögzítési hőmérséklet uralkodjék, másfelől, hogy a hőkezelendő anyag — éppen a termelékenység érdekében — addig és csakis addig maradjon a hőkezelő házban, amíg optimális fizikai paramétereit el nem éri. Annak ellenére, hogy a fentiekben említett fizikai ismeretek folytán a textiliparban évtizedek óta megvan az igény olyan szabatos folyamatszabályozásra, illetve a termékek hőrögzítési idejének megbízható műszeres mérésére, ellenőrzésére és beállítására, amelynek alapján az anyag szerkezeti felépítéséhez, textúrájához, hézagtérfogatához, vastagságához és egyéb fizikai jellemzőit figyelembe vevő mindenkori optimális hőfokot és hőntartási időt egyértelműen kézben lehessen tartani, mégis mindezideig nem terjedt el egyetlen olyan módszer sem, amely az ismert igényeket egyértelműen és maradéktalanul ki tudná elégíteni. Ismertek például olyan műszeres berendezések, amelyek infravörös sugárzás mérése alapján működnek. Hátrányuk azonban, hogy ezek beépítése érdekében magukon a hőkezelő berendezéseken számottevő szerkezeti változtatást kell végrehajtani, amellett ezek csupán arra alkalmasak, hogy a hőkezelő tér valamely meghatározott pontjában megmérjék az anyagpálya hőmérsékletét és ennek ismeretében szabályozzák a haladó mozgás sebességét. Ez a sebességszabályozás arra irányul, hogy az anyagpályát jelentő textiltermék a kiválasztott pontban valóban el is érje a kívánt hőmérsékleti értéket. Az előbbiekben felsorolt nagyszámú fizikai paraméter 171189 1
